Nő a foglalkoztatottság, de hol maradnak az adóbevételek?

Vágólapra másolva!
Az első negyedév statisztikai adatai szerint 260 ezer fővel nőtt tavaly óta a foglalkoztatottság, ám valódi adóbevétel mindössze 43 ezer fő után keletkezett – állítja egy elemzés, amely szerint ez a növekedés inkább elfedi mint megoldja a munkaerőpiac valódi problémáit.
Vágólapra másolva!

A közmunkaprogram, a feketemunka illetve a külföldi munkavállalás a fő okai annak, hogy a foglalkoztatottság hivatalos adatokban megjelenő növekedése nem tükröződik a költségvetés szja-bevételeiben, állítja a Policy Agenda ma megjelent tanulmánya.

A munka ünnepére időzített elemzés szerint a foglalkoztatottság 6,8 százalékos növekedése az 1,3 százalékkal magasabb bruttó bérekkel kombinálva havi szinten mintegy 7 milliárd forint többletet kellene, hogy jelentsen az szja-bevételekben.

Ehhez képest az év első hónapjaiban mindössze havi 2,5 milliárddal folyt be több az államkasszába, mint tavaly ilyenkor. A többlet nagy részét ráadásul a közmunkások és az állami foglalkoztatottak után maga az állam teszi át egyik zsebéből a másikba – a költségvetés szempontjából a növekedés tehát még ennél is lényegesen kisebb.

Heti egy óra munka

A különbség fő oka a Policy Agenda szerint abban rejlik, hogy a hivatalos statisztikában jóval több külföldön dolgozó és feketemunkás került bele, mint amennyit az adatok mutatnak. A KSH definíciója szerint az minősül foglalkoztatottnak, aki a megkérdezést megelőző héten „legalább egy órányi, jövedelmet biztosító munkát végzett, illetve rendelkezett olyan munkahellyel, ahonnan átmenetileg (betegség, szabadság stb. miatt) volt távol”. Miközben tehát ezek a munkavállalók joggal válaszolják, hogy végeztek munkát, utánuk adóbevétel – legalábbis hazánkban – értelemszerűen nem keletkezik.

A feketemunkán és a külföldi munkavállaláson túl az SZJA-bevételek viszonylagosan lassú növekedésének harmadik oka a közmunka. A közmunkások esetében az SZJA megjelenik ugyan a költségvetés bevételei között, de egyrészt a piacinál jóval alacsonyabb jövedelem után, másrészt pedig értelemszerűen úgy, hogy az a költségvetés egy másik sorában azonnal megjelenik költségként is.

A költségvetési intézmények idén februárban 186 ezer emberrel foglalkoztattak többet, mint tavaly, ami a Policy Agenda számításai szerint a havi 2,5 milliárdnyi szja-többletbevételből mintegy 1 milliárdot tesz ki.

A hibahatáron

A fentieket figyelembe véve tehát valódi többletbevétel mindössze azután a 43 ezer munkahely után keletkezett, amennyivel a versenyszférában dolgozók száma emelkedett – ám ez az adat majdnem pontosan megegyezik a statisztikai adatfelvétel hibahatárával.

Az államot aligha érte váratlanul az szja-bevételek foglalkoztatottságtól elmaradó emelkedése. A költségvetés idénre előirányzott szja-bevétele 1550 milliárd forint, ami mindössze három százalékos emelkedéssel kalkulál a tavalyi 1504 milliárd forintos tényadathoz képest. Ugyan az első negyedéves emelkedés (2,2%) még ettől is némileg elmaradt, a különbség már távolról sem tűnik annyira drámainak. Az első negyedéves adatot szezonálisan kiigazítva és kivetítve a teljes év szja-bevételére 1538 milliárd forintot kapunk, ami költségvetési léptékkel mérve alig marad el a tervezettől. A költségvetés tervezésekor tehát - bár optimista forgatókönyv alapján számoltak - tudták, hogy a foglalkoztatottság növekedése milyen hatással lesz majd a bevételi oldal számadataira.

Mi következik mindebből? A Policy Agenda szerint az, hogy a foglalkoztatottság növekedése nem több mint számmágia. „Megítélésünk szerint a mostani foglalkoztatotti létszámnövekedés a költségvetés számára nem jelent segítséget, illetve csak elfedi a problémákat, és a statisztika szintjén hamis illúziókat kelt. Több más mellett ezért is alakult ki az elmúlt években a számadatok és a valóság érzékelése közötti szakadék,” áll a tanulmány végkövetkeztetései között.

A fenti megállapítással – és a tanulmány számításaival kapcsolatban – megkerestük az NGM-et is: a háromnapos munkahétre hivatkozva legkorábban jövő hét első felére ígértek választ a kérdéseinkre.