A magyar dióban óriási a potenciál

természetes zsírégetők, dió
Nagy mennyiséget adnak el magyar dióként az ukrán, román termésből is
Vágólapra másolva!
Áramlik a magyar piacokra az ukrán és román dió, amelyet magyar termésként adnak el, holott a minősége jóval alulmarad a miénknek. A magyar diótermesztési ágazat tudatosan használja a fajtákat, ez a termésen is meglátszik, de a kutatás, kísérletezés, keresztezés alig fér össze a vállalkozói szektor elvárásaival.
Vágólapra másolva!

Diótanácskozást tartott az egészen fiatal – január 1-je óta működő – Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ Érden. Korábban az ország négy pontján folyt gyümölcskutatás: Fertődön, Cegléden, Újfehértón, Érden, most azonban a kutatók szerint szakmailag előrelépés, hogy állami kézbe került az ágazat.

Bujdosó Géza diószakértő a konferencia kapcsán az Üzletrésznek elmondta, hogy a kutatás korábban a vállalkozói szektorba tartozott, ám ez aligha kedvezett az eredményességnek: „A kutatásban a pozitív gazdasági eredmény nem feltétlenül kézzel fogható, vagy túl kevés. Beállítunk ugyan kísérleteket, rengeteg kezelést alkalmazunk, nemesítünk, keresztezünk, de nem minden lépés eredményes. Ha 100 keresztezésből létre tudunk hozni 60 hibridmagot, az már jó, ha a 60 magból egy hasznos fajtává válik, az már jó eredménynek számít. Ez a vállalkozói gondolkodásmód sajátosságai felől nézve édeskevés” – véli a szakember.

Nagy mennyiséget adnak el magyar dióként az ukrán, román termésből is Forrás: Flickr/Jonas Tana

A kutató kitért arra, hogy reneszánszát éli a zölddió-felhasználás. „Június közepéig-végéig számít zöldnek a dió, amikor a csonthéj kezd megszilárdulni. Lekvár, dzsem, likőr, befőtt lehet belőle. Már a dédanyáink is ismerték, most csak visszatért, ami persze örömhír. Nagy mértékben tartalmaz fenolokat, jó természetes fertőtlenítő.”

„Az északi féltekén a magyar dió jelenik meg a leghamarabb a piacon” – teszi hozzá Bujdosó Géza –, „ez óriási potenciált hordoz. Több ültetvényre volna szükség, minél többet hasznosítani a nagy áruértékű hagyományos fajtákból, mert az új fajták között sok egyáltalán nem alkalmas az extenzív termesztésre. Az intenzív pedig bőséges vízellátást és tápanyag-utánpótlást foglal magába, szakszerű és pontos ápolási munkákat.”

Hála magas beltartalmi értékének és termőképességének a dió egyre fontosabb gyümölcsfajta. A magyar dió rendkívül jó minőségű, zamatos, és igen exportképes is, szeretik és keresik az Egyesült Királyságban, Svájcban, Németországban, Olaszországban. Az azonban rontja a renoméját, hogy egyre többször magyar dióként adnak el ukrán és román importot. „Sokkal olcsóbb, mint a magyar dió, és való igaz, hogy a világ tíz legjobb minőségű termésének része” – tájékoztat Bujdosó Géza. – „De heterogén, és ez szemmel is látható. Olyan, mintha egy láda alma közt egészen eltérő méretű, színű, ízű típusokat találnánk. Valamennyire védi a fogyasztót, ha olyan diót választ, amelynek mind a burka, mind a csonthéja kifejezetten világos.”

Pedig tíz év alatt megduplázódott Magyarországon a dióültetvények területe: 2001-ben 3000, tavaly 5870 hektáron folyt diótermesztés, évente mintegy 150 hektár új ültetvény jön létre. A tavaly megtermett 5000 tonna szárított héjas termést a szakember közepesnek ítéli, a dió minősége azonban kiváló volt, azt pedig egyelőre csak találgatni lehet, az idei rekord enyhe tél következményeit és hatását egyelőre csak találgatni lehet. A termelők továbbra is a hagyományos fajtákat keresik. A legnépszerűbb és legelterjedtebb a Milotai 10-es és az Alsószentiváni 117-es, mindkettőt a hetvenes években nemesítette Szentiványi Péter, méghozzá tájszelekcióval: a természetes populációban kereste meg a legértékesebb tulajdonságú genomokat.