A mi cégünkben az étkezőkocsi a legfontosabb

Nem véletlenül volt Tito elnök kedvence

Magyarországon ritka, hogy előtársaság nélkül, teljesen a semmiből olyan vállalkozás jöjjön létre, amelyik már az alakulása pillanatában vasúttársasági jogkörök megszerzését tekinti a fő céljának. A Continental Railway Solution Kft. Közép-Európa egyetlen olyan cége ezen a területen, amely kizárólag magántőkéből alakult. Réspiacokat céloz meg mind az áruszállításban, mind a személyszállítás területén, emellett utazási irodaként is működik.

Szigeti András majd másfél évtizedet töltött el a MÁV Nosztalgia Kft.-nél mint értékesítési vezető. Ez a leányvállalat azért jött létre 20 évvel ezelőtt, hogy historikus járműparkot, gőzmozdonyokat és muzeális kocsikat üzemeltessen. Szigeti Andrásnak személyes szenvedélye a vasút, de mint mondja, ez inkább bónusz, ő leginkább új kihívásokra vágyott, ezért kezdett vállalkozni.

Indulásra kész a Continental Classic Express Forrás: Continental Railway Solutions

„Az első pillanattól kezdve részt veszünk szakvásárokon Berlinben, Londonban, illetve Barcelonában, mert idegenforgalmi szempontból ezek a legfontosabb expók, bár az internet leértékelte őket – kezdi Szigeti András. – Az volt a terv, hogy 2015 második felében lépünk ki a közönség elé, ehhez ki kellett építeni a megfelelő eszközparkot. Felújítottunk két étkezőkocsit és beszereztünk négy további kocsit. Ezzel már komolyabb igényeket, akár 150 fős társaságokat ki tudunk szolgálni.”

Vagy sokba kerül, vagy még többe

Szigeti beszámol arról, hogy személykocsit már lehet 25 ezer euróért kapni, ha kompetensen tárgyal az ember, az árak egyébként 10 millió és 100 millió forint között mozognak. „Nekünk azonban ezek még nem igazán használhatóak – meséli. – A mi terveinkhez olyan kocsikra van szükség, amelyek képesek 140 kilométerrel haladni óránként, és van bennük klíma, ezek pedig 100 ezer eurónál kezdődnek.”

A társaság használt, berendezett kocsikban gondolkozik,

egy részüket természetesen fel kell újítani, és az is előfordul, hogy teljes renoválásra van szükség: „Ilyenkor lebontjuk őket, kicseréljük a belső faborítást, újrakárpitoztatjuk az üléseket, új padlószőnyeget fektetünk le.”

Még mindig menő a retró Forrás: Ledneczki István

Első pillantásra feltűnik a luxus

Szigeti András tájékoztat, az avatott szem számára azonnal világos, hogy csúcsminőséggel találkozik. „A jelenlegi két étkezőkocsink 40-50 évvel ezelőtt épült az NSZK-ban. A 60-as években kezdtek közlekedni a nagyobb városok között a klasszikus vasúti közlekedés utolsó aranykorát jelképező, a csak elsőosztályú, étkező- és bárkocsikból álló Transeurope Express szerelvények. A német vasút ezekhez új fülkés, termes, kilátós kocsikat vásárolt, és a kor legmodernebb étekezőkocsijait. Mi a prémiumvonatunk számára, a Continental Classic Expresshez újítottuk fel őket.

Máig egyértelmű annak, aki rájuk néz, hogy a 60-as évek luxustermékéről van szó.

Kiderül az akril kilincsekből, az ajtókban álló savmaratott üvegekből, az elválasztó ablakokból. A burkolat a falakon nem fát imitál, hanem valódi furnérral van borítva, ahogy a rejtett világítást tartó karnis is. Ez akkoriban a luxus egyik mérőfokát jelentette.”

Szigetiék rövid tárgyalás után megszerezték a szalonkocsit és három másikat az Osztrák Szövetségi Vasút váratlanul eladóvá vált Nosztalgiaflottájából: "Nagyon jó állapotban kaptuk meg őket, és bár közel 50 millió forintos beruházásról beszélünk, olyan kocsi került a birtokunkba, amely vetekszik a magánrepülőgépek kényelmével."

Az üzemi nyereségesség is eredmény

A társaság egyik alapítója Timothy Gilbert, aki brit állampolgár és az Egyesült Királyságban vasúttal, járműlízinggel foglalkozik. „Mindannyian tudtuk, hogy a vállalkozásunk nem máról holnapra fog beindulni – véli Szigeti. – Tudtuk, hogy óriási befektetés ide vagy oda, idő kell, amíg elkezd termelni a társaság, és még több idő, amíg meg is térül az invesztíció.” Úgy tervezik, üzemi szinten 24-36 hónapon belül lesz nyereséges,

reményeik szerint 36-48 hónapon belül még profitot is termel a cég.

Fontos mérföldkő lesz, amikor üzemi szinten nyereségessé válnak: profitot még nem termelnek, de legalább nem lesznek veszteségesek.

A cég most 8 embert foglalkoztat főállásban, egy külsős jogtanácsos, illetve főkönyvelő is segíti a munkájukat. A vonat porcelánját, az üvegárut, az evőeszközöket, az abroszokat és damasztszalvétákat beszállítókra bízták. Ahhoz azonban, hogy egyáltalán társasággá alakulhassanak, mozdonyvezetőket kellett alkalmazniuk már akkor, amikor még egyetlen utat sem kínáltak. Az ügyvezető elmondása szerint nagyon sokat segítettek a szaktudást igénylő adminisztrációban.

Első az élvezet

A Continental Railway Solution nem attól különleges, hogy magánkézen van. Számos ilyen cég működik, de valamennyien az áruszállításban gondolkoznak. A hazai piacon újdonság, hogy személyszállításra is szereztek jogosultságot, ezzel különvonatokat tudnak közlekedtetni. „Az állam nem fog rendelni személyszállítási szolgáltatást tőlünk, itt inkább

az élmény különleges

– így Szigeti. – Baráti társaságokra, csapatépítő alkalmakra számítunk, privát ajándékokra, de meglepheti egy főnök a kollégáit, egy marketinges az ügyfeleit ilyen úttal. Ezért tarifát nem is fixálunk, az ár mindig megállapodás kérdése.”

Készenlétben az étkezőkocsi Forrás: Ledneczki István

A 160 fős kapacitású vonatok „wine and dine” és „beer and dine” utakra viszik a vendégeket: a cél egy emlékezetes nap szép étkezésekkel, szép borokkal és sörökkel, különleges helyszínen. Olykor egyéni megrendelésre pincészetet vagy kézműves sörfőzde az úti cél.

Ez nem út, hanem utazás

A Continental Railway Solution különbözik az Európa-szerte ismert klasszikus vonatoktól abban is, hogy hálókocsit nem üzemeltet. A Kelet- és Dél-Kelet Európa legizgalmasabb tájaira igyekvő vendégek mindig szállodában alszanak, legfeljebb 8 órát töltenek a vonaton. Ebbe beletartozik egy fő- és egy kiegészítő étkezés, délutáni tea vagy kései villásreggeli. „A mi koncepciónkban az étkezőkocsi játssza a legfontosabb szerepet – mondja Szigeti András. – Vonatos kirándulásokat kínálunk, itt nem az a cél, hogy a vendég eljusson A pontból B pontba. A hozzáadott érték az, hogy megismerkedik az elsuhanó táj történetével. Ebben szakavatott házigazdák segítenek, akik a száraz, tényalapú idegenvezetés helyett felkészítenek történelemből, mesélnek, csevegő stílusban kiemelik a földrajzi különlegességeket, de ugyanígy a legendákat és pletykákat is. Minden érintett országból szervezünk házigazdákat, így a vendégek megismerkedhetnek azzal, hogy élnek az adott helyen az emberek. Van idő kialakítani személyes kapcsolatokat, azt is meg lehet kérdezni, amit általában egy múzeumban vagy hajón nem tennénk.”

A Belgrad-Bar vonal nem véletlenül volt Tito elnök kedvence Forrás: Benbe

Slow food, slow world

Szigeti András szerint az előre gyártott útvonalakat gondolatébresztőnek, ötletadónak is használhatják az ügyfelek, később rövidíthetik vagy kiegészíthetik bármelyiket. A jegyárak 10 ezer forinttól 10 ezer euróig terjednek. „A legnagyobb hangsúlyt a gasztronómiára fektetjük, a vonaton mindig bemutatjuk az adott táj konyháját. Egy szlovák utazás nem képzelhető el juhtúró és füstölt sajt, egy boszniai csuvecs nélkül” – mondja az ügyvezető. Hozzáteszi, a rohanó tempó és a gyorséttermek uralma ellen mintegy 15 éve fellázadó lassú mozgalmat képviselik.

„Mi lassú turizmust kínálunk: lassú vonat, lassú ételek, lassú italok, nálunk ez a minőség garanciája.

Az utakat úgy építjük fel, hogy aki ezeket választja, soha nem rohan sehová. A vonatok óránként 100-120 kilométerrel haladnak, de a Nyugat-Balkánon a sebességkorlát 80, a különösen látványos részeken pedig fotóképes tempóra lassítjuk a vonatokat. Például Montenegróba Szerbia felől eleve nem is lehet gyorsan leereszkedni. Azt szeretnénk, hogy kényelmesen lehessen élvezni Európa egyik leglátványosabb vasútvonalát. Sziklák között, hosszú alagutakon, viaduktokon keresztül, a legmagasabb viaduktot és az egyik leghosszabb sziklaalagutat is érintve.

Ezt a vonalat még Josip Broz Tito rendelte, és arra utasította a mérnökeit, hogy amiben csak lehet, leget mutassanak fel. Ez sikerült is. A vonal akkor nagyon látványosnak számított, de ma is nehéz szuperlatívuszok nélkül beszélni róla.”