Milyen az optimális exit?

Rengeteg előnnyel jár, ha tőzsdére tudjuk vinni a cégünket

Nemcsak ezer okból, de nagyon sokféleképpen is meg lehet válni egy cégtől. A tőkebefektető az egyik legjobb dolog, amely a vállalkozással történhet – de abban egészen biztos lehet mindenki, hogy alaposan át fogja világítani előtte a kiszemelt céget. Mindkét fél érdeke a hatékony felkészülés. Módszeresen, lépésről lépésre, és úgy is, ahogy magától nem jutna eszünkbe.

A forráshiány égető problémájára a gyógyító ötleteket csak úgy szóró Befektetőkereső konferencián az optimális exitről dr. Rédey Péter, az International Mergers & Acquisition szakértője prezentált. Előadása egységes táncrendet tárt fel – átlátható és gyakorlatias kapaszkodókat.

Hogyan szűnik meg a cég?

A felszámolás és a végelszámolás Magyarországon nem jellemző megoldás, mi még a problémás cégeket is szívesebben adjuk el, mint hogy ezzel a két lehetőséggel élnénk. Különösen a kis cégekre igaz ez, amelyeknél csak még több gondot vetne fel a procedúra. De bizonyos értelemben eladásnak számít a befektető társulása is: „Ha befogadunk valakit, exitet hajtunk végre” – így Rédey Péter –, „a tulajdonrészünket vagy eladjuk, vagy csökkentjük.” Ebben a nulladik lépés a diszkréció, minden tranzakció alapja. „Amint kitudódik, hogy eladó a cégünk, csökken az értéke” – véli a szakember.

Teljesen, valamennyire, egyéb

A klasszikus exitnek két típusa ismert – amikor a cég megszűnik, és amikor a cég 100 százalékát eladják a tulajdonosok –, pedig egy elképzelt „egyéb” címke alatt akad még jócskán variáció. Mert exitnek számít az is, amikor üzletrészt adunk el, akár azért, mert tőzsdére visszük a nem nyilvános részét, akár vannak már részvényeink, és megszabadulunk a pakettől. Exit, amikor elidegenítjük az adott cégrészt, eszközöket árulunk ki, a leggyakrabban ingatlant, és ha, ami kívánatosabb, ezt cégformában tesszük, még az illeték terhétől is megszabadulunk.

Exitnek számít ugyanakkor, ha a jövőben nem kívánt tevékenységeket kiszervezzük a cégből, amelyeket aztán szintén lehet cégszerű formában értékesíteni. Idetartozik, amikor a cég szétválik két vagy több céggé, vagy ennek ellenkezője, a cégegyesítés is. Dr. Rédey szerint ezzel a taktikával vészelt át 100 évet az osztrák söripar: mindig volt hová menekíteni az átnevezett vállalkozásokat, egészen addig, amíg be nem futott a Heineken, és magába nem folyatta – panta rhei – az összeset.

Rengeteg előnnyel jár, ha tőzsdére tudjuk vinni a cégünket Forrás: AFP/Getty Images/Spencer Platt

Mi a helyzet a tőzsdével?

A magyar kkv szektor nemigen készül a tőzsdére – jóllehet a két világháború között nagyon elterjedt forma volt a részvénytársaság. Nincs benne az általános vállalkozói gondolkodásmódban, hogy részvénytársasággá növelje a cégét, annyira legalábbis megközelítőleg sem jellemző a szektor szereplőire, ahogy például angolszász területen tipikus. Pedig rengeteg szakmai előnnyel jár.

Ha az a kérdés, miért érdemes tőzsdére mennie egy cégnek, a rövid válasz egyetlen szó: pénzért. A tőzsdéről kis költséggel lehet tőkét szerezni, jóval kedvezőbb feltételekkel, mint hitelt, ráadásul visszafizetési kényszer nélkül. Ha minden jól megy, az irányító pakett kontrollját is meg tudja őrizni a cégvezető. Mivel nem egyszeri, lezárt folyamatról van szó, ha kevés a pénz, újabb kibocsátásra is van lehetőség. Valamint ne felejtsük el, hogy egy jegyzett cégnek kis túlzással szólva soha többet nem kell PR-re költenie: neve és eseménynaptára hipp-hopp bekerül a köztudatba, mert a sajtó már csak tudósít. A tőzsdei cég nagyságrendben mintegy kétszer annyit ér, mint a nem tőzsdei. Valamint az osztalékkivételnél is előnyöket élvez. Még az eladhatatlan cégnek is mentőöv lehet. Ha a cégtulajdonos beolvasztja egy részvénytársaságba, ott tőkét emel, részvényekhez jut, azokat a tőzsdén eladja, és remek üzletet zár – a szakember szerint ez kivihető, bár távolról sem a legegyszerűbb megoldás.

Miért érdemes eladni a cégünket?

Mivel temérdek okból jönnek létre vállalkozások, válaszból is egész csokor van. Mert honnan is indultam? Lehet, hogy a cégem eredetileg kényszervállalkozás volt. Szintén jó eséllyel szédítően gazdag akartam lenni. Vagy az önmegvalósítás pazar, bonyolult terepének láttam az üzleti szférát. Esetleg így akartam a gyerekeimről gondoskodni. Miért, te mit tettél volna, ha egyik napról a másikra ekkora örökség pottyan az öledbe? Ja, hát semmi különös, privatizálás folyt a cégemnél, engem meg odafújt a szél.

A hőskorról bizonyára egyik személyes történet szebb, mint a másik. De mivé fejlődött, hol tart ma a vállalkozás? Mi a hosszú távú cél, milyen nyomot szeretne hagyni a vállalkozó a világban? Sikeres üzletember volt? Cégbirodalmat épített? Megváltoztatta a világot? Meggazdagodott, de ráment az egészsége, felbomlott a családja, lemondtak róla a barátai, belehalt? Túl gyorsan gazdagodott meg, és most Kanárin sokallja a cukrot a mojitóban? Egyáltalán mikor gondolja azt a vállalkozás, hogy itt az ideje az exitnek?

Hasonlóképpen ezerfelé ágazhatunk a kérdésből – a cégvezető már mással szeretne foglalkozni, pénzre van szüksége, nyugdíj előtt áll, elege van a személyes felelősségből, nem bírja tovább a stresszt, válik, házasodik, betegség ütött be a családban –, ám ezen a ponton híres idézetbe fejelünk bele: „A türelem kulcseleme a sikernek”. Ha arcunk rándul egyet a közhelyek és közmondások váratlan támadására, vigasztalódjunk azzal, hogy a mondat Bill Gatestől származik.

A döntés nehéz, a legtöbb vállalkozó a céget a gyermekének tekinti. Hideg és nyomasztó a gondolat, hogy kedden tulajdonos, szerdától pedig már nem jár be, nem köszönnek rá a munkatársai, nem kap kávét, senki a cégben. Ráadásul nem elég felkészülni, titokban is kell tartani a tervet. És közben az a feladat – mert a lakásunkat is könnyebben adjuk el tisztasági festés után –, hogy csinosítsuk ki a céget. Ha jól ismerjük a befektetőt, intézhetjük saját magunk az ügymenetet. De ha nem, segítséget kell hívnunk. A cégeladás a leggyakoribb tranzakció. Rengeteg részlete algoritmizálható, a problémák jó része előre látható. Kivédeni őket nem varázslat, gyakorlati kérdés.

Úgy fest, bármily érdekesek a kezdetek, bármily fontosak a vállalkozó vágyai, a céget eladnia akkor érdemes, amikor a legjobban megy. Méghozzá az iparágnak. A cég életében a fentek és lentek jönnek-mennek, annál nagyobb segítség lehet ez a kevéssé szubjektív támpont. Az exiten akkor érdemes gondolkozni, amikor virágzik a piac. Amikor a cég tulajdonosai nem műszaki, piaci oldalról nem tudják lekövetni a növekedést, hanem tőkére van szükségük.

És végül ki a lehetséges partner? „Akkor járunk el helyesen” – így Rédey Péter –, „ha az egész világot lehetséges befektetési partnernek tekintjük. Ma már bárhonnan érkezhetnek. Mi a lehető legjobbat keressük meg.”