Csak a veszteséges kolonc jut a rezsiharcos államnak

Un technicien de RTE (réseau de transport d'électricité) répare les dégats causés par la tempęte Klaus le week-end précédent sur la ligne ŕ haute tension qui alimente le département des Pyrénées-Orientales, le 28 janvier 2009 ŕ Cucugnan. Le coűt de la tempęte Klaus, qui a balayé le sud-ouest de la France sera compris entre 600 millions et un milliard d'euros pour les assureurs français, selon une nouvelle estimation de la Fédération française des sociétés d'assurance (FFSA). AFP PHOTO PHOTO RAYMOND ROIG

A kampányban csúcsra járatott kormányzati PR azt az érzetet kelti, hogy az energetikai szolgáltatók feltett kézzel kivonulnak az országból. A cégek azonban mentik a menthetőt, védik a nyereséges üzleteiket, és szükség esetén a veszteséges maradékot adják át az államnak.

Tavaly ősszel E.ON Energiakereskedelmi Kft. néven külön céget alapított Magyarország legnagyobb árbevételű energiaszolgáltatója, és januártól ide szervezte ki a vállalati ügyfeleinek kiszolgálását. Az Index értesülése szerint a német tulajdonú energetikai csoport most szándéknyilatkozatot írt alá az állami tulajdonú MVM-mel számos leányvállalatának eladásáról, de a csomagban ez a cég nincs benne. Márpedig éppen ez a leányvállalat az aranytojást tojó tyúk.

A céges ügyfelek ellátása ugyanis az uniós szabályoknak megfelelően szabad piaci tevékenység, az állam alapvetően nem szólhat bele a játékszabályokba. Ezen a piacon nincs hatósági ár, nincs rezsicsökkentés, nincs nonprofit szolgáltatás. Az E.ON tavaly azt nyilatkozta, hogy a gázban és az áramban 20 ezer céges ügyfele van, a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) adataiból pedig az is kiderült, hogy a verseny hatására 20-30 százalék azoknak az aránya, amelyek legalább kétévente szolgáltatót szoktak váltani. Itt tehát van némi mozgás, játéktér és profit, és ez az, ami nem eladó.

Az államnak a hálózatot és az egyetemes (azaz lakossági) szolgáltatói lábat adják el. A hálózat működtetését szigorú állami szabályok határozzák meg, nagy üzlet nincs benne, az E.ON lépése csak abból a szempontból meglepő, hogy ha kiszáll az infrastruktúrából, akkor visszaszerezni azt már aligha fogja, a lépés tehát végleges. A lakossági szolgáltatói leányvállalattal a veszteségeit adja át az államnak a cég, mert ezen a területen rezsicsökkentett hatósági árakkal kell dolgozni, verseny és nyereség nincs.

Ugyanezt a szétválasztást egyébként az ország negyedik legnagyobb árbevételű piaci szereplője, a GDF-Suez is megtette. Januártól náluk is ez a felállás, van egy nyereséget termelő leány és egy várhatóan veszteségbe hajló lakossági szolgáltató, amelyet fel lehet áldozni szükség esetén. A többi társaság várhatóan hasonló módon fogja kettéválasztani a tevékenységét.

Válasz az államnak

Ez a cégek legfontosabb válasza arra, hogy az állam vevőként lép fel a szektorban. Ha ugyanis nagy a nyomás, a versenypiaci leányvállalatokra nem teszik ki az eladó táblát. Amit az állam megvehet, az a rezsicsökkentés utáni rendkívül nyomott helyzetben lévő egyetemes szolgáltatási leányvállalat. A tulajdonosok az osztalékot a megmaradt ágon azonban továbbra is ki tudják majd venni. Szükség esetén eladható a hálózatot birtokló leányvállalat is.

A társaságok az Origo megkeresésére nem kívántak nyilvánosan állást foglalni abban az ügyben, hogy mekkora befolyásra tehet szert az állam a piacon, de a szakértőkkel folytatott háttérbeszélgetések alapján még az E.ON-ügylet ellenére is úgy tűnik, hogy energetikai oldalon a teljes kivonulásra nincs nagy hajlandóság.

Legutóbb, az E.ON-ügylet kiszivárgása előtt Lázár János beszélt arról a Délmagyarországnak adott interjújában, hogy a kormány kész minden áram- és gázszolgáltatóval korrekt tárgyalásokat folytatni arról, miként tudják átadni érdekeltségeiket, és elhagyni az országot. Jelenleg is folynak ilyen tárgyalások – tudatta a politikus. Külön hozzátette, hogy akármelyik céget is veszi át az állam, minden munkavállalóra igényt tart majd. "A szolgáltatás színvonalát nem akarjuk csökkenteni, csak a kivett pénz mennyiségét" – mondta.

Feltételes mód

A szakemberek azonban arra figyelmeztetnek, hogy mire az állam házon belülre kerül, addigra csak olyan cégeket tud megszerezni, amelyekből nem hogy pénzt nem lehet kivenni, inkább bele kell tenni, hogy működhessen.

A vezető energetikai cégek fő tulajdonosai

E.ON	E.ON (német)
Tigáz	ENI (olasz)
Főgáz	Budapesti Önkormányzat-MVM (magyar)
GDF Suez	GDF International (francia)
Elmű	RWE (német)
EDF-Démász	EDF (francia)
ÉMÁSZ	RWE-EnBW-MVM (német-magyar)

„Az energetikában a befektetők mindig szükségszerűen hosszú távra terveznek, efelett sokszor elsiklik a politika. Ha valaki nagyobb piaci részt szerez a kereskedelemből, az nem akar onnan kivonulni, még akkor sem, ha nem kedvezőek számára a folyamatok” – mondta egy szakértő.

Nagy túlélők

A társaságok alapvetően úgy gondolkodnak, hogy most ugyan össze kell húzniuk magukat, de próbálják a nyereséget termelő vállalatrészeket menteni, és bennmaradni az országban, hátha a hét szűk esztendőnek egyszer vége lesz. „Ebben a szektorban az egyszer feladott piacra borzasztóan nehéz, szinte lehetetlen visszamenni, a korábbi befektetések pedig elvesznek” – hangzik az érvelés.

Ennek látszólag ellentmond, hogy a német RWE nemrég 41 milliárd forintért megvált a Főgázban lévő 49 százalékos részesedésétől (a pakettet az állami MVM vette meg, miután a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő a tőkét a rendelkezésére bocsátotta). A főváros ellenőrzése alatt álló, kisebbségi Főgáz tulajdon azonban nem volt a társaság magyar zászlóshajója, ráadásul az anyavállalatnál egyébként is a portfólió tisztítását határozták el.

A Főgázból való kivonulás tehát egyáltalán nem jelenti azt, hogy az RWE az Elmű-ÉMÁSZ párost is könnyen odaadná a kormánynak. Sőt a perpatvar újabban pont azért van, mert a németek arra készülnek, hogy a 41 milliárd mellé még párszor 10 milliárd forint osztalékot is hozzácsapnak a március 21-re kitűzött Elmű-ÉMÁSZ közgyűlés alkalmával. Ez is olyan lépés, amely a vagyonmentést jelzi, de nem feltétlenül a kivonulási szándékra utal.

Ezek a társaságok nagy túlélőnek számítanak, a piacon most azt valószínűsítik, hogy a 2013-as pénzügyi eredményeik meglepő módon még némi javulást is mutathatnak a számukra katasztrófával felérő 2012-höz képest. Így a szolgáltatók valójában még hosszú évekig képesek lehetnek kivárásra játszani.