7,5 évig gürcölünk egy lakásért

Könnyebben szerzünk lakást, mint egy lengyel, de nehezebben, mint egy cseh. Nem is beszélve egy dánról.

Egy dán átlagpolgár ha lakást akar venni magának odahaza, durván 2,2 évnyi bruttó átlagbérből ezt megteheti, de ha egy orosz akar Oroszországban ingatlant venni, ahhoz közel ötször ennyit kell dolgoznia, 10,1 évnyi bruttó átlagbér szükségeltetik ehhez – ez derül ki a Deloitte felméréséből, amely az európai nagyvárosok ingatlanviszonyait térképezte fel.

Magyarországon hozzávetőleg 7,5 évnyi bruttó átlagbérnek megfelelő összegből juthatunk saját lakáshoz. Ez azt jelenti, hogy a magyar átlagkeresettel rendelkező vásárlók nehezebben engedhetik meg maguknak a saját lakást, mint például a Csehországban élők. De a magyarok könnyebben juthatnak saját tulajdonhoz, mint például a Lengyelországban vagy az Olaszországban élők.

Tavaly is London volt Európa legdrágább városa a Deloitte Ingatlan Indexe szerint. London belső kerületeiben az ingatlan-adásvételi ügyletek alapján az átlagár tízezer euró (durván 3 millió forint) volt négyzetméterenként az ár, de London külső városrészeiben is növekedtek az lakóingatlan-árak és itt is elérik már a hatezer eurós négyzetméterenkénti árszintet.

Szintén kimagaslóan drágának számítanak a francia fővárosban található lakások. A régebben épült lakóingatlanok átlagos piaci ára Párizsban elérte a 8300, a tágabb párizsi régióban pedig az 5500 eurós négyzetméterenkénti árat. A legdrágább német városban, Münchenben az átlagár 5000 euró/négyzetméter volt 2012-ben.

A vizsgált országok közül 2012-ben Dániában és az Egyesült Királyságban voltak a legmagasabbak a lakhatási költségek. Az összes költség ezekben az országokban 82, illetve 36 százalékkal haladta meg az uniós átlagot. Mint ahogyan 2011-ben is, az elmúlt évben is Magyarországon és Lengyelországban voltak a legalacsonyabbak a lakhatási költségek, ezek a költségek már jó ideje nem haladják meg az Unióra jellemző átlagos szint 36, illetve 42 százalékát.

A kelet- és nyugat-európai átlagos lakhatási költségek összehasonlításából kiderül, hogy a kelet-európai átlag lényegesen alacsonyabb a nyugat-európaiénál. Ezzel szemben - főképp a lakásállomány elöregedése miatt - Kelet-Európában a jövőben a költségek folyamatos növekedése várható.