Mire jó nekünk a startup őrület?

Amikor ott tartunk, hogy anyukám a Marie Claire-ben olvas a Prezi és a Ustream amerikai irodáiról, akkor nagyjából magabiztosan jelenthetjük ki, hogy a startup kifejezés lassan általánosan ismerté válik Magyarországon is. Szaporodik a hackathonok, workshopok és meetupok száma, és ezzel együtt az angol szavaké is, amelyeket nehéz és valószínűleg értelmetlen is lefordítani, mert ha startupot akarsz építeni, elengedhetetlen hogy magabiztosan mozogj nemzetközi közegben, tehát beszélj nyelveket.

Hosszú utat kell még bejárni ahhoz, hogy Magyarország igazán felkerüljön a nemzetközi startup térképre, de az alulról jövő kezdeményezések, a maroknyi lelkes ember jelenléte –akik szerveznek, rendeznek és fáradhatatlanul mentorálnak – arra utal, hogy szép lassan talán meg tudunk szabadulni a kétajtósszekrény, fekete merdzsós “vállakozó” képétől. (Érdekes módon nem csak kis hazánk szenved hasonló előítéletektől, például a francia entrepreneur is sokáig inkább a gazember szinonimája volt, mint tiszteletreméltó foglalkozás. Egyelőre nem is lett Párizs startup nagyhatalom, hiába terveznek csábító feltételeket biztosítani a fiatal üzleteknek.)

De mégis mit jelent mindez neked, ha nem tartozol a néhány ezer fős magyar startup-pozitív közegbe? A Balabit aktuális befektetése, vagy a Tep bejutása a Microsoft Imagine Cup döntőjébe, és az egész globális hacacáré a startupok körül milyen hatással lehet az életünkre hosszú távon? A bennem élő (kiugrott) szociológust az izgatja, hogy a startupok felvirágzásának megágyazó trendek – amelyeket csak erősít a startup közösségek épülése és lényegi működése – milyen irányban fognak tovább áramlani, hogyan befolyásolják az átlagember életét?

Tudatos termékfejlesztés

A legközvetlenebb hatást persze maguk a cégek és termékek fejtik ki felhasználókra és fogyasztókra. Pontosabban fogalmazva egymást formálják a fogyasztók és a cégek.

A folyamat egyik mozgatórugója a Lean Startup mozgalom, illetve az ezzel népszerűsített projekt menedzsment és termékfejlesztési metodológiák. A lean filozófia sarokköve az építs-mérj-tanulj-építs körforgás. Az ehhez kapcsolódó praktikus tanácsok jelentős része arra koncentrál, hogyan tudja a lelkes válallkozó letesztelni, validálni az ötletét, hogyan álljon szóba a potenciális ügyfeleivel, és miért butaság rengeteg időt, pénzt és energiát beleölni olyasmibe, amiről nem is tudja biztosan, lesz-e piaca.

Ennek egyenes következménye az, hogy a születő termékek és szolgáltatások növekvő arányban oldanak meg valódi problémákat, válaszolnak létező igényekre. Természetesen lassú folyamat ez, sokan ódzkodnak az ötleteikkel korai fázisban nyilvánosság elé lépni –mert valaki még ellopja! –, idő és tapasztalat kell ahhoz, hogy a célközönséget megértsük, a működőképes kommunikációs csatornákat kiismerjük. Maga a tény viszont, hogy a “csináljunk valamit, legfeljebb majd jól lenyomjuk az emberek torkán reklámmal”-attitűd startup körökben nem elfogadható, jó irányba mutat.

A fejlődő piackutatási tudás ugyanakkor azt is lehetővé teszi, hogy az üzleti modellre rugalmasabb, érdekesebb megoldások szülessenek, jobban alkalmazkodva a célcsoport pénztárcájához és értékeihez. Jó példa a Blurb nevű, ma már sokmilliós, magánkiadású könyvek gyártására specializálódott startup: amikor az áraikat próbálták meghatározni, először csak annyit kérdeztek a potenciális felhasználóktól, mennyit fizetnének egy random könyvért, így a válaszok nulla - “semmit, nem tetszik egyáltalán” - és tízegynéhány dollár között mozogtak értelmezhetetlen szórással. Viszont amikor arra voltak kíváncsiak, mennyit fizetne a delikvens a saját könyvéért, a reakció egészen más volt. Nagy összegek hangzottak el, egészen a lelkes “azért bármennyit kifizetnék” reakcióig. Így a cég a kezdetektől személyre szabhatóságra, a saját könyv élményére helyezte a hangsúlyt, mind termékstratégiájában, mind a kommunikációban. Képesek voltak az ígéretesebb piacra fókuszálni, és valóban használható szolgáltatást nyújtani.

Könyvkiadás lean modellben: ez a startup már biztosan megtalálta a számítását Forrás: Blurb

Tudatos vásárlóknak

Fogyasztói oldalon a lassan fizetőképessége teljébe érő Y generáció és a Prosumer típusú fogyasztó formálja a kapcsolatot. Mindkettő jellemzője a tudatos vásárlás, a proaktív információkeresés, sőt, információ-teremtés, az elvárás, hogy a cégek transzparensen működjenek, vállaljanak felelősséget, képviseljenek értékeket és emberi módon kommunikáljanak, sőt, működjenek együtt a vásárlóikkal.

Ők teszik lehetővé, hogy Kickstarteren vagy indigogon elegendő pénzt szerezhessen az induláshoz egy projekt, és azok is ők, akik bojkottja miatt a Firefox frissen kinevezett CEO-ja 15 év után távozott a cégtől, amelynek társalapítója is volt. (A bojkott Brendan Eich meleg házasságok ellen lobbizó szervezetet támogató 2008-as pénzadományának szólt.)

A cégek tudatosan munkát fektetnek abba, hogy megismerjék a maguk tudatos fogyasztóikat – mindez együtt hat az üzleti modellek fejlődésére, az árazási startégiára, és azokra az ügyekre, amelyeket a cégek felkarolnak. Izgalmas modell például a Lazy Angel megoldása: a böngészőben futó applikáció lehetővé teszi, hogy a felhasználó jótékony célokra adományozzon puszta szörföléssel. Érdekes változások várhatók az online tartalom-publikálás és a mikrofizetési lehetőségek terén is, így példul a Flattr az alkalmazkodásban nyilvánvalóan elbukott zenei és egyéb kiadók helyett kínál a művészeknek új alternatívát. A mikrofizetési rendszer univerzális megoldást ajánl: ha ön alkotó elme, helyezze el a Flattr gombot a website-ján, Youtube oldalán, blogjában és várja, hogy a lojális közönség azon keresztül adományozzon. Ha ön online szeretne kreativ termékekre költeni, és úgy érzi, akiket olvas, hallgat, néz, megérdemlik az anyagi kompenzációt, csak regisztráljon a rendszerben, határozza meg a havi büdzsét, majd nyomkodja a Flattr gombot kedvére. A rendszer a hónap végén a megadott büdzsét szétosztja a gombnyomások között, és továbbítja a kreátorok számláira.

És ha már kreatív üzleti megoldásokról beszélünk, érdemes belenézni a Trendwatching aktuális ingyenes trendriportjába, amelyben az együttérző árazás új irányzatáról beszélnek. A legközvetlenebb módon talán az árszabásukkal tudnak a cégek állást foglalni és meggyőzően fellépni ügyek mellett, ahogy tette ezt például a Corendon légitársaság, féláron kínálva a Sochi Téli Olimpia alatt a jegyeket azon utasainak, akik a melegjogok mellett protestálni repültek a városba, vagy a tavaly kifejezetten csak az állami támogatásból élő családok kiszolgálására nyílt brit Community Shop és a közreműködő Tesco, Marks&Spencer és Asda: a bolt ezek többlettermékeit forgalmazza, nagyon kedvező árakon.

Az érdekes kérdés persze az, hogy milyen sebeséggel fognak ezek a szemléletek és metódusok elterjedni, és “hipster divatozásból” általánosan elfogadott gyakorlattá válni. Kér dologból lehet hasznos következtetéseket levonni: hány nagy cég alkalmaz lean startup trénereket, hogy innovatív és versenyképes maradjon, illetve hogyan reagálnak sok milliós, megalapozott márkák a startupok termékeire.

Amikor a BMW válasza a válságra és az Uber és Lyft szolgáltatásokra az, hogy saját “telekocsi” programot hoz létre – holott a márka hagyományosan az exkluzivitásra épül –, az egyértelműen nagy változásokat sejtet.

Tóth Orsolya Anna

kommunikációs stratéga, a Drungli.com egyik alapítója,

blogjában márkaépítésről,

kommunikációról és trendekről ír