Miért ne féljünk a nyilvánosságtól?

Minden cégvezetőnek érdemes felkészülnie arra, hogy időről-időre kisebb-nagyobb tömeg előtt szólal meg. Vannak, akik lubickolnak a helyzetben, mások frászt kapnak a gondolattól is. Le lehet küzdeni a szereplési gátlásokat?

Felkészülni

Jóval az esemény előtt beszéljük meg a szervezővel az apró és jelentéktelennek tűnő részleteket is. Hányan lesznek? Várhatóan kik jönnek? Mi az az egymondatos lényeg, amire igazán kíváncsiak? Mennyire legyen interaktív az előadás? Vonjuk be őket? Lesz lehetőségük kérdezni? Milyen elrendezésben fognak ülni? Mi legyen a vezérfonal az öltözékben? Rögzített mikrofonba kell beszélni, kézibe, headsetbe?

Minden és bármi fontos lehet. Azzal semmit nem veszít a cégvezető, ha arra is felkészül, ami végül nem aktuális, fordított esetben kinéz a frusztráció.

Gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni

Vannak előadók, akiken úgy áll a nyilvános szereplés, mint a varratott ing. Kiperdülnek a pódiumra és ömlik belőlük a szó. Minden mondat felépített és frappáns, olyan bűvös eszközöket dobnak be, mint dinamika és fokozás, egy pillanatra sem vesztik el a fókuszt, és közben még mosolyognak is.

Pedig ők sem születésüktől fogva ilyenek. Attól, hogy az eredmény csomómentes, rengeteg gyakorlás előzi meg, és ennek lépései első pillantásra még gyerekesnek is tűnhetnek. Tükör és szűk hallgatóság előtt végigmenni a beszéden, lemérni, felvenni és visszahallgatni, kicsiszolni a hibás részleteket, újra meg újra szerkeszteni a szöveget, sokadik hallásra kigyomlálni szóismétléseket és közhelyeket– mindez valóban akár még túl iskolás is lehet, de az biztos, hogy segít. Segít hosszú távon is: a felkészült előadó nemcsak aznap lesz jó, hanem azt is építi, hogy minden alkalommal egyre magasabb lécet ugorjon meg.

Ügyelni a részletekre

Sokan az időpontjaikhoz igazítják az általános karbantartás különböző munkafolyamatait, fodrászt, kozmetikust, új ruhavásárlást. Valóban nem butaság a legjobb formánkat hozni, már azzal is megtiszteljük a hallgatóságunkat. Ha mellékvonalakon is jó benyomásokkal távoznak, annak is nagyobb hatása lesz, amit mondunk.

Időzíteni

Érdemes legalább fél órával korábban érkezni a helyszínre. Az előadó így felmérheti a helyiséget, akklimatizálódik. Van, aki attól lazul le, hogy egyedül van, más attól oldódik fel, hogy vált néhány szót a szervezőkkel, ismerősökkel vagy ismeretlenekkel a közönség soraiból. A kulcs a nyugalom. Olyan ez, mint egy vizsga az egyetemen: az utolsó pillanatokon már úgysem múlik semmi lényeges, de a felkészültségünket csak akkor tudjuk megmutatni, ha higgadtan jelen vagyunk.

Elfogadni a gyarlóságot

Nem az a cél, hogy tökéletesen csináljuk, hanem hogy érdekesen. Semmi baj, ha hibázunk, csak látsszon, hogy van keresnivalónk a témában. Oké, ha egy pillanatra elveszítjük a fonalat, ha előre számolunk ezzel a lehetőséggel is, és még a felkészülés szakaszában keresünk az ilyen esetre kapaszkodót. Minden kínos pillanatot felnagyít a kiállás. Az ember hajlamos ilyenkor rettenetesnek értékelni saját magát. Sokan azt hiszik, hogy miközben beszélnek, a szomszéd kerületig ellátszik a térdremegésük, hogy vészesen bizonytalan a hangjuk, hogy lerí róluk a kétségbeesés. Aztán megnézik magukat videón, és csodálkozva konstatálják, hogy még a legszigorúbb szemmel is alig látszik ez az esendőség. Szóval inkább ne higgyük el, amit beszéd közben hiszünk magunkról.

Bónuszban gondolkozni

A hitelesen emberi pillanatokat hazaviszi a közönség. A vicceseket is. A leghálásabb fordulat, egyben a biztos siker fokmérője, amikor szívből elnevetik magukat. Az őszinteség mindig meghálálja magát – erre már megtanított minket a közösségi média, és most is erről van szó. Legyen a nyilvános előadásunk alapja az őszinteség, tárjuk fel a vállalkozásunk emberi oldalát, és nem lesz baj. Valamint gyakoroljunk, legyünk előrelátók, legyen helyismeretünk, és a siker sem marad el.