2000. március 10-én az amerikai Nasdaq tőzsdeindex 5048,62 ponton zárt, amiről aztán másnap, majd az azt követő két és fél év alatt folyamatosan a mélybe zuhant. 2002 októberében fogott padlót az index, amikor is 1114,11 ponton állt a mutató, azaz közel 80 százalékos esés a csúcsoktól.
15 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy 2015. április 23-án új történelmi csúcsnak tapsolhassunk, holott az S&P500 és a Dow Jones index az elmúlt egy-két évben számos alkalommal futott új történelmi magasságokba.
Akkoriban a legtöbb cég árát csak a csodavárás repítette a magasba. Gyakorlatilag teljesen mindegy volt, milyen ötlettel állt elő valaki, máris öntötték a cégbe a dollármilliókat, mert szinte mindent aranybányának gondoltak. És itt nem csak a kisbefektetőkről volt szó, hanem a profikról is. Olyan cégekre bíztak rá óriási pénzeket, amelyek mögött semmilyen teljesítmény, még árbevétel se nagyon volt, nem hogy profit. Olyan cégek tűntetek fel és hullottak a mélybe, akiket akkor sztároknak gondoltak, ma pedig még a nevükre sem emlékszünk.
Szerencsére voltak köztük olyan cégek is, amelyek talpon tudtak maradni, és az elmúlt évtizedben alkalmazkodni tudtak a változó környezethez. Ilyen cégek az IBM, a Microsoft vagy akár az Oracle is, de tény, hogy az új feltételekhez való idomulás sok időbe telt.
Az akkori dorkom lufi kipukkadásának pozitív hozadéka, hogy egy új iparágnak ágyazott meg, hisz a Facebook és a Google is akkoriban kezdett csírázni, a korábbi vesztesek kárából tanulva és helyükre lépve tudtak aztán ilyen gyorsan ennyire nagyra nőni. Persze óriási különbség van a mostani és a 2000-es évekbeli cégek között: a jelenlegiek masszív bevételeket és profitokat tudnak felmutatni, komoly készpénztermelő gépezet működik a háttérben.
Ráadásul a Microsoft és a Google pont a ma esti amerikai piaczárás után mutatja be, mennyire is hatékony fejőstehenek ezek a technológiai óriások.