Hogyan tovább Ben apó?

Fontos fordulópontokhoz közelednek a világ pénzügyi piacai, ahogy a Fed elnökén, Ben Bernankén egyre nő a nyomás, hogy eldöntse: tényleg kellően javult-e a munkaerőpiac és ezzel párhuzamosan a gazdaság, hogy lassacskán visszavonuljon a jegybank az élénkítéstől. A felszínen egyértelműen pozitívak a folyamatok, de ha kicsit a számok mögé nézünk, már nem triviális, hogy elérkezett az idő a stimulus csökkentésére. Indul a kommunikációs tiki-taki, amire a tőzsdék pedig jojózással reagálnak.

Amióta a Fed először kitalálta a QE-t, mint a gazdaságot serkenteni hivatott csodafegyvert, gyakorlatilag hetente válik vita tárgyává és ezáltal piacmozgató tényezővé. Az elmúlt hetekben sem volt ez másként, és a tavaly szeptemberben elindított harmadik, 85 milliárd dollár értékű (a magyar GDP közel kétharmadának megfelelő) kötvényvásárlási program lehetséges csökkentése vagy visszavonása meglehetősen nagy vihart kavart a nemzetközi tőkepiacokon.

A QE-k eredeti célja az volt, hogy a hozamkörnyezet csökkentésével próbáljanak a botladozó amerikai gazdaság karjai alá nyúlni, a gazdaság állapotának javulását pedig a munkaerőpiac helyzetével próbálják mérni. A Fed kommunikációja alapján 6,5 százalékos munkanélküliséget tűzött ki célul, ez az a szint, ahol már egyértelműen a visszavonulást fontolgathatja.

Egyre erősebb a munkaerőpiac

És akkor most lássuk hogy állunk! Az elmúlt 6 hónapban átlagosan több mint 200 ezer új munkahely jött létre Amerikában havonta, ami nem is kérdés, jóval magasabb, mint a tavaly szeptemberi 130 ezer. Ez tehát pipa!

Ennek ellenére a munkanélküliségi ráta nem csökkent, továbbra is 7,6 százalékos. Bármilyen furcsa is legyen, ez egy örömteli fejlemény, ugyanis júniusban 177 ezer ember került vissza a "rendszerbe". Hogy ez mit is jelent? Korábban az amerikai munkanélküliség nem csupán a gazdaság kiváló munkahelyteremtő képessége miatt kezdett csökkenni, hanem azért is, mert sok ember egyszerűen feladta a munkakeresést, és inaktívvá vált, kiesett a rendszerből és a statisztikákból. Most ugyanezen szereplők visszatérése ellenkező hatást vált ki, az újra felbátorodó álláskeresők tartják magasan a munkanélküliségi rátát.

Ez tehát jó hír! De sajnos a dolgozók aránya a felnőtt lakosságon belül és az aktívak (dolgozó vagy munkát kereső) aránya sem magasabb, mint tavaly szeptemberben, sőt, a 25-54 évesek foglalkoztatottsági mutatója 2009 óta is csak alig észrevehetően javult.

Hol marad a fogyasztás?

Van még két fontos dolog, az a létrehozott új munkahelyek minősége és a fogyasztás. Amióta az USA kilábalt a recesszióból a létrehozott munkahelyek 25 százaléka ideiglenes vagy szezonális munka, melyek főként az amúgy sem túl jól fizető kiskereskedelmi, vendéglátóipari vagy szórakoztatóipari szektorban jöttek létre. Az pedig úgy gondolom, nem kell magyarázni, hogy egy rosszul fizető, bizonytalan szezonális munka nem éppen költekezésre sarkallja az embert.

Mivel minden mindennel összefügg, el is jutottunk a másik lényeges dologhoz, a fogyasztáshoz. Az USA GDP-jének 75 százalékát a fogyasztás teszi ki. Vagyis ha nincsenek biztos, megfelelően fizető állások, akkor fogyasztás és növekedés sem lesz, és új munkahelyek sem lesznek. Egy ördögi kör. Pedig még mindig 18,4 millió ember szeretne munkát az USA-ban, elemzők szerint pedig havi 360 ezer új munkahelyre lenne szükség ahhoz, hogy a következő 3 év alatt 6 százalékra süllyedjen a munkanélküliségi ráta. Ehhez képest a jelenlegi 200 ezres tempó karcsúnak tűnik, hiába látszik a folyamatokon az egyértelmű pozitív fordulat a válság óta.

A munkanélküliségi ráta és a munkahelyteremtés kapcsolatát bemutató Beveridge-görbe
Az ábra magyarázatáról és hátteréről itt írtunk részletesebben.

A kép tehát sokkal árnyaltabb, mint azt első pillantásra gondolnánk, és ezt a FED illetékeseinek is látnia kell. Vagyis ha a szándékuk komoly, akkor bizony a számok mögé kell nézniük és felismerik, hogy a javuló tendenciák ellenére még közel sem egészséges az amerikai munkaerőpiac, vagyis erre nem hivatkozhatnak a QE3 esetleges csökkentésekor.

Ennek megfelelően Bernanke a jegyzőkönyv nyilvánosságra hozását követően már engedékenyebb hangot ütött meg, arra is felhívta a figyelmet, hogy ha a QE csökkentésével a monetáris kondíciók túl feszessé válnának, akkor lépni fognak a lazítás irányába és az alapkamatot sem fogják még emelni huzamosabb ideig.

Mikor csökkent a Fed?

A fentiek fényében úgy gondolom, hogy valóban elképzelhető a QE3 csökkentése az ősz folyamán, de a FED mindezt nagyon óvatosan és rugalmasan fogja kezelni, figyelve a piaci reakciókat és munkaerőpiaci folyamatokat, elképzelhetőnek tartom, hogy előbbire nagyobb hangsúlyt fektetve, mint utóbbira.

Így az év hátralevő részére sávos kereskedésre számítok az amerikai piacokon, ahol a Fed lehet a piaci sáv aljának támasza, vagyis ha megbicsaklanának az indexek, akkor a Fed a megfelelő lépésekkel és nyilatkozatokkal fog reagálni. Ugyanakkor a sáv tetejére komoly súlyként fog nehezedni a QE3 csökkentésének rémképe, így emelkedő piacokon a Fed bátrabban fog csökkenteni - illetve eleinte a csökkentésről beszélni - a 85 milliárdos vásárlásokból, megakadályozva a piacok túlhevülését.

Ha még abba is belegondolunk, hogy Ben apónak olyan kérdéseket is fel kell tennie magának, hogy valójában hány QE dollármillióba kerül egy-egy új munkahely megteremtése, és hogy mihez kezdjen a még mindig túl alacsony inflációval, akkor a cikkem címe valóban jogosnak tűnhet. Bernanke ráadásul nemcsak saját magának kell, hogy választ adjon, hiszen a héten szerdán és csütörtökön kongresszusi meghallgatáson vesz részt, így akár újabb részletekre is fény derülhet.