Ha ez halálugrás, majd elkap az olvasó
A WestEndben nyílt meg a Könyvmolyképző első boltja
Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Csatlakozzon hozzánk közösségi oldalainkon is!
„Ugyanazt érzem, mint annak idején, amikor a kiadót elindítottuk. Akkor is rosszul ment a könyvpiac szekere, mindenki lebeszélni próbált, mondván, a fiatalok és a gyerekek úgysem fognak olvasni. Most szintén mélyponton van a szakma. Itt az ideje, hogy elinduljon felfelé.” – Ezekkel a szavakkal nyílt meg egy kicsi, de bejáratott ifjúsági könyvkiadó első üzlete. Az alapító, Katona Ildikó arról mesélt az Üzletrésznek, miért szimbolikus, hogy az Ulpius-ház egyik kiürült boltját vették át, hogy a könyves üzletben a misszió és a kivonás szavak a legfontosabbak, és hogy miért érdemes egy könyvkiadót startupnak tekinteni.
Az olvasás évében, 2000-ben alapította a Könyvmolyképzőt. Miért várt másfél évtizedet az üzletnyitással?
Tudatosan kerültem ezt a lépést. Pedig több éve biztat a környezetem, arra hivatkoztak, minket imádnak az olvasók, nagyon jól megy az üzlet. Én pedig mindig azt feleltem erre, a kiskereskedelem másik terület, én most nem szeretnék beletanulni, teljesen elég minden úgy, ahogy van. Aztán mégis megérintett a lehetőség, és én ezt az új fejezetet kísérletnek tekintem. Szeretném tudni, vajon ahogy én egy könyv útját elképzelem, megállja-e a helyét az üzleti életben úgy, ahogy a kiadói munkában.
Mit értünk egy könyv útja alatt?
Először is minden gazdasági nehézségre lehetőségként tekintek. A könyvpiac jó ideje komoly lejtmenetben van, de látom a potenciált a jelen pillanatban. Másodszor is van egy tényező, amely a legdurvább válságban is stabilan tartotta a kiadót, és hiszek benne, hogy a könyvesboltnál is működni fog. Ez pedig a tág értelemben vett olvasó, egy szerteágazó közösség, amelyben például sok könyves blog is benne van.
A mi holdudvarunk töretlenül biztat és támogat minket, nem utolsó sorban pedig szavaznak a pénztárnál. Szeretném tudni, ez a boltban is működik-e majd.
Februárban egy Libri vacsorán szokás szerint arról próbáltam meggyőzni a kollégákat, ne vágjuk a szakma alatt a fát, ne kinyírni próbáljuk egymást az akciókkal, hanem inkább építsük újra ezt a pillanatnyilag igen elgyengült szcénát. Az este után megálmodtam, hogy én ebből a munkából úgy tudom kivenni a részem, ha üzletet nyitok.
Pedig sok szempontból hátrányból indul a Könyvmolyképző: pici, ifjúsági, nem a fővárosban működik. Mit gondol, mi tartotta mégis a felszínen?
Az, hogy kitűztünk egy célt, egy missziót, amit a nevünk is jelez. Mindennap szem előtt tartottuk, és mindennap fontos volt. Állandó töltést ad a munkában. Persze ez nekünk sem elég a nem fizető terjesztőkkel szemben, vagy ha előleget kellett adni a nyomdának. Erre meg azt mondom, üzletileg a kivonás a legfontosabb művelet.
Én az első pillanattól szikével mérem a költségvetést, a Könyvmolyképzőben rettentően komoly a pénzügyi fegyelem.
Jogokat nem mindig tudunk megvásárolni, ha elszáll az áruk, de fizetni mindig fizetünk. Cégeknek talán haladékkal, embereknek késedelem nélkül, határidőre. Ebben nincs engedmény, meg sem nézem hozzá a banki egyenleget, nem is felügyelem, elvárás a cég menedzsmentjével szemben.
Az óvatosság vagy a kockázatvállalás jellemzi?
Mindkettő. Nem vagyok ijedős alkat, imádom a kockázatot. Az üzleti élet nagyon összetett, egyetlen nagy jelenség helyett a sok kicsi dolgot látom benne, és ebből a sokból néhányban nyugodtan lehet tévedni. Különösen ha az ember ezt lehetőségnek tekinti, és megnézi, mit rontott el, mert legközelebb szeretné elkerülni. Ez a Könyvmolyképző gyakorlatában alapvető, hibáztatás nincs a rendszerben, de az önkritika, az önvizsgálat kötelező, különösen nekem. Mindig részletesen érdekel, mi miért hasalt el, cserébe viszont nem megyek a Tiszának, ha nem sikerül egy tervem.
Milyen kudarcaik voltak?
Nekünk egyáltalán nem állnak jól a képeskönyvek, de ahhoz, hogy ez kiderüljön, kellett tenni egy próbát a kategóriával. Akkor még nem mutatkozott meg a mi igazi profilunk, a young adult olvasó. Rém cuki, okos, értelmes, témában sem nagyon extrém képeskönyveket adtunk ki, de zsebre kellett tennem, hogy nem értek hozzá. A young adult könyveknél azonban általában ráérzünk, mivel érdemes kijönni.
Vannak apró trükkjeik a marketingben?
Mielőtt könyvkiadó lettem, levelező tanulmányi versenyek szervezésével foglalkoztam. Akkor és ott megéreztem a direkt marketing erejét és beleszerettem. Sokkal költséghatékonyabb, mint más kampánytípusok, és megvan az a hatalmas előnye, hogy mérhető. Ha meg elrontjuk, semmi gond, legközelebb majd másképp csináljuk. Az iskoláknak küldött hírleveleinkben beállítottuk, hogy a válaszban rendelést adhatnak le. Az nagy tanulság az elmúlt 15 évből, hogy időnként lassan reagálunk. Progresszív kiadó vagyunk, sokmindent mi csinálunk elsőnek az országban, de például túl lassan nyitottuk meg a webáruházunkat, holott a Twilight-sorozaton sokkal többet tudtunk volna keresni, ha akkor már online is áruljuk. Összességében van, amiben előzzük a mezőnyt, másban lemaradunk. Ezt nehezíti, hogy nagyon türelmetlen ember vagyok, minden ötletemet azonnal szeretném megvalósítani, ugyanakkor látom, egyes fázisokra meg kell érni. Egyébként a sikerre is.
Mindenki azt hiszi, egy cég csak akkor lehet nehéz helyzetben, ha kevés a pénze, pedig az is problémás, ha hirtelen jön a pénzeső.
Problémás, hogyan?
A Twilight valóságos természeti csapás volt nekünk, szinte ránk esett, a vállalkozásunk szervezetileg nem volt érett rá. A hivatalos siker rengeteg melléktevékenységgel, feladattal, követelménnyel jár azonnal. Nálunk ez addig még nem épült fel szervesen a cégen belül, nem volt rá ember, nem volt rá metódus.
A magyar kisvállalkozó különben is mindent a saját bőrén, sikerein és rosszabb napjain keresztül tanul meg, nem hozunk magunkkal know-howt.
Az szerencsés időszak volt, de könnyűnek semmiképp nem mondanám. Viszont nagyon gyorsan meg tudtunk venni olyan jogokat, amelyekre régóta áhítoztunk. Ez tette egyértelműen piacvezetővé a Vörös Pöttyös sorozatunkat.
Lesz bármilyen jogfolytonosság az Ulpius-ház és a Könyvmolyképző között?
Hivatalosan nem, de sok a kapcsolódási pont. Szimbolikusnak érzem azt a tényt, hogy egy nagyon gyorsan nagyra növő, Dávidból pillanatok alatt Góliáttá váló cég fizikai helyét vesszük át. Az Ulpius-helyzetet is akkor értjük meg, ha a misszió és a kivonás a két kulcsszó. Sokáig nagyon komoly céljuk volt, de később ezt ejtették, és nem tudom elképzelni, hogy ez ne játszott volna szerepet a csődben. A kifizetés pedig kezdettől ismert probléma volt a kiadónál. De fantasztikus csapattá értek, és ennek a csapatnak egy részét mi most megörököltük. Velük, ezekkel a régi-új szakemberekkel vágunk bele az új játékba, az új élményekbe.
Ön végzettsége szerint programozó matematikus. Megérintette a startup-szemlélet?
Olyannyira, hogy a boltnyitást egy kicsit startupnak tekintem. Csak éppen nem az exitet dolgozom ki, mert szerelmes vagyok az életfogytig tanulásba. Meg szeretném nézni, hogyan működik egy könyvesbolt, majd kettő, három, ha beindul, és így egyre több. Nézzük meg, hol érdemes gyökeret ereszteni, utcán vagy plázában. Nézzük meg, milyen választékkal, milyen eladókkal, milyen hangulattal.
És mert ebben az olvasók folyamatos segítsége nagyon sokat számít, mindig megkérdezzük őket.
Most nem az számít, mekkora az első üzletünk, hanem az, hogy bejárassuk mint az olvasóink kedvencét.
Ez az üzlet igazi kisvállalkozói összefogás.
Igen, júliusig pop upként működik, akkor bezárunk egy kis időre, mert a Gepetto, egy fiatalos, lelkes, abszolút nekünk való belsőépítész-stúdió kidolgozza a végleges formáját. Sem a bolthoz, sem a kínálathoz köthető feladatokból nem akarom kihagyni az új munkatársaimat. Mégsem mondanám, hogy a legfontosabb kérdés az volna, hogyan tudunk megélni.
Hanem micsoda?
A „megélni” az áruról szól, de az áru itt könyv, a könyv életében pedig az olvasó a legfontosabb. Nekem most, az üzletnyitás kapcsán többen emlegették a halálugrás szót, pedig a közösségünk támogatásában olyan energia van, hogy erre támaszkodva nem is kellett hozzá akkora bátorság. Bennünket majd elkap az olvasó, mert ő nem akarja és nem fogja elengedni a Könyvmolyképzőt, hiszen már a nevében is benne van a missziója: visszacsábítani a gyerekeket és a kamaszokat a könyvek világába. Ez nagyon fontos, hatalmas horderejű társadalmi kérdés. A boltnál még nem kristályosodott ki ennyire a cél, egyelőre csak az ötlet a biztos. Keressük az utat, én pedig bízom benne, hogy az olvasóink, a könyvrajongóink, a bloggereink segítségével nagyon hamar rá fogunk találni.