Ezek a kürtök úgy szólnak, mint az álom

Középen a hangszerkészítő mester, Juhász Zoltán

Kézről-kézre adják Nyugat-Európában Juhász Zoltán telefonszámát, hetente 2-3 új kuncsaft hívja fel, hogy javítsa meg a rézfúvós hangszerét. Emellett historikus hangszereket is készít, barokk és klasszikus natúrkürtöket. Utóbbit azóta, hogy egy muzsikus megkérte, készítsen neki barokk kürtöt. Ez olyan jól sikerült, hogy mások is elkezdték megrendelni az egyedi hangszereket. A hangszerek az utolsó csavarig egy budaörsi műhelyben készülnek.

A rézfúvós hangszer készítése borzasztóan gépigényes, és még azokkal sem lehetne két egyforma hangszert előállítani. „Persze nem is ez a cél. Stradivari sem tudott két egyforma hangszert készíteni, mégis mindenki az ő hegedűit keresi, de egy kis eltérést mindegyik között találunk. És mindegyik tökéletes” – meséli Juhász Zoltán hangszerjavító és –készítő.

Kis hangszertörténet

Magyarországon nincs hagyománya a rézfúvós hangszerkészítésnek, a múlt század elején például egy műhelyben alkatrészekből állították össze azokat, amelyeket aztán több kereskedő árult a saját nevén.

A ’60-as években a Minőségi Hangszer Ktsz. Budapesten a Hajós utcában készített rézfúvós hangszereket. A piacgazdaság hiánya azonban rányomta a bélyegét a minőségre. „Ahol nem kell versenyezni, nem nekem kell a legjobbnak lenni, úgyis megveszik a termékemet, ott hanyatlik a minőség” – fogalmazott Juhász Zoltán. Amikor a szövetkezet leállt, utána hosszú évekig nem is készítettek Magyarországon rézfúvós hangszereket.

Ezért a mesterséget tanulni is nagyon nehéz volt, hiszen nem látták a tanoncok, hogy például egy tölcsér hogyan készül az elejétől a végéig, pedig ez kimondottan nehéz és komplikált művelet. „De ha eljön hozzám bárki a szakmából, annak nagyon szívesen megmutatom ezeket a fogásokat, mert szeretném, ha Magyarországon fellendülne és híressé válna a rézfúvós hangszerjavítás és -készítés. Hogy ha valakinek Franciaországban javításra lenne szüksége, legalább jusson az eszébe, hogy Magyarországon ezt nagyon jó minőségben, kedvező áron megkapja. Ettől kezdve csak logisztika kérdése, hogy ezt meg lehessen oldani.”

Világhírű zenészek Budaörsön

„Jön hozzám kürtös Bécsből úgy, hogy reggel felszáll a Railjetre, leszáll Kelenföldön, kimegyünk elé, elhozzuk a műhelybe, elkezdjük a hangszerét javítani – például ha egy általános, évenkénti szervizről van szó –, és délután 5 óra 10 perckor visszaindul Bécsbe.”

Középen a hangszerkészítő mester, Juhász Zoltán Forrás: Juhász Zoltán

Juhász Zoltán a Cannes-i Szimfonikus Zenekar komplett trombitasorát úgy javította, hogy Boldoczki Gábor, világhírű trombitaművész épp ott turnézott, majd egy szólózás után a zenekar tagjai elkérték a hangszerét. Miután kiderült, hogy Budaörsön javíttatta azt, elhozták ők is a trombitáikat.

De Juhász Zoltán a mannheimi zeneakadémiára is kapott meghívást azzal, hogy szeretnének tőle vásárolni barokk kürtöt, de előbb kipróbálnák, milyen is, mert még sosem járt a kezükben. Mivel az ilyen hangszerek mindig személyre szabottan készülnek, jellemzően nem állnak „raktáron”, ekkor azonban kivételesen éppen volt nála két Zágrábba készített darab, azokat kivitte megmutatni. Megszervezték a találkozót Samuel Seidenberggel, aki ma Németország egyik legnagyobb kürtöse. Egy egész délutánt rászántak, estére pedig a tervezett két barokk kürt többszörösére kapott megrendelést a műhely.

A magyar rézfúvóst viszik, mint a cukrot

„Imádom a rézfúvós muzsikusokat, és összeteszem a két kezem, amiért a jelen korban lehetek hangszerész. Egyszerűen annyi zseniális rézfúvós muzsikusunk van, akik nagyon jó „árucikkek” és világszerte a legnagyobb zenekarokban játszanak” – mesél tapasztalatairól a mester.

Hozzáteszi, a magyar közvélemény talán nem is tudja, de a Berlini Filharmonikusok két első trombitása is magyar. „Vagy például Katarban is alakult dollármilliókból egy szimfonikus zenekar, és próbajátékot szerveztek Bécsbe. Végigkísértem az egészet, hiszen a barátaim, a kuncsaftjaim is részt vettek rajta. 63 kürtöst hívtak be erre a próbajátékra, a hat kürtös állásból pedig négyet magyar nyert.”

Sokan kérdezik Juhász Zoltántól, mi motiválja. Részben az, hogy a világ vezető muzsikusai jutnak el hozzá a műhelybe. Elmondása szerint a zenészek sehol máshol nem tudnak ennyire felszabadultan játszani, mint nála, amikor kipróbálják a hangszereiket, hiszen a színpadon is van egyfajta drukk. De itt béklyó nélkül, szabadon zenélnek, „olyat fújnak, amilyet ember nem hall a Földön. Lazák, mindent beleadnak, profik. Jó érzés együtt örülni velük, amikor a hangszerük elkészül.”

Jön az új generáció

Van utánpótlás, persze ez is véges. Nem bírná el a szakma, ha vég nélkül képeznék a hangszerészeket. Az elmúlt évek egészen kivételesnek számítanak, jelenleg három rézfúvós tanuló is van. De akad, hogy hosszú évek telnek el anélkül, hogy lennének hallgatók. Minden azon múlik, melyik mesternek van szüksége tanulóra. Ha ezt az igényt jelzik az iskolának, akkor ők felvesznek diákokat. Nincs olyan, hogy „ész nélkül” megy a jelentkezés, és évente 25-en elvégzik a szakmát, csak a meglévő igényt elégítik ki.

Még a szövetkezet idejében „tanulógyárak” voltak, de ennek megvolt a hátránya, hiszen ha végzett valaki, nem biztos, hogy kapott munkát, de vették fel a következő tanulót a helyére. Így sokan voltak, akiknek nem volt munkájuk, vagy elhagyták a pályájukat. Náluk, a Duola Bt.-nél jelenleg két tanuló is dolgozik, az egyik már idén, a másik jövőre végez. „Mindketten ügyes gyerekek.”

A budaörsi barokk kürtért a világ minden tájáról odavannak a rezesek Forrás: Juhász Zoltán

The show must go on

A historikus hangszerek készítése fellendülőben van, vezető muzsikusok vásárolnak belőlük, akik továbbviszik a hírét. „Nem szeretném őket cserben hagyni, így komoly kapacitást kell rá előteremtenem.”

Sokszor ügyeletes orvosnak érzi magát Juhász Zoltán. „Egy jó muzsikusnak szinte a testrésze a hangszere, úgy is vigyáz rá, úgy is kezeli. Ha a hangszer megbetegszik, az olyan, mintha a zenész is megbetegedne, tehát orvoshoz megy” – magyarázza. Ráadásul, ha ez munkaidőn kívül történik, nincs mese: előfordult, hogy a vasárnapi ebéd közben hívták fel, nagy a baj, elvált egy forrasztás, este pedig koncert. Juhász Zoltán ilyenkor bemegy a műhelybe és megjavítja a hangszert. „Az a hitvallásom, hogy a show-nak mennie kell. Bármi mást csinálhatok utána, a lényeg, hogy a hangszer készen legyen. Ha az nem működik, nincs miről beszélni.”

Mit tud egy historikus hangszer?

Ha egy ember mással nem foglalkozik, akkor nagyjából egy hónap alatt készül el egy historikus hangszer, például egy barokk kürt. Juhász Zoltán szerint 800 ezer forint alatt nem találni historikus kürtöt, az általa készített hangszerek pedig az alsó-közép árkategóriában foglalnak helyet, egymillió forinttal. A felső határ persze jóval efölött van, akad, aki milliókért árulja a saját készítésű hangszereit. Mégis rengeteg világhírű külföldi zenész keresi őt, akár az utolsó pillanatokban is, hogy koncerteken, CD-felvételeken az ő kürtjein játszhassanak.

Magyarországon az első két natúrkürtjét a Debreceni Filharmonikus Zenekarnak adta el. A koncert után felhívták, mennyire jól érezték magukat a zenészek, remekül szólt a hangszer, a végén odament hozzájuk egy 80 éves bácsi, és azt mondta nekik: „Ne haragudjanak, nagyon régóta járok koncertekre, de ilyen gyönyörű kürthangot még nem hallottam, min játszanak?”

Európában a nagy, komoly gyárak nem foglalkoznak ilyen gyártással, nem másolják a historikus hangszereket, hiszen rengeteg munka van bennük. „Pedig láttam már olyan gyárat, ahol a konkurencia összes hangszere megvolt számítógépen, hogy elemezzék, mi és hogyan működik.” Ezek a hangszerek speciális hangon szólnak, a barokk kürté dús, a natúr is nagyon szépen szól, a modern kürt pedig gyakorlatilag „teljesen száraz, steril, igaz, kristálytiszta valami” – magyarázza nagyon röviden a különbségeket.

A harmadik barokk kürtjét Johannes Hinterholzer, a Müncheni Akadémia professzora vásárolta meg, ma ő az egyik legnagyobb natúrkürtös név. Egy nyári zenekiállításon találkoztak, ahol kipróbálta és egy fél óra játék után azt mondta, novemberben lemezfelvétele lesz, addigra szeretne egy ilyen hangszert. Mivel kézre készítik a hangszereket, Hinterholzer eljött Budaörsre. Miközben beszélgettek, szóba került, min játszott idáig – talán kölcsön hangszereken? „Nem, Zoltán – felelte ő. – Három barokk kürtöm van, de egyik sem szól ilyen jól, mint ez.” Rá egy hónapra pedig a Skót Kamarazenekar elsőkürtöse hívta fel, Hinterholzertől kapta meg a telefonszámát, barokk kürtöt szeretne vásárolni.

Örökre hálás lesz a konkurenciájának

A szakmában Andreas Jungwirth számít a legnagyobb névnek, hangszerei tisztán szóltak, tulajdonképpen neki köszönhető, hogy fennmaradt a natúrkürtölés utáni vágy. „Örökké hálás leszek neki, pedig a konkurenciám. De ezt a tetszhalott időszakot, amikor nem fújtak historikus hangszereken, az ő segítségével vészeltük át.” Szerinte komoly bumm előtt áll a szakma, mert most fedezik fel megint azt az emberek, milyen szépen szólnak ezek a kürtök.

Nem a múzeumit másolja le

Juhász szerint a hangszerészek abba a csapdába esnek bele, hogy múzeumokból kérnek ki és másolnak le korabeli hangszereket. De meggyőződése, hogy mivel így a meglévő hibákat is belekopírozzák, ezt nem lenne szabad. „A cél az, hogy megnézzük az eltelt 300 évet, és a tapasztalatokat beleépítsük a munkafolyamatba, hogy elvarázsoljuk a közönséget.”

Egyszer például egy zenész a Jungwirth és az ő natúrkürtje között vacillált. Őt az győzte meg, hogy egy bizonyos Beethoven állást Jungwirth kürtjével 3-ból kétszer nem tudott eljátszani, és harmadszorra is csak izzadtságszagúan. „De itt van a te kürtöd… Hátradőlök, és 10-ből 10-szer úgy játszom el, mint az álom” – mondta zenész. Hogy ennek mi az oka? Egyedül az, hogy Juhász Zoltán kiküszöböli a 300 éves hibákat, és nem múzeumi hangszereket másol. „Meggyőződésem, hogy a színpadon a hangszernek segítenie kell a zenészt.”

Juhász Zoltánnak már azt is mondta egy karmester, hogy hangszerei nem is autentikusak. „El is keseredtem, a muzsikusok imádják, kristálytisztán lehet rajtuk játszani, gyönyörű hangjuk van. Utána viszont azon gondolkodtam, hogy semmi olyan nincs a hangszeremben, ami ne lett volna 300 évvel ezelőtt. A rézlemezek, a szerszámok sem különböznek. Persze a mai kornak megfelelő menzúrákat terveztem bele, de semmi olyan nincs a hangszereimben, ami akkoriban ne állt volna rendelkezésre. Attól még, hogy a hangszer nem másolt, jó minőségű darab, és a közönség is szereti ezt a hangzást.”

Találkozott egy bécsi zenésszel, aki vásárlás előtt megmutatta a hangszert a szólamvezetőjének, nehogy probléma legyen abból, hogy nem illik bele a hangzásba. Miután a vezető kipróbálta a hangszert, ennyit mondott: „Juhász úr tud valamit.”

Szerző: Bakos Dalma