Barry Ritholtz blogján bukkant fel újból a tőzsdei mániák lefutását taglaló tanulságos ábra, de már hosszú múltra tekint vissza. Az aktualitása egyértelmű, hiszen a görbe tökéletesen írja le azokat a lelki állapotokat, amiket a „piac”, pontosabban az abban résztvevő befektetők élnek át egy piaci ciklus alatt. Hol tarthatunk most?
Erről témáról bővebben is beszélgetünk majd az Investor.hu csütörtöki ingyenes befektetési klubján, sőt, még többről is. Szakértő vendégeink segítségével konkrét befektetési ötleteket is feltérképezünk, és olyan stratégiákat azonosítunk, amelyekkel az alábihoz hasonló tőzsdei hullámzásokból profitálhatunk.
Már mindenki erről beszél
Az első, „lopakodó” fázis elmúlt már. Ez az a szakasz, amikor csak az „okos” pénz, azaz a képzett, tapasztalt befektetők vásárolnak, akik hajlandók hosszú távon gondolkodni és jelentős kockázatot vállalni, felismerve, hogy rendkívül olcsó vételekkel kiemelkedő hozamra tehetnek szert. A mostani emelkedő trendben valószínűleg 2009-ben lehetett ez a szakasz.
A növekvő figyelem időszakában még mindig a képzett, tapasztalt befektetők vásárolnak, de már szélesebb körben. A mostani trendben ez 2010-2012 időszaka lehetett. Ekkor megjelennek azok az intézmények, akiknél a tudás kellően mély, de a szervezeti keretek, befektetési politikák, üzleti szempontok miatt nem lehetnek annyira rugalmasak, hogy a legelsők között térjenek vissza egy, a felszínen katasztrofálisan festő piacra. Ebben a szakaszban már átmeneti visszaesés is jöhet, amikor az első profitokat realizálják a korán ébredő befektetők. Ez a medvecsapda, mert a pesszimisták megláthatják benne a negatív véleményük igazolását, tévesen.
Amikor már mindenki felfigyelt a nagy szárnyalásra a piacon, sőt, már a média is kiemelt helyen foglakozik vele, akkor lépünk a mánia szakaszába. Ekkor már szélesebb publikum, háztartások, egyéni befektetők is mind nagyobb számban vesznek részt az emelkedésben. Körülnézve a világban, szinte biztosak lehetünk benne, hogy ebben a szakaszban mozgunk már, de ez önmagában még nem baj.
Nem mindegy ugyanis, hogy melyik részén járunk a mániának, hiszen ez az időszak is hosszasan tarthat, és tekintélyes emelkedés jöhet még azután is, hogy a széleskörű figyelem és lelkesedés megjelenik. Az első intő jeleket az eluralkodó eufória jelenti, és ha egyre többen beszélnek az „új gazdaságról”, „soha véget nem érő emelkedésről” és a 100 000 pontig szárnyaló tőzsdeindexekről, akkor jön el a csúcs, és következik az összeomlás szakasza.
Érzésünk szerint a mostani piaci ciklusban valahol a lelkesedés és a kapzsiság megjelenése között tarthatunk, azaz még további csúcsok következhetnek, de érdemes résen lenni, hogy kellően józanul szállhassunk ki, amikor mindenki más megrészegült. Addig viszont meg kell lovagolni a hullámot.