Szemünk láttára öregszik el a világ

Robbanásszerűen nő az amerikai népesség, miközben egyre kisebb a fiatalok aránya. Ez senkit nem lep meg, de ha kicsit utána gondolunk, egészen megdöbbentő hosszú távú következményekkel kell szembenéznünk.

Látványos animációkra bukkantunk az amerikai társadalom korösszetételérő a Calulated Risk blogon. A mozgó ábrák az elmúlt bő évszázad és az előttünk álló közel 50 év folyamatait tükrözik, ötéves felbontásban. Amellett, hogy az ábrákon látványosan követhetők a "baby boom", azaz a megugró gyermekszületések időszakai, a legfontosabb következtetés az amerikai társadalom látványos elöregedése.

• Lehengerlő a népesség növekedése minden korosztályban (első ábra).
• 1900-ban a társadalom több mint fele 24 év alatti volt.
• 1960-ban a baby boom ellenére csak 45 százalék volt ennek a csoportnak az aránya.
• 2010-ben a 24 év alattiak aránya 34 százalék körülire csökkent.
• A görbe egyre jobban elnyúlik jobbra, a magasabb életkor felé, bár ennek módszertani oka is van, a századelőn a 75 évnél idősebb volt a legmagasabb kategória (valószínűleg nem volt értelme magasabb korcsoportot létrehozni), 1940-től 85 évnél idősebb, 1990-től pedig a 100 évnél idősebb a legmagasabb kategória.
• A legidősebb korosztályok részaránya és számossága is látványosan nő, főleg a jövőbeli becslések szerint, amikor a baby boom generációja is már bőven nyugdíjba vonul.

Hosszasan lehetne még boncolgatni, de igazából az ábrák magukért beszélnek, érdemes pár percig figyelni a mozgást. Főként mivel a népesség nagysága, korösszetétele, illetve ezek változása tőkepiaci szemmel is az egyik legfontosabb hosszú távú kérdés, rengeteg nehezen felbecsülhető következménnyel.

Az amerikai társadalom összetétele korosztályok szerint (ezer fő). Forrás: Calculated Risk

Az amerikai társadalom relatív összetétele korosztályok szerint (százalék). Forrás: Calculated Risk

Túl sok a gyerek?

Bizonyos értelemben persze ezek az ábrák az orvostudomány diadalának dicséretei. A globális népesség növekedése az elmúlt két évszázadban jóformán felrobbant több ezer évnyi lassú növekedés után. A születéskor várható élettartam évtizedekkel nőtt, miközben a gyermekhalandóság töredékére esett a világ fejlett részén, és a fejlődőnek tekintett területeken is rohamosan zuhan.

Másfelől viszont ez a diadal a Föld egyre súlyosabbnak tűnő túlnépesedését hozta el, az élelmiszer- és ivóvízellátás (és az ezzel is összefüggő növekvő energiaigény) egyre tornyosuló, de még megoldásra váró problémáival. Sokféleképpen lehet harcolni ezek ellen a gondok ellen, Sir David Attenborough, a híres természetfilmes például az elmúlt években aktívan kampányolt a (túlzott) gyermekvállalás ellen és a minél szigorúbb születésszabályozás mellett.

Túl sok az idős?

Ez azonban csak a probléma egyik részét, a népesség növekedését oldhatja meg, viszont a születések visszafogása még hangsúlyosabbá tenné az elörgedés problémáját, ami az amerikai társadalmon is világosan tetten érhető. Az amerikai korösszetételt ráadásul a bevándorlás még valószínűleg javítja is, a fiatalabb korosztályokat képviselő emigránsok miatt lassabban nő az idősek aránya, mint azokban az országokban, ahol ilyen bevándorlás nincs, sőt, inkább elvándorolnak a munkaképes korúak.

A várható élettartam növekedésével kitolódik a gazdaságilag aktív életkor határa is, de ezzel együtt is drasztikusan nő a függőség, azaz egyre kevesebb dolgozó korú ember jut egy ellátásra szoruló idős emberre (nem kell magatehetetlen embereket magunk elé képzelni, egy friss tetterős nyugdíjas pénzügyi szempontból ugyanúgy a dolgozók befizetéseiből él, feltéve, hogy nem halmozott fel akkora tőkét, aminek a jövedelmei fedezik a kiadásait).

Ez változatlan keretek között egyre növekvő ráfordításokat jelenthet a munkajövedelemből direkt vagy indirekt módon az idős korosztályok ellátására (akár nyugdíj, akár egészségügyi kiadások formájában), ami alacsonyabb rendelkezésre álló jövedelmet, alacsonyabb diszkrecionális fogyasztást (a nem alapvető termékek fogyasztása) és megtakarításokat jelent, ami kisebb növekedéssel is jár. Mindez ráadásul önmagát erősítő folyamat.

A tőzsde is megérzi

Az áttételes makrogazdasági kapcsolatok mellett ráadásul közvetlen tőkepiaci hatása is lehet, például az amerikai társadalom elöregedésének. Az előttünk álló időben nyugdíjba vonuló tömegek az esetlegesen felhalmozott megtakarításaikat kénytelenek felélni, de legalábbis a kockázatos eszközöktől megszabadulni ami folyamatos an növekvő eladói nyomást jelenthet a tőkepiacokon. Ennek hatása természetesen nem egyik napról a másikra látható, de hosszú távon elméletileg erősen korlátozhatja például a részvénypiacoktól várható hozamokat, különösen, ha az elöregedés valóban a növekedési potenciál csökkenését vonja magával.

Mindez persze nagyon leegyszerűsítő, és emiatt talán túlságosan egyoldalúan borús világkép, sokféleképpen lehetne még árnyalni. De a lényeg, hogy egy ilyen egyszerűnek tűnő ábrák is milyen összetett, és befektetői szemmel egyáltalán nem mellékes folyamatokat takarnak.