A közösségi médiafelületek ma nem melegen ajánlottak, hanem rég kötelezőek, és ez egyáltalán nem merül ki a Facebookban: teljes közösségi portfolióról beszélünk, Twitterrel, tumblrrel, YouTube csatornával. Ebben a cikkben a prezentációval foglalkozunk. Mitől válik közösségivé egy adott csoportnak szánt előadás?
Az előadás témája valószínűleg kötött. Azt viszont csak az előadó tudhatja, milyen sarkalatos pontjai lesznek. Azért érdemes ezek közül valamelyikből hashtaget gyártani, mert az neki is, a hallgatóságnak is előnyös. Mind a prezentáló, mind a közönség betagelheti az odavágó kérdéseit és válaszait. Akár órákkal, napokkal a prezentáció után is.
Ezek maguktól kirajzolódnak. Aki gyakorlott előadó, játssza vissza fejben az elmúlt öt prezentációját, és világosan látni fogja, mely poénok, spontán szinkronicitás, sikerült rögtönzés kiált csiripért. Némi tapasztalattal ezeknek a pillanatoknak elébe lehet menni. Tviteljék csak ki a reakcióikat. Annál hitelesebb a felhajtás az esemény körül.
Ezt nem lehet elégszer leírni. Itt van például a SlideKlowd nevű alkalmazás. Az előadó feltölti a felhőbe a prezijét. A hallgatóság beizzítja a mobileszközét. Akár diánként reagálhat, kérdezhet, hozzáfűzhet, kiegészíthet, hiányolhat a tartalommal kapcsolatban. Feedback feedback hátán, méghozzá – ez a lényeg – valós idejű mind. Ráadásul remek a metrika, az app minden egyes interakciót mér és kielemez.
A prezentáció utóélete is a prezentáció alapgondolatához kapcsolódik. Az előadásnak mindig van célja, mindig figyelemfelhívás, mindig van benne call to action. És mivel a hallgatóság zöme online ügyködik egész nap, a beszélgetést nem nehéz folytatni, a lehetőség adja magát. Osszuk meg mindenhol, és ágyazzuk be ne csak a blogunkba, hanem a LinkedIn profilunkba is. Lehet ugyanis ilyet, itt találjátok a lépéseket. Nem beszélve a SlideShare profilunkról, amelyet eredetileg éppen a diavetítésekre fejlesztettek.
Mert lehet, hogy ezzel magunkat ismételjük, de az is biztos, hogy igaz: míg a közösségi média kezdetben újabb fejezetet illesztett napjaink regényéhez, ma már függőlegesen működik. Mindent áthat. Nem az IRL-hez harapunk ki kisebb-nagyobb online szeletet, hanem minden megszokott tevékenységünknek van egy social vetülete. Miért éppen az volna kivétel, ahogy egy elsötétített teremben szólítjuk meg a közönségünket?