Jó volna egy MassChallenge leányvállalat Magyarországon

Vágólapra másolva!
Tengerentúli látogatásán Áder János felkereste az egyik legsikeresebb észak-amerikai inkubátorházat, és hangsúlyozta, ideális volna, ha megvetnék a lábukat hazánkban is.
Vágólapra másolva!

"Legfőképpen tanulni, okulni szeretnénk, tapasztalatokat gyűjteni arról, hogy hogyan intézik Amerika egyik legsikeresebb régiójában például a kis- és középvállalkozások támogatását. Arról, hogy milyen ötletekkel álltak elő a válság után, hogyan segítettek ezeknek a cégeknek piacra kerülni, új munkahelyeket létrehozni, értéket teremteni" – mondta ki az elnök, miután tegnap felkereste a MassChallenge inkubátorházát, a Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) médialaboratóriumát, és a három világhírű magyar startup egyikét, a LogMeIn székhelyét.

A 2008 óta működő MassChallenge az Egyesült Államok egyik legsikeresebb inkubátorházának számít: progresszív módszerei, kompetitív szemlélete, képzései és networking eseményei éppen a világválságra keresnek és adnak meglehetősen konkrét választ. A MassChallenge filozófiája erősen épít arra, hogy kreatív, előre vivő, bátor ötletekben most sincs hiány – ellenkezőleg. Az innovatív szándék nagyon jellemző korunkra is, helyzetünkre is, az akadálytalan megvalósítás vérző sebeit kell minél gyorsabban ellátni. Erre tette fel működését a MassChallenge. A szakadék áthidalására. A bizonytalan tényezőket nem tudja kiiktatni, de nagyon sok olyan lehetőséget biztosít épp a kapcsolati háló folytonos építésével, amelyet aztán a startupper döntése megragadni, vagy sem.

A startup filozófia egyik alappillére a gyors akció. Vívódással, óvatoskodással, a piac finom, már-már rejtett letapogatásával semmire nem menne ez a szektor. Elterjedt nézet, hogy egy startupot egyetlen hétvége alatt meg lehet alapítani, szakmai berkekben egészen pontosan ötvennégy órát neveznek meg, ennyi kell a beindításához. Ez a honlap épp csak oda nem veti az innovátornak, “Kezed járjon, ne a szád” – de tényleg: all talk, no action, szépíthetjük, de ez annyit jelent, itt nincs mellébeszélés, itt nincs hezitálás, itt cselekvés van, és természetesen ehhez alapos támogatás. A szakirodalommal pedig, hogyan is másként, e-könyvben javallott megismerkedni.

A startup tipikus működésében a magas szárnyaláshoz, a kézzelfogható sikerhez nem a nagy, lassú, nehézkes programok, hanem a kis lépéses, de nagyon realista projektek számítanak természetesnek, és persze a kutyakemény munka. A lelkes és felkészült, de tapasztalatlan és sok esetben tanácstalan vállalkozónak ugyanannyira lehet szüksége mentorálásra, biztatásra, példamutatásra vagy példák demonstrálására, mint forrásokra. Így alakul ki az az ökoszisztéma, amely a globális problémát lokálisan oldja meg: bár szerte a világon válság van, nagyon úgy fest, helyi megoldásokkal kell kihúzni magunkat a csávából.

A MassChallenge egy lépéssel tovább gondolja a megoldást: az általa mentorált startupokat egészséges versenyre biztatja. A kompetició légkörében ugyanis hangsúlyosabb a problémák sürgőssége, és minden bizonnyal sebesebben érkeznek a megoldások is. Arra ösztönzi a csapatokat, hogy erőteljesebb hatásra törekedjenek. A döntősök profi és személyre szabott mentorálásban részesülnek – azaz kipróbált, harcedzett vállalkozók veszik őket a szárnyaik alá, akik a későbbiekben potenciális kollégákkal, tanácsadókkal, vásárlókkal és befektetőkkel hozzák össze a vállalkozókat. Az idei nyertesek nevét október 30-án hirdetik ki.

A MassChallenge egyik legbizalomgerjesztőbb gondolata, hogy a válságban nem veszteséget, hanem lehetőséget lát, méghozzá hatalmasat. Igaz, álruhában bekéredzkedőt, egyben olyat, aki máris ott ül az asztalnál: ha enyhén szólva késő mérlegelni, meg akarjuk-e tanulni a leckéjét, profitáljunk belőle amennyit csak tudunk. A technológia nem néz sem ország-, sem műfaji határokra: tradicionálisan elkülönülő iparágakon nyúl keresztül úgy, hogy közben vérfrissítést ad az üzleti életnek is. Számos modellt vont ki ezzel a forgalomból, ez – olykor súlyos veszteségekkel – átalakította a munkaerőpiacot. Ez a hiányállapot nyithat új fejezeteket, hozhat be új piaci szereplőket, generálhat új üzleteket és gazdasági növekedést a gyorsan fejlődő iparágban.

Áder János tájékoztatott a tárgyalásokról. “Elbeszélgettünk arról, hogy hogyan lehetne a tapasztalataikat hasznosítani Magyarországon. A kollégákkal itt most egy kicsit tovább is mentünk. Megpróbáljuk ezt a céget Magyarországra csábítani, hogy legyen ott egy leányintézménye, legyen ott is egy vállalkozása és segítse a magyar kis- és középvállalkozásokat is abban – reméljük, ez a próbálkozás sikeres lesz –, hogy minél hamarabb elérjék a céljukat, és minél hamarabb megvalósíthassák azokat a törekvéseiket, amelyekkel részben értékeket teremtenek, részben munkahelyeket teremtenek, részben pedig a piac sikeres szereplőivé válnak.”

Az államfő hozzátette, hogy Bostonban és Boston környékén sok magyar találta meg számítását, és ezek a magyarok részben tiszteletet, megbecsülést szereztek Magyarországnak munkájuk révén. Orvosok, mérnökök, informatikai szakemberek, akik már nem '56 nemzedékét jelentik, hanem 1990 után érkeztek és egy fiatalabb generációt képviselnek – mondta Áder János.
"Az hiszem, hogy Magyarország nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy lemondjon ezekről az emberekről, lemondjon a tudásukról. Ha nem is tudja őket hazacsábítani, de azt gondolom, nem irreális célkitűzés legalább a kapcsolatot ápolni velük, legalább a tudásukat felhasználni a magyar tudományos életben, a közoktatásban, a felsőoktatásban. Úgy láttam, hogy azokkal, akikkel beszéltem, azok erre készen is állnak és szívesen segítenek Magyaroszágnak" – jelentette ki.

Magyarországra a legtöbb ország úgy tekint, mint a szabadság nemzetére, és mi is úgy tekintünk az amerikai népre, az Amerikai Egyesült Államokra, mint a szabadság nemzetére. Tehát a két országot, a két népet, a két nemzetet ez a fogalom, a 'szabadság nemzete' köti össze" – hangsúlyozta Áder János.