Járai: Az irány jó, de a módszer nem mindig

Járai Zsigmond szerint az elmúlt négy év államosítási törekvései az elhibázott privatizáció korrekciója, Bokros Lajos szerint viszont monopóliumépítés helyett a verseny élénkítésére van szükség. A két volt pénzügyminiszter a Corvinus Egyetemen vitázott kedden este.

Járai Zsigmond, az első Orbán-kormány egykori pénzügyminisztere (ma a Magyar Nemzeti Bank felügyelőbizottságának elnöke) sok tekintetben hasonlóan vélekedik a Horn-kormány és a második Orbán-ciklus gazdasági intézkedéseiről. Szerinte mindkettőnek jó (volt) az iránya, a megvalósítással azonban sok esetben nem értett egyet. Járai a Jövőképp Egyesület meghívására a Budapesti Corvinus Egyetemen vett részt egy beszélgetésen, ahol Bokros Lajos 1994–95-ös pénzügyminiszterrel vitázott volna, a találkozó azonban meglehetősen lagymatagra sikerült. Járai ugyan egyértelművé tette, hogy szerinte a Bokros-féle 1995-ös kiigazítás végrehajtása rossz volt, mert a sokk helyett ő több apró lépéssel fogadtatta volna el a társadalommal a megszorításokat, az élesebb, részletesebb szakmai vita azonban elmaradt.

Az elmúlt négy évre utalva Járai védte az államosítási törekvéseket, mert szerinte azt fel lehet fogni úgy is, mint a kilencvenes évek elhamarkodott privatizációjának korrekcióját. A magánnyugdíjpénztárak kivéreztetését azonban egyértelműen nem pártolta, erre is azt mondta, hogy az irány jó volt, de a megvalósítás kevésbé. Utalt arra, hogy a nyugdíjkezelőket meg lehetett volna hagyni, és a szabályokat úgy változtatni, hogy a rendszerben meglévő „lenyúló elemek” eltűnjenek. Hasonlóan vélekedett az egykulcsos adóról, amelyet elsőként ő javasolt 1999-ben, de akkor még csak Orbán Viktor támogatta, az akkori koalíciós partnerek ellenezték. Szerinte ez is jó intézkedés, de 2010-ben nem volt szerencsés bevezetni, mert ha nincs gazdasági növekedés, akkor a gazdagabbak a náluk maradt jövedelmet nem fektetik be, hanem elköltik. Bokros Lajos minderre csak annyit jegyzett meg epésen, hogy már Aczél György is mindenre az „irány jó, de a módszer nem” mondással felelt.

Bokros és Járai között csak akkor bontakozott ki egy kisebb vita, amikor az került szóba, hogy mikor kezdődött el Magyarország gazdasági leszakadása a régiótól. A szokásos hitvita szerint Bokros Lajos az első Orbán-kormányt, Járai pedig a Medgyessy-kormányt okolta elsősorban, abban azonban egyetértés mutatkozott, hogy az ország nemzeti össztermékének növekedése térségi összehasonlításban is aggasztóan lemaradt, és a növekedésre a következő években nincs sok esély, illetve Járai szavai szerint „nagy kihívás lesz”.

A 2004-es uniós bővítés óta a térség országai 32 százalékkal emelték a nemzeti összterméküket, ám Magyarország csak 3 százalékkal. „Mindannyiunk jövedelme 30 százalékkal ér kevesebbet annál, mint ha normális gazdaságpolitikát folytattunk volna az elmúlt tíz évben” – jegyezte meg Járai, aki arra is utalt, hogy az előrejelzések szerint 2017-re ez az olló még jobban nyílik, és a lemaradásunk már 36 százalékos lesz.

A két egykori miniszter egyetértett abban, hogy a leszakadás fő oka a nagy állam, vagyis a magas arányú állami újraosztás, amelytől egyik eddigi kormány sem tudott szabadulni. Bokros Lajos röviden és tömören adta meg a véleménye szerinti megoldást, amikor azt mondta, hogy „antireformok és monopóliumépítés helyett pont az ellenkezőjét kellene csinálni, a verseny élénkítésére és a szolidaritásra építeni a gazdaságot”.