A Gedeon bácsi-feeling a siker titka

Az én generációm kényszervállalkozóként kezdte

A hajak ma már csak az idejének egy töredékét töltik ki, mégis mindenki sztárfodrászként ismeri. Perényi Ádám az aquincumi lakótelepről indult, fodrászból lett vállalkozó, majd a saját bevallása szerint a válság tette igazi üzletemberré.

A pályának melyik szakaszán dől el, hogy ki az, aki marad egy szalonban alkalmazott, és ki az, aki saját szalont nyit, és márkanévvé válik?

Ez teljesen átlátható, előre tervezhető, és mindössze egyetlen dolgon múlik: azon, hogy kinek mennyi vendége van. Amikor az ember elkezd dolgozni, egyre több vendége lesz, és ha ez egy idő után elér egy kritikus számot, akkor már nem tud minden vendéget egyedül megfesteni, kell egy technikus, aki besegít.

Az én generációm kényszervállalkozóként kezdte Fotó: Bielik István - Origo

Az én generációm az, amelyik kényszervállalkozóként kezdett széket bérelni valahol. Én nagyon szerencsés vagyok, édesapám is fodrász, ezért valamennyire belenőttem a szakmába. Bár a szüleim soha nem erőltették, számomra egy pillanatig sem volt kérdés, hogy én is fodrász leszek. Viszont soha nem dolgoztam édesapámnál, sőt, a tanulóéveimet sem ott töltöttem.

Tizenkilenc évesen Kanadában töltöttem egy évet, és miután hazajöttem reggeltől estig dolgoztam – viszonylag rövid idő után teljesen telt házzal. Ebbe biztosan belejátszik az, hogy mennyire jó szakember valaki, de talán ennél is fontosabbak az emberi tulajdonságok valamint az, hogy milyen jól teremt kapcsolatot a vendégekkel.

Jubileumi Hajháló a Beauty Trend Show-n

Perényi Ádám is aktív szereplője lesz november 8-9-én a SYMA Csarnokban a Beauty Trend Show szépségipari rendezvénynek.

Ez az esemény ad helyet többek között a Perényi Ádám által fémjelzett Hajháló fodrászverseny tízéves jubileumi gálájának.

A Magyarországon egyedülálló rendezvényen az érdeklődők bepillantást nyerhetnek a professzionális szalonok kulisszatitkaiba, sztárfodrászoktól és az ország vezető szépségipari szakembereitől kaphatnak személyre szabott tanácsokat, valamint professzionális - kiskereskedelemben nem kapható - alapanyagokból és termékekből vásárolhatnak. A kétnapos esemény, amely a hazai szépségipar legnagyobb szakmai fóruma, és idén először a profikon kívül a nagyközönség számára is nyitott lesz.

Én ma is azt mondom, hogy akkor nyisson valaki saját üzletet, ha annyi vendége van, hogy tizenkét órában megállás nélkül dolgozik. Nekem körülbelül fél évbe telt, mire bepörgött annyira az üzlet, hogy a saját lábamra álljak.

Gondolom azért ez nem egyből egy belvárosi szalont jelentett…

Természetesen a legtöbben kicsiben kezdik, én 1998-ban egy lakótelepi ház aljában béreltem 12 négyzetmétert Rómaifürdőn. Eddigre már nem tudtam mindent egyedül csinálni: egy idő után a vendégeket kénytelen voltam átadni.

Először csak a mosást, aztán a festést, a melírt: egyre több dolgot csináltak a tanulóim, a végén pedig én már szinte csak vágtam. Ebből pedig egyenesen következik az, hogy a vendégek sem ragaszkodnak az emberhez. Ha már egy éve mindig a kislány mossa a haját, akkor már vele is kialakul egy olyan bizalmi kapcsolat, mint korábban velem. Ekkor jön el az a pillanat, amikor a vendég azt mondja, hogy „most nem kell vágatni, csak szárítani”, és végül hozzám vágatni csak 2-3 havonta jön el, a többit a kollégáim megcsinálják neki.

Nem akarok hatvanévesen a villanyszámláért hajat vágni Fotó: Bielik István - Origo

Ilyen módon tud egy szalon vendégköre gyors ütemben szélesedni, pláne amikor már ugyanez a folyamat 2-3 évvel később az egykori tanulókkal is megismétlődik. Jelenleg a szalonban is megvan, hogy kik azok a szintű szakemberek, akikhez már mosásra festésre nem lehet bejelentkezni. Ez persze nem jelenti azt, hogy szükség esetén ne csinálnák meg ezeket is, de alapból a technikai munkákat már nem ők végzik.

Mennyibe került a kilencvenes évek végén elindítani egy fodrászüzletet?

Az anyai örökségemből tudtam belevágni, ez akkor mintegy 450 ezer forint volt. A pénz legnagyobb részét a berendezésre költöttem, ebből azonban sikerült egy nagyon jópofa, „trendi” dizájnt kialakítani.

Augusztusban nyitottam az üzletet, de októberre már akkora sor állt előtte, hogy mondtam a tulajdonosnak: vagy eladja nekem a teljes üzletet, vagy bérelek máshol egy nagyobbat. Megegyeztünk, így kétmillió forintnyi hitelből megvásároltam az üzlet bérleti jogát.

Az üzlet híre és népszerűsége a lakótelepen nagyon gyorsan terjedt, és sikerült igazi „Gedeon bácsi-feelinget” teremtenünk. Év végére három fodrászat bezárt a lakótelepen.

Készültél arra, hogy saját márkanevet építs, vagy csak magától értetődően így alakult?

Igen, tudatosan építkeztem. Azok a magyar kollégák motiváltak, akik a szakmai tudásukat tekintve világsztárok lehetnének, mégis, jócskán hatvan év fölött is a villanyszámláért mennek be reggel dolgozni.

Az ő generációjuknak még senki nem tanította meg, hogy fodrásznak lenni és egy szalont menedzselni az két, teljesen különböző dolog. Nekem például öt olyan munkatársam van, akik nem fodrászok, hanem kizárólag a szalon ügyeit intézik: a marketingtől kezdve a HR-en át a beszerzésig.

Nekem volt egy balesetem, ami után fél évig nem tudtam dolgozni. Akkor tudatosult bennem, hogy üzletileg úgy kell felépítenem a szalont, hogy az akár nélkülem is működhessen. Számomra is veszteség, hogy nem vágok már hajat, ugyanakkor szerencsére én a menedzsment részét is ugyanúgy tudom élvezni.

Hogyan települtél át a Római partról a Belvárosba?

1999-ben, egy videoklip-forgatáson ismerkedtem meg Kozsóval, akivel elkezdtünk együtt dolgozni. Ekkor ő már a csúcson volt, 4-5 csapata futott egyszerre, rengeteg fellépéssel és forgatással.

Minthogy az ő táncstúdiója a Dessewffy utcában volt, adta magát a lehetőség, hogy beköltözzünk ide, egy 40 négyzetméteres stúdiófodrászatba. Én pedig kapva kaptam az alkalmon, hiszen a Rómaira állandó nehézséget jelentett jó fodrászokat találni. Az én álmaimhoz is jobban illet egy belvárosi üzlethelység.

Egy ideig szimultánban üzemelt a két üzlet, de ez így fenntarthatatlannak bizonyult, így egy bő fél év után azt az üzletet kénytelen voltam eladni.

Mikor kezdtél el saját jogon márkát építeni?

Amikor bekerültem a belvárosba, hirtelen rengeteg olyan vendégem lett, akik így vagy úgy kapcsolódtak a szórakoztatóiparhoz, rendezvényszervezéshez. 2000-ben, egy megkeresésre rendeztem meg az első saját show-mat, ami nagyon pozitív visszhangra talált. Ekkor kezdték el felkapni a nevem, az így jött ismeretségeken keresztül pedig mintegy 60-70 millió forint értékű médiafelülethez jutottam – természetesen barterben, hiszen pénzem erre soha nem lett volna.

A szakmai tudásnál sokkal fontosabbak az emberi kvalitások Fotó: Bielik István - Origo

Egy újabb áttörést 2003-ban az hozott, amikor gründoltam egy fodrászegyesületet, amit a mai napig vezetek. A Millenárison tartott bemutatkozó-rendezvényünk a mai napig az etalont jelenti a hazai szépségipar számára.

Végül pedig jött a Hajháló, az első internetes fodrászverseny, amit én szerveztem, és aminek köszönhetően 2006-ra tényleg a csúcsra értem.

Mennyit keres egy jó nevű fodrász?

Azért válaszolok erre nehezen, mert én már régóta több vállalkozást viszek, és nem a fodrászatból – még csak nem is a szalonból élek. Van egy nagykerem, ahol szépségipari alapanyagokat árulunk, de van egy szoftvercégem is, amivel különböző fejlesztéseken dolgozunk.

Ami az eredeti kérdést illeti: nagyságrendileg 500 ezer és másfélmillió forint között van az az összeg, amennyit átlagosan egy jól menő fodrászszalon hoz.

Persze rengeteg múlik az üzlet helyén, nagyságán és végső soron azon, hogy mennyi vendéget tudsz kiszolgálni. A kozmetika például többet hoz, mint a hajvágás, viszont a gépek miatt nagyon komoly beruházást igényel.

A 2008-as válság mennyire változtatta meg az üzletmenetet?

Természetesen a válság nekünk is nagyon komoly érvágás volt. Összességében azt mondhatom, hogy az én generációmban a válság csinált a vállalkozókból üzletembereket. Meg kellett értenünk, hogy néha kemény döntéseket kell meghoznunk, néha a saját életszínvonalunkból kell lejjebb adnunk ahhoz, hogy a vállalkozás ne sérüljön.

Nekem is veszteség, hogy a hajvágásra már nem marad időm, de én a menedzsment részét is tudom élvezni Fotó: Bielik István - Origo

Mi is többfelé kerestük a megoldást, végül sokkal több energiát fordítottunk a marketingre, a szolgáltatás színvonalára valamint a meglévő ügyfélkörünk megtartására. Azt gondolom, hogy ezt a néhány évet csak azok élték túl, akik valóban felnőttek a feladathoz.

Mostanra már túl vagytok rajta?

Azt gondolom, hogy maga a válság már elmúlt, azonban annyira megváltozott minden, hogy nem könnyű ráismerni a világra. Mintha a szállodákat keresnénk, miután a cunami visszahúzódott.

Sokan azt gondolják, hogy még nem múlt el a válság és majd jövőre jobb lesz, azonban én nem értek velük egyet. Szerintem ez már ilyen marad, nekünk pedig ehhez kell alkalmazkodnunk.

A legjobban pedig akkor járunk, ha nem panaszkodunk, hanem megyünk tovább, előre.