Történelmi lehetőség a vállalati adózás átalakításában

munkahely idő stressz
Manager supervising office workers
Vágólapra másolva!
A Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége egy, az adózást érintő javaslatcsomaggal állt elő a gazdaságpolitikai döntéshozóknál, amelyet eljuttatott a Nemzetgazdasági Miniszternek is. A szervezet csökkentené a munkáltatók adóterheit és a közszférában dolgozók számát.
Vágólapra másolva!
A reálbérek növelésére törekednének a versenyszférában Forrás: PhotoAlto/Frédéric Cirou

Bővülnének a cégek, de nincs kivel

A Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége (MGYOSZ) reméli, hogy a kormányzatnak lesz ereje és bátorsága kihasználni a történelmi lehetőséget az évtizedek óta magunkkal hurcolt strukturális problémák egy részének kiigazítására. Úgy gondolják, hogy ennek eredménye lehet: a kisebb állam, alacsonyabb közterhek, magasabb foglalkoztatás és a versenyképesség megtartása mellett emelkedő reálbérek a versenyszférában. Erre azért kerülhet sor, mert új helyzet állt elő a hazai vállalatoknál:

egyre gyakoribb, hogy a cégek, amelyek bővíthetnék a piacukat, fejlesztéseikhez nem találnak elegendő vagy megfelelően képzett munkaerőt.

Erős a béremelési nyomás

Egyre több vállalat küzd komoly gondokkal, hogy megtartsa alkalmazottait, illetve a (külföldre vagy belföldre) távozókat pótolják. Eközben a közszférában foglalkoztatottak száma pedig nem csökken, és ebben vélhetően olyan – politikailag indokolható – aggályok is közrejátszanak, hogy a leépítések révén számos állami alkalmazott (beleértve a közmunkásokat is) a munkanélküliek ma már csökkenő táborát növelné.

A feszített munkaerő-piaci helyzet erős béremelési nyomás alatt tartja a munkaadókat,

ráadásul a világszinten magas adóék miatt a munkavállalók egységnyi nettó bérpozíciójának számottevő javítása aránytalan vállalati terhet jelent.

Ha a reálbérek emelkedése a hatékonyság megfelelő emelkedése mellett tud megvalósulni, az a munkaadóknak is érdeke, hiszen például a belföldi piacra szállító cégek a kereslet növekedésére számíthatnak. A munkaadók az eredményes gazdálkodás mellett a fenntartható működésben érdekeltek és ennek feltétele a kiegyensúlyozott, munkaerejét bővítve (képzés, egészség) fenntartani képes munkavállalói kör.

Csökkentenék a munkáltatók adóterheit

A MGYOSZ szerint az állam elégedjen meg a versenyszféra munkával kapcsolatos terheinek reálértékű szinten tartásával. A javaslat alapján tehát, amennyiben például egy adott évben az infláció 2 százalék, a versenyszféra béremelkedése 5 százalék, akkor a versenyszféra munkáltatói által befizetett közterhek és adók (TB, stb.) csökkenjenek 3 százalékkal. A legnagyobb munkaadói szervezet azt javasolja, hogy ez a szabály legyen mindaddig érvényben, amíg az adóék nem éri el a visegrádi országok (a Visegrádi Együttműködés Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia regionális szervezete) vagy az újonnan csatlakozott EU-tagok átlagát.

A javaslatcsomag a közszférában dolgozók létszámának átgondolt csökkentését is szorgalmazza.

A MGYOSZ javaslatcsomagja a következő elemekből áll:

  • Határozzon meg a kormányzat transzparens és jól mérhető célokat és hozzárendelt akciótervet a közszférában alkalmazottak létszámának csökkentésére, amelynek eredményeiről a közvéleményt negyedéves rendszerességgel tájékoztatja. Az akcióterv fordítson különös figyelmet az így felszabaduló munkaerő versenyszférában történő alkalmazására, illetve képzésekkel alkalmassá tételére.
  • A versenyszféra munkaerőigényeinek növekedésével párhuzamosan a közmunkára fordított források egyre növekvő részét fordítsa a kormányzat a mobilitás, és ezen belül is a relokáció (átköltözés) és a hatékony képzés támogatására.
  • A nemzetközi összehasonlításban magas adóék a gazdaság fejlődését gátló tényező, végső hatásában a munkavállalók nettó jövedelmét korlátozza. A munkáltatók elsődleges célja természetesen az adóék - ezen belül is a munkáltatói terhek - csökkentése, hiszen nemzetközi viszonylatban az SZJA ma már versenyképesebb.
  • Minimális célként az MGYOSZ azt fogalmazza meg, hogy elégedjen meg az állam a versenyszféra munkáltatóitól (nemzetgazdasági szinten, nem az egyes munkáltatók szintjén mérve és értékelve) a munkával kapcsolatos terhek reálértéken való szinten-tartásával. Más szóval, a gazdaság reálértéken való növekedésének közvetlen eredményének ez a része ne a reálértéken nagyobb állami költekezést tegye lehetővé. Azaz amennyiben az egyik évben az infláció 2%, a versenyszféra béremelkedése 5%, akkor a versenyszféra munkáltatói által befizetett közterhek és adók (TB, stb.) csökkenjenek 3%-kal (azaz ami ma 31,5% az legyen 30,55%). Ez a szabály legyen mindaddig érvényben, amíg az adóék nem éri el a visegrádi országok (esetleg az újonnan csatlakozott EU-tagok) átlagát.
  • Ezzel a szabállyal egy pozitív visszacsatolás indulhat be: a demográfiai trendek, az elvándorlás és a beinduló gazdasági növekedés által amúgy is jelentkező bérnyomás kezelésében a vállalatok a várhatóan csökkenő közterhek miatt rugalmasabbak lesznek, a vásárlóerő nő, és az állam költekezése keretek közé szorul.
  • Ha mindez párosul a közszféra létszámának csökkentésével, akkor egy egészségesen emelkedő reálbérszínvonal mellett a munkaerőpiac megfelelő kínálata is megvalósul.