Csavar és észjárás

A szakemberek szerint a megfelelő logisztikai rendszerrel az alkatrész árának egésze megspórolható.

Egy csavar árának mindössze húsz százaléka adódik az anyagköltségből és a gyártás munkadíjából. Szakemberek szerint pont ezt a húsz százalékot lehet korszerű logisztikával megspórolni.

A csavargyári munkás karakteréről alighanem többeknek ugrik be a Csinibaba című vígjáték, mint a kkv-szektor, pedig a csavar- illetve szakszerűen szólva a kötőelem-ipar mintegy százmilliárd forintos éves forgalmával nem tekinthető éppen elhanyagolható méretűnek.

A szakemberek szerint a megfelelő logisztikai rendszerrel az alkatrész árának egésze megspórolható. Fotó: Balla Zsolt

Az évi körülbelül 3,5 millió, avagy napi közel 10 ezer megrendelésért azonban nemcsak maguk a fémalkatrészek, hanem őket körülvéve egész szolgáltatáscsomagok illetve teljes logisztikai rendszerek versenyeznek egymással.

Ezen a területen kíván innovatív megoldással piacot robbantani a Fabory Optical bin fantázianevű készletgazdálkodási rendszere, amely valós idejű, precíz, mégis költséghatékony megoldással ígér jelentős megtakarításokat.

„A kötőelemek direkt- és indirekt költségeinek mindössze 20 százaléka adódik maguknak az alkatrészeknek az árából” – kezdi Fekete András, a Fabory vevőintegrációs szakértője. A maradék 80 százalék olyan, járulékos feladatok költségeiből áll össze, mint a szállítók kiválasztása, a folyamatos minőségi és mennyiségi ellenőrzés a készletezés, raktározás valamint a belső logisztika.

Az Optical bin a szakember szerint e két utóbbi területen jelenthet komoly, akár 20 százalékos, vagyis magának az alkatrésznek az árával felérő megtakarításokat.

Kétdobozos rendszer

A rendszer, amelyet eredetileg Hollandiában fejlesztettek ki, és itthon alig több mint egy éve elérhető valójában egy számítógép és néhány optikai érzékelő összekapcsolásából áll, amely folyamatosan, valós időben képes számon tartani a tárolt készletek mennyiségét.

Az Optical bin a logisztikai szakemberek által jól ismert „kétdobozos rendszer” elvén alapul. Eszerint egy raktár minden polcán mindig két – egy nyitott és egy bontatlan – doboz található. Amikor az elöl lévő, nyitott doboz kiürül, azt eltávolítják, és az enyhén döntött polcon rögtön a hátsó, teli doboz kerül előre.

Nincs rögzítve

Bár az Optical Bint a Fabory holland anyacégének mérnökei fejlesztették ki – és fejlesztik tovább a mai napig – a cég mégsem jegyzett be szabadalmat a találmányra.

Fekete András szerint azért nem, mert a rendszer igazi értékét az ötlet és a hozzá kapcsolódó szolgáltatás, nem pedig a konkrét technikai megoldások adják. Szerinte, mivel az Optical bin bárki által könnyen és viszonylag olcsón hozzáférhető alapanyagokból van összerakva, a technikai megoldásokon egy kicsit változtatva a szabadalom amúgy is „kikerülhető lenne”.

Ezzel együtt a cégnek nincs információja arról, hogy a találmány bemutatása óta eltelt három évben bárki megpróbálta volna lekoppintani a rendszerüket.

A kétdobozos rendszer esetén az üres doboz egyet jelent az új megrendeléssel, hiszen azt az alkatrész beszállítója automatikusan egy teli dobozzal pótolja.

Amíg azonban a dobozok összegyűjtése, vonalkód alapján lévő beazonosításuk és a rendszer napra készen tartása hagyományosan idő- és emberi erőforrás-igényes feladat volt, addig az Optical bin optikai érzékelői egy webes felület közvetítésével azonnal és precízen jelezni tudják, ha valamelyik alkatrész pozícióján a második dobozhely kiürült.

Az információk feldolgozását ezután végezhetik az adott cég beszerzői, de külön megállapodás alapján a rendszer akár automatikusan is leadhatja a szükséges megrendeléseket.

A készletek automatikus nyilvántartására természetesen korábban is volt megoldás, ám Fekete András szerint az Optical bin kiépítése kevesebb mint feleannyiba kerül, mint a korábban használt jellemzően mérleg segítségével automatizált rendszereké.

„A rendszer lelke a számítógép, amely összesíti az optikai érzékelők jelzéseit körülbelül 1000 euróba kerül, egy minimál-konfiguráció esetében a többi alkatrész és a kiépítés nagyjából még egyszer ennyi” – mondja a szakember. Szerinte ez a beruházás akár már egy száz termékkel dolgozó raktár esetén is megtérülhet. (A viszonyítás kedvéért, száz termék két, átlagos könyvespolc méretű állványon fér el, hiszen egy állványra hét polcot, polconként pedig nyolc dobozt helyeznek a szakemberek).

A különböző termékek száma természetesen csak az egyik paraméter, hiszen logisztikai szempontból a forgási gyorsaság legalább ugyanilyen fontos. A szakember ebből a szempontból úgy számol, hogy azoknak éri meg ilyen rendszert kiépíteniük, akik éves szinten legalább 100 – 200 ezer euró értékben vásárolnak kötőelemeket.

A szolgáltatás a lényeg

Bár a mérleges rendszer elvileg pontosabb nyomon követést tesz lehetővé – hiszen a megfelelő konfigurációkkal ott akár darabra pontosan meg lehet mondani, hogy hány csavar van a polcon –, de a hétköznapi használatban nagyon nehéz egy-egy csavar súlyát grammra pontosan meghatározni, így a kalibrálással és az üzemeltetéssel kapcsolatos plusz-teendők általában nem térülnek meg a cég számára. A tapasztalatok szerint a gyártók döntő többségénél bőségesen elég, ha a nyilvántartás dobozra lebontva követhető.

Az Optical bin egyébként nem kizárólag a szolgáltatást telepítő Fabory termékeire használható: a cég semmilyen módon nem „köti magához” a rendszert kiépítő ügyfeleit.

„A tapasztalat azt mutatja, hogy azok az ügyfelek használják a rendszert, akiknél beszállítóként is jelen vagyunk, ám semmi akadálya annak, hogy az Optical bin más gyártók termékeit is nyilvántartsa” – mondja Fekete András.

A szakember egyébként úgy látja, hogy a hazai gazdaság „logisztikai kultúrája” az elmúlt években érezhető fejlődésen ment át: míg korábban kizárólag az alkatrészárak döntöttek el egy-egy beszerzést, addig ma már ezekkel a komplexebb, ügyfélközpontú szolgáltatásokkal lehet új megbízásokat nyerni.