600 milliárdot kell kifizetni a devizahitelesek helyett

A kormány legújabb adósmentő akciója egy tipikus, ötmilliós hitel esetében havi több mint 10 ezer forint pluszt is hozhat az adósnak. A bankok cserébe hosszú évekre előre újabb terhet kapnak a nyakukba.

"Akkor a devizahitelek hibás termékek voltak, vagy nem? Most nem az a kérdés, hogy az árfolyamot hogy számolták, hanem hogy hibás termék volt-e" - tette fel a kérdést Orbán Viktor miniszterelnök július elején, mert a Kúria döntéséből nem kapott választ rá.

A kormány az árfolyamon keresztül igyekszik megfogni a devizahiteles problémát. Navracsics Tibor igazságügyi miniszter kedden jelentette be, hogy a hitelszerződésekbe belenyúlva kívánják orvosolni az elszabadult árfolyamok miatt bajba jutott devizahitelesek helyzetét, az erről szóló tervek jövő szerdán kerülnek a kormány elé.

Az állam törvényesen csak rendkívüli helyzetben írhat át magánszerződést, például olyan előre nem látható ok miatt, ahol tömegek jártak rosszul. A devizahitelezésnél ez az ok az árfolyam-ingadozás, ahogy Navracsics minisztériuma ezt ki is fejtette.

Az Origo információi szerint a jövő heti kormányülésre több változat is kerül, hogyan avatkozzon be az állam a devizahitel-szerződésekbe. Az árfolyamkülönbséget a kormány teljesen a bankokra tolhatja, de az is előfordulhat, hogy a különbözetet felosztják az adós, az állam és a bank között. A Magyar Nemzet említett egy harmadik megoldási lehetőséget is, amely szerint rögzítenének egy árfolyamszintet, amelyet minden szerződésre érvényesítenek, mint ahogy a végtörlesztésnél történt a 180 forintos svájci frankkal és a 250 forintos euróval.

Ezreseket nyerhet az ügyfél

A felosztós változat mellett szólhat az az érv, hogy ez jobban illeszkedik az eddig devizahitelügyben született bírósági ítéletekhez. Az OTP és egy adós közti perben a Kúria arra a döntésre jutott, hogy bár semmis a hitelszerződés, mégis érvényben marad, az árfolyamrést viszont szűkebbre kell venni. Ez az értelmezés azért lényeges, mert a bíróság nem arra a következtetésre jutott, hogy rögzített lenne a szerződéskori árfolyamszint, csak arra, hogy a bank nem kérhet túlzott mértékű díjat az átváltásért.

A felosztás történhet például úgy, hogy az árfolyamnövekmény harmadát kell fizetnie az adósnak, a maradékot a banknak, vagy a banknak és az államnak. Egy 2006 legelején felvett, akkor átlagosnak számító 5 millió forintot érő svájcifrank-hitel havi fix 250 frankos törlesztés mellett ma már 58 ezer forintjába kerül az ügyfélnek, pedig eleinte még csak 40 ezer forintot fizetett (akkor 160 forint körül volt a frank, ma 230 fölött).

A harmadolásos megoldás a mai árfolyam mellett azt jelentené, hogy az adósnak 46 ezer forintot kellene fizetnie, azaz havi 12 ezer forintot nyerne (az árfolyam növekedésével nőne az ő törlesztője is, de csak visszafogottan), ami változatlan árfolyam esetén 1,5 milliós megtakarítást jelenthet számára, mire visszafizeti a hitelt.

Egész olcsón megúszhatják

Ennél még népszerűbb lehet, ha a kormány a teljes különbözetet leveszi az ügyfél válláról, vagyis a szerződéskötéskor érvényes árfolyamon kell törlesztenie. A példánkban szereplő ügyfél ekkor fixen 40 ezer forintot fizetne tovább, 18 ezer forint nyereség mellett, amely annál nagyobb lenne, minél följebb megy az árfolyam. Horvátországban éppen erre jutott a bíróság egy devizahiteles perben, igaz, ott nem a kormány határozott úgy, hogy jogtalan az árfolyammozgás elismertetése az ügyféllel.

Amit az ügyfél nyer, azt a banknak és az államnak kellene lenyelnie. Az MNB adatai szerint az első negyedévben 32 milliárd forintnyi lakáscélú devizahitelt törlesztett a lakosság. Számításunk szerint a 180 forintos frank- és 250 forintos euróárfolyamhoz való visszatérés esetén a lakosság körülbelül 24,5 milliárd forintot törlesztett volna, 7,5 milliárdon kellett volna osztoznia az államnak és a bankoknak. Sokan jóval alacsonyabb, 160, sőt akár 140 forintos frankárfolyamnál vettek fel hitelt, ha a szerződéskori árra térnek vissza, akkor ennél nagyobb lehet.

Bár Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter arról beszélt, hogy erről a kérdésről is egyeztet a Bankszövetséggel, a kormány nem először lepi meg sokmilliárdos csomagokkal (például a túl lassan csordogáló csekkadó miatti többletadó) a pénzügyi szektort. Ha az egész cechet a bankoknak kell elvinniük, az számításunk szerint egy évben 30-35 milliárd forint többletterhet jelent számukra rögzített árfolyam esetén, és 40-45 milliárdot, ha a szerződéskori árfolyamhoz térnek vissza. A végtörlesztés 2012 tavaszáig 260 milliárdjukba került a bankoknak - igaz, az egyszeri veszteség volt, a mostani azonban több évre szóló kiadást jelentene.

A rémisztő 600 milliárd

Sovány vigasz, de a bankok vesztesége kisebb is lehet, mivel a könnyebben fizető adós jobb adós is lesz. Jelenleg 16 százalék közelében van a 90 napon túli késedelemben lévő adósság aránya, további 20 százalék ennél kisebb csúszásban van. A bankok a bukónak látszó hitelre céltartalékot képeznek, vagyis ha az adósok valamennyire képessé válnak fizetni, akkor az előre betervezett veszteséget mégsem kell lenyelnie a banknak. Ezt a hatást nehéz számszerűsíteni, de az biztos, hogy nem kompenzálja a bankra hárított terhet.

Az évi 30-40 milliárdos veszteséggel járó kormányzati terv nem önmagában ijesztő, hanem azért, mert a hitelszerződések lejártáig fog kísérteni. A ma 1945 milliárd forintos devizahitel-állomány nagy része 5 éven túl jár le, a legtöbb lakásra felvett kölcsönt 10-15-20 évig kell fizetni. Ha ez idő alatt végig a jelenlegi 238 forintos frank- és 295 forintos euróárfolyam maradna fenn, akkor a most meglévő hitelek - visszaállítva a szerződéskori árfolyamokat - körülbelül 600 milliárd forintos veszteséget jelentenének a bankrendszernek.