Mindenkit összezavar a multitasking

Illúzió, hogy nem veri szét a koncentrációt, ha egy fontos mellett tíz kicsire próbálunk figyelni.

Sok cikket olvastunk az elmúlt években ebben a témában: valahányszor azt hisszük, hogy párhuzamosan több dologgal foglalkozunk egyszerre, valójában csak nagyon gyorsan váltogatjuk őket, írja legutóbb a Guardian. A MIT neurológus csoportjára hivatkozva azt állítják, az agyunk nem erre van tervezve (ahogy a gerincoszlopunk sincs napi 10-12 óra ülésre). Kevesebb feladatot oldunk meg több idő alatt, és jóval kimerültebben, mint ha egyet vinnénk, de azt egyszer sem félbeszakítva. A multitasking valójában folyamatosan és biztosan szabotálja a hatékonyságot.

A hormonok nem viccelnek

Három fontos szót érdemes megjegyezni a kérdésben: kortizol, adrenalin, dopamin. Az első a stresszhormon szintjét emeli meg, a második annyira stimulál, hogy attól már összezavarodnak a gondolataink, a harmadik olyan ingeréhessé teszi az agyat, hogy azzal végképp lőttek az összpontosításnak. Ha munka mellett néhány percenként ellenőrizzük az emailjeinket, kommentelünk egyet a Facebookon, válaszolunk egy céges levélre, belekapunk egy online olvasmányba, azzal tulajdonképpen mindig az újdonság mellett tesszük le a voksunkat. Az agy egy része nagyon örül ennek, és követelni kezdi, hogy ebben legyen része, mert szórakoztatóbb, mint egyvalaminek szentelni a figyelmünket.

Súlyosbítja a helyzetet, hogy mindez akkor is igaz, ha végül győz az önfegyelem. Az olvasatlan üzenet vagy levél, a megválaszolatlan komment vagy félbehagyott blogposzt nyomaszt annyira a tudatunk perifériáján, hogy energiát vigyen el a munkánktól. Méghozzá sokat.

Minden kéznél

Ehhez különösebb eszközgazdagság sem szükséges, sőt elég hozzá egy okostelefon. A digitális varázspálca minden kósza impulzusunkat azonnal kiszolgálja, legyen szükségünk GPS-től moziműsorig, sms-től zseblámpáig, rádiótól egy jó Scrabble-ig akármire. Az úgynevezett hatékony IQ eközben akár 10 pontot is eshet. A cikk említ egy kísérletet: a csoportban diákok tanultak és tévéztek egyszerre, az ekkor eltárolt új anyag azonban nem tudott rendszereződni a hippokampuszban, helyette a striátumban, az új képességek és folyamatok helyén rögzült. Innen pedig a megszokott művelettel előhívni sem fogjuk egykönnyen. Az agy ugyanazzal az üzemanyaggal látja el a szóra sem érdemes mellékgesztusainkat – email, Facebook és minden, ami nyitva van a böngészőben –, mint a jelentékeny feladatokat. Mintha éppen annyi benzinnel kirándulnánk a Dunakanyarba, mint amennyi elvinne Tamperéig. Az agy kimerül, és a multitaskingnak még valódi hozadéka sincs. Jön a zavarodottság és a szorongás, a stressz és az agresszív viselkedés.

Pedig ennyi idő alatt és energiával csinálhattunk volna valami hasznosat.

(Forrás)