Csak rizsből, lisztből, olajból nyúlunk az olcsóbbikért

A bevásárlásból a férfiak szívesen kimaradnak, szól a sztereotípia. A valóságban kétharmaduk kiveszi a részét ebből a munkából is

Árérzékeny hírében áll a magyar vásárló, ami végeredményben igaz is. Ám a helyzet ennél összetettebb: attól is függ, milyen termékről van szó, melyik korosztályban vizsgálódunk, hatnak-e az akciók a bevásárlólistánkra, elcsábít-e a nagyon széles kínálat.

Az, hogy egy üzletbe belépve azonnal a polcokon jelölt legkisebb számokra koncentrálnánk, nem igaz ránk, derül ki az NRC vizsgálatából. Ezzel együtt önpercepciónk szerint valóban meghatározó, hogy amit megveszünk, olcsó, vagy a többi terméknél olcsóbb legyen: minden második felnőtt, aki a bevásárlást intézi, árérzékenynek tartja önmagát.

A bevásárlásból a férfiak szívesen kimaradnak, szól a sztereotípia. A valóságban kétharmaduk kiveszi a részét ebből a munkából is Forrás: AFP/Lionel Bonaventure

A bevásárló körutakon két gyakori kísértéssel szembesülünk: a hipermarketek lehengerlően nagy kínálatával, és a figyelem szempontjából az üzlet legjobban kitalált pontján, a legjobb felvezető szöveggel, a legvonzóbb csomagolásban elhelyezett akciós termékekkel. Mindkettő eredményezheti azt, hogy bár csak néhány tételért ugrottunk el, végül már egy doboz gyufa sem férne el a bevásárlókocsiban, mire a kasszához toljuk. Az akciók, promóciók többszörösen veszélyeztetik az előzetes döntésünket: megveszünk valamit, amit egyáltalán nem terveztünk be (a válaszadók 75 százaléka), amit akció nélkül nem vittünk volna haza (a válaszadók 50 százaléka), vagy amiből, ha nincs leértékelve, kevesebb is elég lett volna (a válaszadók 40+ százaléka). Ennél jóval kevésbé mély a hatása annak, mikor ettünk utoljára, de azért a fogyasztók körülbelül 30 százaléka tudja magáról, hogy ha a vásárlás során-okán feltámad benne az éhség, azt is bedobálja a kosarába, amit rendesen otthagyna.

Az árak vizsgálata elsősorban a termékkategóriától függ. Tény, hogy ha két azonos termék minősége nem tér el jelentősen, akkor a kevésbé drágát választjuk, de ez inkább ésszerű hozzáállás, mint ragaszkodás az alacsonyabb árhoz. Tipikusan ilyenek a címben felsorolt tartós élelmiszerek, amelyekből egyébként is hajlamosak vagyunk készleteket halmozni. És egyáltalán nem esnek ebbe a kategóriába azok, ahol a minőség nagyon széles skálán mozog: kávéból, teából, vajból vagy margarinból, szénsavas üdítőkből hamar kialakul a márkahűségünk. Ezekből a termékekből kapásból, gondolkodás nélkül azt tesszük a kosarunkba, amelyre korábban rákaptunk. A vizsgálat szerint a vásárlók 56 százaléka gyakrabban választja a megszokottat, mint az olcsót, 26 százalékukra ennek éppen az ellenkezője az igaz, a fogyasztók 17 százaléka pedig körülbelül annyi kategória termékeivel kapcsolatban lojálisak, mint ahánnyal kapcsolatban árérzékenyek.

A felmérés szerint a háztartásokban jellemzően még mindig a nők feladata a bevásárlás. A fogyasztók 86 százaléka havonta nagybevásárlást tart, az alapélelmiszerekkel szemben a legkevésbé a sörök, borok, cukrok és édes kekszfajták mennek. A 18-29 korosztály alig érdeklődik az alapélelmiszerek iránt, ám nagy célcsoportja a nassolnivalóknak. Az 50-59 éves csoport azonban nem szokott rá a kényeztető finomságokra, szinte csak az említett alapkategóriák vásárlója.

Ha igaz is ránk, hogy szívesebben emeljük le a polcról azt, ami kevesebbe kerül, ez a fajta árérzékenység ritkán találkozik az impulzív vásárlással. Azaz nem az üzlet kínálata nyom minket a döntés felé, nem a hirtelen kiszúrt és megkívánt akciós sor vonzó termékei, sokkal inkább az a helyzet, hogy egyszer korábban megírtunk fejben egy listát, és ennek elemeit keressük a boltban. Azért választjuk, mert megszerettük – emellett fontos megjegyezni, hogy merítésünk alapja mégiscsak az a felhozatal volt, amelyet meg tudtunk, meg tudunk engedni magunknak.