Éljen a prototípus!

Csiszolni, amíg szükséges: a prototípus-tesztelés is az első lépéssel kezdődik
Vágólapra másolva!
A minimum viable product, azaz prototípus-tesztelés stratégiai lényege, hogy már akkor visszajelzést kapjon az ötletgazda, amikor a termék még messze nincs piacképes állapotban. A korai felhasználók megbocsátók, szívesen mondanak véleményt, és kiválóan látszik rajtuk, megértették-e a termék lényegét.
Vágólapra másolva!
Csiszolni, amíg szükséges: a prototípus-tesztelés is az első lépéssel kezdődik Forrás: Balaton József

Legcsekélyebb és legnagyobb

A prototípusgyártásban az egyik fő motiváció a kudarckerülés. A fejlesztő a maga részéről mindent megtesz azért, hogy ne olyasmivel zúdítsa nyakon a júzereket, ami nincs ínyükre, és szeretné a maximumot kihozni abból az összegből, amit a fejlesztésre elköltött. Az MVP az a verzió, amellyel egy szakmai csapatnak a lehető legkisebb erőfeszítéssel nyílik módja összegyűjteni a legtöbb súlyozott információt. A legkisebb és legtöbb szavak egyidejű jelenlétéből is látszik, ez abszolút nem hivatalos definíció. Minden egyes MVP esetén egyénileg kell ugyanis megállapítani, a kontextus és a profil alapján, hogyan célravezető tesztelni.

Ami a szóhasználatot illeti, az MVP inkább stratégia, mint termék, inkább a visszajelzésről, mint a gyártásról szól. Egy ötlet bevezető folyamata, amelynek részét képezi a prototípusgyártás, a bemutatás, az adatgyűjtés, az elemzés, és a tanulás. Az általános törekvés az, hogy a bevezető folyamat minél rövidebb legyen. A bevezetés addig tart, amíg megtalálják a piacot, a célcsoportot, vagy a termékről kiderül, hogy nem fog működni. Vagyis értelmet nyer maga a minimális járhatósági teszt.

A hagyományos MVP-tesztelés során a fejlesztő felállít egy kamu webszájtot, ahová online hirdetésekkel forgalmat terel. A kamu webszájt általában marketinges landing page, ahonnan link vezet egy több információt tartalmazó oldalra, vagy egy webshop felületére. Az eladás azonban ebben a fázisban még irreleváns, itt a kattintások számát méri a fejlesztő, a vásárlói érdeklődést. Hasonló szellemben tesztelődik a továbbfejlesztés: az egyelőre kódolatlan upgrade-re egy létező weboldal hívja fel a figyelmet. Az upgrade még nincs implementálva, ellenben a kattintások rengeteget segítenek a fejlesztőnek a döntésben, kész-e arra, hogy beemelje, vagy dolgozzon rajta tovább.

Van mit tanulni

A startuposoknak most, ha úgy vesszük, eljött fényes órájuk. Van valami drámaian vonzó abban, ahogy a válságsújtotta évek természetrajzába belepasszol a zsebbarát, hajtós, projektalapú, világra nyitott, alázattal a szakma felé forduló, magát megbecsülő és folytonosan tanulásra kényszerítő csapatszellem. Sokmindent egészen másképp, egyenesen fordítva kell csinálniuk, mint ahogy az a mainstream trendeknek beválik. Az MVP-stratégia például vállaltan lufira épít. Előbb felmérni a termék marketingkörnyezetét, mint hogy az a termék létezne – ez a hagyományos iskola szellemében vérforralóan kockázatos. A startupos meg szeretné tudni, akarja-e a piac a terméket, mielőtt ő éveket, energiát és rengeteg pénzt öl bele. És ez annyiban több a nyílt forráskódú fejlesztésnél, hogy a felhasználó nem vesz aktívan részt a termék kialakításában, nem ő határozza meg az arculatot. Az MVP-ben nagyon erős a vízió, ahhoz a fejlesztés során végig ragaszkodik a fejlesztő. Csak éppen beépíti mind az explicit, mind az implicit visszajelzéseket.

Mivel a startup sem úgy lép piacra, hogy ás egy gödröt, beledobál néhány dollárt, és várja, hogy kihajtson a pénzfa, egyre nehezebb egy teljesen kipróbálatlan ötlettel befektetőt szerezni. Marad a proaktív hozzáállás. A technológia megérett a fordított sorrendre: létre lehet és kell hozni a funkcionális terméket, hogy azon lehessen gyakorolni, kísérletezni, mielőtt forrást keres az ötletgazda.

Sokáig az ötlet az úr

És mindez nemcsak a szoftverek világában működik. Ezt a leleményes, termoszhatású üveg- vagy pohárköpenyt például tábori körülmények között találták és fejlesztették ki. A prototípus lehet akármilyen gagyi, akármilyen filléres. Így hát a vállalkozó pár fémfűrésszel nekiesett egy inoxkulacsnak a garázsban, majd kibélelték neoprénnel. Ennyi. Ez a tárgy lett a prototípus. Házilag gyártott, összebarkácsolt, minimális erőfeszítést és anyagköltséget igénylő, tetőtől-talpig komoly kreativitásról árulkodó, egy darab tárgy. Gyakran sikeresebb, mint azt szülői elméi előre sejtenék.

Mobil applikációtervezéshez kiváló a POP: Prototyping on Paper. Ez egy alkalmazás, amelyre manuálisan, tollal-ceruzával papírra vitt rajzok fotóját kell feltölteni. A POP-ban már billentyűket lehet hozzáadni, meg lehet nézni a többi lehetséges oldalt és funkciót. Ennyi elég ahhoz, hogy a készülő app levegőjét, hangulatát, köreit lehessen érzékelni: vázlatosan és kezdetlegesen, de interface élményről beszélünk.

De ha a nagy ötlet se nem alkalmazás, se nem inoxköpeny meleg és hideg italok számára, akkor nincs más teendő, mint összeírni minden egyes gondolatot, ötletet, majd kidobni valamennyit az ablakon. Egyetlen alapvető funkciót kell megtalálni, egyetlen elvet, azt, amire alapul a termék. Ha ez megvan, ugyanolyan házilag és olcsón fel kell húzni egy weboldalt, mint az előző példákban, mondjuk a WordPressen, majd a Google Analytics, Google AdWords előnyeit kihasználni – és mindez egyáltalán nem is bonyolult. Ráadásul a YouTube-on rengeteg olyan videót találunk, amelyek lépésről lépésre megmutatják a teendőt. Korai felhasználókat pedig crowdfunding oldalakon találunk. Például ezen.

Mert számít

Az a fontos, hogy a vállalkozó legyen tudatában: minden információ, minden kapcsolat, minden hálózatépítő lépés, minden javaslat, minden arc, minden név, minden apróság potenciálisan rendkívül értékes információ, amely mind megkönnyíti a fejlesztést, a terjeszkedést, a piacra lépést, a befektetőkeresést. Utóvégre ha a tőkealap azt látja, a startupos segít magán, ő maga is nyugodtabban kockázatja meg a közös sikert.