A forintárfolyam és a magyar gazdaság szempontjából is kifejezetten rosszkor jött az ukrajnai válság. Miután az amerikai jegybank tavaly december óta hónapról hónapra a korábbinál kevesebb friss pénzzel segíti a világgazdaságot (elindította a taperingnek nevezett folyamatot), a Magyar Nemzeti Bank (MNB) pedig 2012 augusztusa óta rendületlenül csökkenti az alapkamatot, a befektetők már amúgy is inkább adták, semmint vették a forintot. Az árfolyam az év eleje óta kétéves mélypontja közelébe gyengült az euróval szemben, erre tett rá egy lapáttal Ukrajna háború és csőd közeli helyzete az elmúlt napokban.
Sovány vigasz, hogy nem a forint az egyetlen a feltörekvő piaci devizák közül, amelyiktől mostanában szabadulnak a befektetők. Ázsia és Latin-Amerika megítélése is megváltozott: Kínában kifulladt a növekedés, Oroszország, Brazília és India strukturális és versenyképességi problémákkal küzd, a török gazdaság pedig fenntarthatatlan adósságpályára került. Ebből a globális hangulatváltozásból Kelet-Közép-Európa még egész jól jön ki, a térség országai éppen most kezdenek dinamikusabban növekedni. Ez elvileg ránk is jó fényt vethetne, csakhogy a befektetők sokkal jobban megnézik, hogy az egyes gazdaságokban milyenek a kilátások, és azt is lesik, hogy az adott országok jegybankjai miként reagálnak a változó körülményekre.
Trippon Mariann, a CIB Bank vezető elemzője elsősorban ez utóbbi tényezővel magyarázza, hogy az idén a forint a világ legrosszabban teljesítő devizái között van, és már a zlotyt is alulmúlja. Tavaly még ellenállt a feltörekvő piacokról történt pénzkivonásnak, de mostanra eltűnt a kamatprémium, nincs, ami védje az árfolyamot. És miközben ráadásképpen az ukrajnai helyzet is élesedett, még mindig nincs kizárva, hogy a monetáris tanács folytatja a kamatvágást. Ebből a szempontból Matolcsy György és stábja kivételes pozícióba navigálta magát: az egyetlen jegybankár a feltörekvő világban, aki nem jelezte, hogy lassan befejezi a kamatcsökkentést. Sőt inkább olyan jelzéseket küldött a piacnak, hogy egy-két kamatvágásra még van tér, mert a magyar gazdaság más, mint a többi.
Az alacsony alapkamat alapesetben jó. Olcsó hitelekkel és a megtakarítások helyett a beruházások ösztönzésével segít felpörgetni a gazdaságot. De ha az erőltetett kamatvágás tartósan gyengíti a forintot, vagyis úgy tűnik, hogy a befektetők már nem tolerálják a szerintük túl mélyre vitt kamatszintet, és még rajtunk kívül álló okok is rontják az árfolyamot, akkor több kárt okozhat, mint hasznot.
Úgy tűnik, az MNB szakértői és vezetői egyelőre úgy látják, hogy a gazdaság egészének most még nem ártanak a piaci folyamatok, sőt inkább versenyképességi előnyei vannak. A Magyarországon járt londoni elemzők legalábbis ezt szűrték le a jegybankkal mostanában folytatott beszélgetésekből, ezért még további egy-két kamatvágásra számítanak, pedig a legutóbbi kamatvágáskor már voltak kritikus kommentek. „Nem vak, csak bátor”, hangoztatták egyesek, hozzátéve, hogy ebben az évben elkerülhetetlen lesz a kamatemelés.
„Amikor az alapkamat eléri a 2,6-2,5 százalék körüli mélypontját, akkor az MNB majd a lehető legtovább próbálja ezen a szinten tartani a kamatot, de az év második felében külső és belső okok is azt indokolják majd, hogy elkezdje emelni az alapkamatot” – véli Trippon Mariann is. Ha semmi rendkívüli nem történik, akkor szerinte 25 bázispontos emelések jöhetnek, és ezzel párhuzamosan enyhén erősödhet a forint is. Ezt mutatja a Reuters elemzői konszenzusa is: egy éven belül a mostani 310 körüli szintről 300 közelébe erősödhet a forint az euróval szemben.