Kezdetben a Zara is kkv volt

Sőt mikro-, majd családi vállalkozás. Aztán gyorsan a spanyol álom szinonimája lett.

Tavalyelőtt januárban Spanyolországban a 27 százalékot súrolta a munkanélküliség. (2012-ben ez az adat még csak 24,19 százalék volt, 2014-ben 25,93-ra, idén pedig 23,7 százalékra csökkent.) Ez azt jelentette, hogy mintegy 890 ezer fiatalnak nem volt állása vagy bevétele az országban.

Pedig volna honnan inspirálódniuk, és ha a spanyol álom nem is olyan bevett kifejezés, mint az amerikai, Amancio Ortega Gaona személye és birodalma arra bizonyíték, hogy a nincstelen kezdetek semmit nem jelentenek.

Az áru menő, az ár is

Drága divat alacsony áron – körülbelül így fordíthatnánk a „high fashion, low cost” kifejezést. Ez ma már annyira megszokott, hogy a legtöbb nagy márka tudatosan hozza létre a saját utcai vagy zsebbarát vonalát, de a 70-es években diszruptív technológiának számított: Ortega előtt nem csinálta senki. A két szegmens a Zara ruháiban találkozott először.

6000 üzlet a világ 70 országában Forrás: 123.rf.com

Asszonyom, értse meg, ki kell fizetnie!

Amancio a legkisebb gyerek volt a családban, és nemhogy diplomát, de érettségit sem szerzett soha. A legenda szerint miután kiskamaszként egyszer végighallgatta, amint az édesanyja hiába könyörög a zöldségesnél hitelért, ezt olyan megalázónak érezte, hogy megfogadta, soha többet nem ül vissza az iskolapadba. Kifutófiú lett 13 évesen a Gala ingszabászatban La Coruña városában, ahol akkoriban éltek. (A Gala máig ugyanazon a sarkon áll, mai tulajdonosa egyidős Ortegával, a barátságuk azóta is tart.) Az első fordulat akkor ütött be, amikor a kamasz Amancio körülnézett, és rájött, nagy pénzt akkor lát, ha pontosan azt adja meg az embereknek, amire vágynak. Ehhez egyrészt ki kellett találnia, mi az, másrészt az ellátási lánc élére kellett állnia, még mielőtt az létrejött.

Ehhez ideális környezetet adott Galícia, ahol a háború után csak szórványosan volt munka. A férfiak általában a halászatban próbáltak szerencsét – feleségeik pedig, több ezer asszony, kétségbeesetten keresték a boldogulásukat otthon. De úgy fest, elég jól tudtak valamit, aminek hamarosan nagy hasznát vették: varrni, Ortega pedig gyakorlatilag kisszövetkezetekbe szervezte őket. A visszaemlékezések szerint a nők el voltak ragadtatva a lehetőségtől, kifejezetten jó körülmények között kezdtek dolgozni, és Ortega – ahogy máig – szinte mindenkivel személyes kapcsolatban állt. Valódi családi vállalkozást hozott létre: az egyik testvére, Antonio a kereskedelmi részletekkel foglalkozott, Josefa, a másik könyvelt, a szövetért teherautón mentek el Barcelonába, hogy minél több közvetítői láncszemet kispórolhassanak a folyamatból.

Zorba nem lehetett, így lett Zara

Ortega 23 éves korára már félretett annyi pénzt, hogy megnyissa saját kicsi és szerény ruhaüzemét. 1972-ben, 36 éves korában alapította meg a Confecciones Goa nevű üzletet, amely fürdőköpenyeket kínált, 1975-ben pedig megszületett a Zara. Akkora hatással volt rá Anthony Quinn a világhírű filmben, hogy eredetileg Zorbának nevezte volna el a márkát, de az már foglalt volt. A 80-as években folyamatosan terjeszkedett, 1990-re pedig minden százezresnél nagyobb spanyol városban megnyílt egy Zara-üzlet. Cégcsoportjához, az Inditexhez tartozik többek közt a Bershka, a Stradivarius, a Pull and Bear is.

Őt nem lehet megismerni

Ortegának névjegye a rejtőzködés. Egész életében összesen három újságírónak adott interjút, és 1999-ig még fénykép sem jelent meg róla (annál több Katalin hercegnőről Zara ruhákban, amelyeket imád). És bár az övé az Epic Residences Miamiban, az egyik legelőkelőbb luxushotel az Egyesült Államokban, meg egy Bombardier magánrepülő, 2001 előtt – ekkor lépett tőzsdére az Inditex – még csak nyaralni sem ment el soha. Nyakkendőről hallani sem akar, fehér ingben, szürke nadrágban és sötétkék zakóban jár. Egyik sem Zara-darab. Minden reggel ugyanabban a kávéházban reggelizik, az ebédjét pedig a kollégáival költi el a céges menzán.

Nem emaileznek, és ez direkt van

Bármily különc képet ad is a milliárdos, aki elvegyül a néppel, valójában invencióról van szó. Ortega ugyanis sokkal inkább pártolja a munkafolyamat-megújítást, mint a termékfejlesztést. A Zara máig a saját alkalmazottaiban gondolkozik a fejlesztés minden fázisában. Kiszervezés helyett arra törekszik, hogy a termelés legalább 50 százaléka saját kézben maradjon. A vállalat minden szintjén még mindig a szóbeli kommunikáció az uralkodó forma, mert Ortega szerint ez a legkevésbé időigényes. Folyamatosan fejlesztik a logisztikát és a raktározás módszereit is, de ezt is a saját dolgozók szaktudására építve és közvetlen vezetéssel.

Senki sem módosabb nála a földrészen

Amancio Ortega a negyedik, olykor a harmadik leggazdagabb ember a világon – vagyonát 64,5 milliárd dollárra becsüli a Forbes –, és kétségkívül a legvagyonosabb európai vállalkozó. Az ötletet, amelyből negyven évvel ezelőtt 70 országban 6000 üzlettel jelenlévő divathálózat nőtt ki, ma talán elrebegni sem volna érdemes, ha csak nem valamilyen startupban, az e-kereskedelemben, a webdizájnban vagy a közösségi médiában valósul meg. Igaz, Ortega trendszimata ösztön kérdése, valószínűleg taníthatatlan. De a sajtó szerint három tulajdonsága tette azzá, aki lett: önfegyelem, szenvedély és elszántság. From zero to Zara – ez juttat el a zérótól a Zaráig.