Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Az idei enyhe, szinte hómentes tél nem kedvezett a magyar sípályáknak és a síturizmusnak, pedig már Sí- és Turisztikai Klaszter is működik, és az állam is támogatja a pályák fejlesztését.
„Klaszterünk májusban alakult, azaz induló fázisban vagyunk” – mondta Fehér Gyula, a Chernel István klaszter PR- és marketingfelelőse. Eddig 18 tagot sikerült megnyernie, a toborzáson túl a fő cél a hazai síturizmus megerősítése a köztudatban. A klaszter szlogenje úgy szól, hogy „Síelj itthon!”, de Fehér Gyula szerint találóbb lenne a „Síelj itthon is!”, a hazai sípályák ugyanis kiegészíteni tudják csak a külföldi síparadicsomokat, helyettesíteni nem.
Az állam 2009 óta összesen 640 millió forinttal támogatta a hazai sípályák fejlesztéseit – tudtuk meg a Nemzetgazdasági Minisztériumtól. Ez az összeg négy projektre ment el, a Zempléni Turisztikai és Idegenforgalmi centrum kialakítására, egy téli Élménypark fejlesztésére Mátraszentistvánon, egy sífutó-, korcsolya- és kalandpálya kialakítására Szentléleken, valamint egy snowboard- és kerékpárospálya innovatív fejlesztésére a Bakonyban.
A hazai sípiac további bővítése munkahelyeket teremtene, és segítene kiigazítani a magyar belföldi turizmus keresletében mutatkozó aránytalanságot. A hazai turizmus egyik legnagyobb problémája ugyanis a szezonális egyenlőtlenség, pár hónap alatt folyik be a bevételek nagy része, az év többi részében pedig drasztikusan visszaesik a kereslet. Mindezt Ruszinkó Ádám, a Nemzetgazdasági Minisztérium turizmusért felelős helyettes államtitkára mondta azon a sajtótájékoztatón, amelyet a Chernel István Sí- és Turisztikai Klaszterrel közösen tartottak még decemberben.
Magyarországon senki sem végez összefoglaló méréseket, azonban egy svájci tanulmány szerint a lakosság 5 százaléka, azaz mintegy félmillió ember jár síelni. A hazai síelők Fehér Gyula szerint mintegy 70-80 milliárd forintot áldoznak kedvtelésükre, minden költséget beleértve (utazás, élelmiszerek, bérlés, oktatás, stb.). Ennek azonban csak a 8-10 százalékát költik el a hazai pályákon. A magyar sípiac mérete tehát 7 milliárd forint körül lehet, azaz nagyon kicsi a turizmus egészéhez képest.
Az 5 százalékos arány magasnak mondható világátlagban. Elmarad ugyan az alpesi országok 30 százalék körüli értékétől, de magasabb, mint a síelésre ideálisabb domborzatú Romániában (ott csak 3 százalék). A magyar piacnak tehát nem feltétlenül több síelő kell, hanem a meglevőket kellene az itthoni pályákra szoktatni és a sípályák infrastruktúráját fejleszteni. Az ehhez szükséges kommunikációra és fejlesztésekre Európai Uniós és hazai pályázatokon szeretnék megszerezni a szükséges pénzt.
„A hazai sípiaci szereplők legfőbb termékelőnye a sípályák földrajzi közelsége” – mondta Takács Márton, a BDO tanácsadója. Ez a korlátozott előny három célcsoportnál tud igazán érvényesülni, a síelni tanulóknál, a kisgyermekes családoknál, illetve azoknál, akik nem többnapos, esetleg hetes, hanem csak egy-, legfeljebb kétnapos síelésre készülnek, például hétvégén.
A földrajzi közelség ugyanakkor hátrány is. Egy két nap alatt értelemszerűen kevesebb pénzt költ el az ember, mint egy többnapos út során. Ráadásul így csak korlátozottan jelentkezik, vagy nem is kimutatható a turizmusnak a gazdaság más ágaira átgyűrűző multiplikátor hatása. Aki szombat reggel elmegy síelni, és este hazaindul, az nem költ szálláshelyre, sőt gyakran otthonról visz magával ennivalót.
A magyar sípályák emellett ki vannak szolgáltatva az időjárásnak, ami az utóbbi években különösen kiszámíthatatlannak bizonyult, ezzel együtt pedig a pályák forgalma is. A 2011-12-es síszezon például kifejezetten gyenge volt, egy évvel később viszont átlagosan 100 százalékos forgalomnövekedést mértek, majd a 2013-14-es szezonban ismét drasztikus visszaesés következett. Ez a változékonyság természetesen a stratégiai tervezést is erősen hátráltatja. „Amíg a szállodaiparban az elmúlt 4-5 év adatait megvizsgálva világos trendeket láthatunk kirajzolódni, addig a sípiac volatilitása miatt nem tudunk egyértelműen kimutatható keresleti trendekről beszámolni” – mondta Takács Márton.
Mindezt nehezíti, hogy a szezon viszonylag stabil időjárás mellett is rövid (jó esetben decembertől március elejéig tart) és a kínálati piac is nagyon kicsi. A minőségi magyar sípályák együttes hossza összesen megközelítőleg 20 kilométer, míg a szomszédos Ausztriában összesen 101 darab olyan különálló pályarendszer van, amelyek egyenként több mint 20 kilométeres pályahosszal rendelkeznek.
A BDO becslése szerint egy hidegebb, tehát a síturizmusnak kedvező szezonban megközelítőleg 200 ezren látogathatják a magyar sípályákat. Ez első hallásra nem is tűnhet rossznak, de a mennyiség változékonyabb időjárás mellett a felére is zsugorodhat. Összehasonlításképp: csak az osztrák pályákon több mint 400 ezer magyar vendégérkezést regisztrálnak egy szezonban. Ráadásul a síelők átlagban kevesebb ideig tartózkodnak a magyar pályákon, és kevesebb pénzt költenek.
Ez a szolgáltatók árképzésben is megjelenik. Egy napi pályajegy Magyarországon 4-5 ezer forint között mozog, míg Ausztriában ez átlagosan 35-40 euró (11-12 ezer forint). Ám az ártöbbletért jobb minőségű szolgáltatást kapunk és a síelhető terepek is sokkal hosszabbak. Az osztrákok a rengeteg látogató miatt relatív alacsony árakat tudnak kínálni, itthon viszont nem tudnak ár-érték arányban jobbat adni, mert ennél olcsóbban már nem érné meg az üzemeltetés.
Tehát legalább egy új jégkorszak kellene, hogy fellendüljön a magyar sípiac, de még ez sem igaz. „Magyarország domborzati adottságai gyakorlatilag kizárják, hogy a síturizmus vezető szerephez jusson a belföldi turizmuson belül” – mondta Takács Márton. A hegyeink túl alacsonyak, és kevés a síelésre alkalmas terület, a komolyabb fejlesztéseknek pedig fizikai korlátai vannak.
Ha ideális az időjárás, akkor a kedveltebb úti célok megtelnek, ennek helyi szinten jelentkező gazdaságélénkítő hatásai mérhetőek. „Azok a sícentrumok, amelyek önerőből is organikus fejlődésen mentek keresztül az elmúlt években, és helyt álltak a piacon, azok infrastrukturális és szolgáltatásfejlesztését elképzelhetőnek tartjuk az NGM-mel egyetértve” - mondta Takács Márton.
Síelési kedv lenne, csak a fenti feltételek akadályozzák a jelentős eredményeket. Jó példa erre az idei szezon. December 26-án még csupa zöld volt az ország legnagyobb sípályája Eplényben. Januárban már esett ugyan hó, de a forgalom a városokban tapasztalható időjárás miatt így is elmaradt az ideálistól.
Releváns fejlesztési programmal a helyi vállalkozások és a helyi önkormányzatok járnak elsősorban jól. Takács Márton szerint a legnagyobb eséllyel akkor növelhetnék a szegmenst, ha összekapcsolnák más turisztikai szolgáltatással. Vélhetően tovább maradnának a turisták, ha a síelést össze lehetne kötni vadászattal vagy wellnesszel. Talán az jobban meggyőzné a magyarokat, hogy a hazai pályákon próbáljanak meg lesiklani.
