Jók vagyunk, csak a forintunk gyenge

Komoly gyengülésen van túl a forint az év eleje óta, de jöhetnek még nehezebb napok. Hiába jók az ország mutatói, a jegybank dacos kamatcsökkentését már nem díjazzák a befektetők, a tartósan gyenge forint pedig mindenkire káros. Mi áll a háttérben?

Tavaly még annak örülhettünk, hogy a magyar forint a feltörekvő piaci devizák toplistájának élére került, annyira ellenálló volt a világban tapasztalt tőkekivonással szemben. Amióta ugyanis a befektetők arra készülnek, hogy az amerikai Federal Reserve (Fed) leállítja az elmúlt évek jó hangulatát és likviditásbőségét megalapozó kötvényvásárlási programját, jóval nagyobb lett a bizonytalanság, és ezt a legsérülékenyebbnek tartott országok devizái sínylették meg. Tavaly április és október között azonban a forinton nyoma sem volt a piaci félelemnek: a cseh koronát és a bolgár levát is lehagyva a legkisebb árfolyammozgásokat éppen a magyar deviza mutatta az euróval szemben.

A bravúros teljesítmény már a múlté. A Fed decemberben – Ben Bernanke utolsó elnöki ülésén – valóban az eszközvásárlási program szűkítése mellett döntött (bár továbbra is havonta több tízmilliárd dollárért vásárol kötvényeket), a forint pedig immár egy másik lista – a legtöbbet gyengülő devizák rangsorának – dobogós helyére került. Nem vagyunk még ott, ahol az argentin peso (16 százalékot esett az euróhoz képest) vagy az orosz rubel (mínusz 8 százalék), de 5,5 százalékos gyengülésével a forint a feltörekvő világ harmadik legsérülékenyebb pénzévé vált.

„Mindenhol más az oka a gyengülésnek” – magyarázta Forián-Szabó Gergely, a Pioneer Alapkezelő befektetési igazgatója egy csütörtöki sajtóbeszélgetésen, vagy tucatnyi ábrát felsorakoztatva. Úgy látja, a befektetők most több olyan országot elővettek, amelyek tavaly nyáron kimaradtak a kiigazításból, és bár egyelőre nem szálltak rá kifejezetten a magyar forintra, erősebben tesztelik a magyar jegybankot is, és megpróbálják megtalálni a kipécézett országok gyenge pontjait.

Túl alacsony lett a kamat

Mi mások vagyunk, mint a többi feltörekvő ország, a magyar gazdaság erős, és növekedni fog – sulykolta legutóbbi, a vártnál is nagyobb kamatcsökkentés után a Matolcsy György vezette Monetáris Tanács. Elvileg a befektetők is gondolhatnák ezt: az állam és a magyar családok devizaadóssága ugyan továbbra is magas, de a folyó fizetési mérlegünk kiemelkedően erős, a jegybanki tartalék szintje elegendő (majdnem 2,5-szeresen fedezi a rövid távon visszafizetendő külső adósságot), a gazdasági növekedés éppen javuló pályára állt, az infláció alacsony, és a politikai stabilitással sincs probléma. Tavaly ez bőven elég volt arra, hogy a befektetők kedveljék a forintot, csak akkor még magasabb volt a jegybanki alapkamat, nagyobb volt a kamatprémium, amiért érdemes volt megvenni a forintot, illetve a magyar állampapírokat.

Most viszont azt látják, hogy az elmúlt egy-két évben a reálkamatszint nálunk csökkent a legjobban (a harmadára) a feltörekvő országok közül, a magyar jegybank a megváltozott nemzetközi hangulat ellenére is elszántan folytatja a kamatcsökkentést, a forint árfolyamára fittyet hányva megy a saját feje után (még a legutóbbi kamatvágás után is további csökkentésről üzent), és ezzel arra ösztönzi a befektetőket, hogy teszteljék, hol van a tűréshatára, hol van az a szint, amely már a Monetáris Tanácsnak is túlzás, és ahol már kamatemeléssel reagál.

Tudatos gyengítés?

A helyzet szokatlanságát mutatja, hogy már a magyar kormány is túlzásnak tartja a kamatcsökkentést, ha ennek ilyen mértékű forintgyengülés az ára (Orbán Viktort egyébként nem zavarja, hogy gyengül a forint). Ez azért pikáns, mert a klasszikus felállás az szokott lenni, hogy egy kormány, illetve a gazdasági minisztere minél alacsonyabb kamatot akar kiharcolni (ez segíti az államadósság olcsóbb visszafizetését, a kedvezőbb vállalati és lakossági hiteleken keresztül élénkíti a gazdasági növekedést), a jegybank pedig – az infláció elleni küzdelmében – relatíve magasabb kamatlábakban érdekelt. A helyzet most fordított: Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter a közelmúltban már háromszor jelezte, hogy nem örül a gyenge forintnak, sőt, Selmeczi Gabriella, a Fidesz szóvivője is úgy érezte, fel kell szólalnia az árfolyammozgások ellen, Matolcsy György viszont további mozgásteret lát a kamat csökkentésére.

A korábbi kamatkülönbség eltűnése és a monetáris politika az az egyedi sztori, amely miatt most megtalálták Magyarországot, véli Forián-Szabó, aki szerint a Monetáris Tanács úgy viselkedik, mintha tudatosan gyengébb árfolyamot szeretne látni. Ennek következményeit már sokszor leírtuk – rosszul járnak a devizahitelesek, leértékelődik a nemzeti vagyon és mindenkinek a jövedelme, rosszul járnak a cégek is, mert az export mellett a legtöbbjük importál is (bővebben itt) –, de van egy új jelenség is.

A kamatcsökkentési ciklussal általában együtt jár a kötvényhozamok csökkenése is, ami az alacsonyabb kamatkiadásokon keresztül olcsóbbá teszi az államadósság finanszírozását (megújítását). Az Államadósság Kezelő Központ által publikált referenciahozamokon jól látszik, hogy tavaly ez igaz is volt. Az utóbbi egy-két kamatvágás viszont már kontraproduktívvá vált, minden lejáraton megemelkedtek a kötvényhozamok, már ilyen szempontból is károkat okoz a túl alacsony kamat és a gyenge forint.

Szerencse, hogy jó helyen vagyunk

Óriási mázlink, hogy az eurózóna perifériáját (a korábban sokat csépelt Olaszországot, Spanyolországot vagy Görögországot), valamint Kelet-Közép-Európát egyébként szeretik a befektetők. Lengyelország – a régió zászlóshajójaként – kifejezetten jó kilátásokkal és stabil mutatókkal rendelkezik (van olyan vélemény, amely szerint Matolcsyék egyik nem hivatalos, és viszonylag irracionális célfüggvénye a 2,5 százalékos lengyel alapkamat utolérése), Csehországot nagyon biztonságosnak és kiszámíthatónak tartják, Magyarország pedig – a már említett jó makrogazdasági mutatókon túl – nagyon szoros szálakkal kapcsolódik az egész euróövezetet húzó német gazdasághoz. Ez mindenképpen védelmet jelent, de az elmúlt hetek láttán egyértelmű, hogy nem mindennel szemben.