A klasszikus eset, amikor a jövedéki adóra még áfa is rakódik. Az üzemanyagnál, cigarettánál, alkoholnál az 1988-as adóreform óta az a szabály, hogy a kereskedői árra fix jövedéki adó jön rá (például a benzinnél literenként 123 forint), és az így adódó árra vetik ki a most 27 százalékos általános forgalmi adót. A jövedéki adót tehát megadóztatják.
Hasonló eset, hogy az EU-n kívüli országból behozott áruk után vámot szed az állam (aminek csak az egynegyedét tartja meg, a többi az EU-t illeti). Az áfa ekkor is a vámra, sőt, a postaköltséggel is növelt árra jön rá.
A legutóbbi, alig egy hónapja bejelentett kormányzati megszorító csomagban is van adót adóztató adó. A tranzakciós adóból származó bevétel messze elmaradt a kormány várakozásától, erre most kitalálták, hogy egy egyszeri befizetésre kötelezik a bankokat, pénzügyi vállalkozásokat. A január és április közötti négy hónap tranzakciói után egyszer már befizetett illetéknek a 208 százalékát kell leszurkolniuk az állam felé.
A tranzakciós illeték egy részletszabály miatt is helyet követel magának a listán. Az még hagyján, hogy a hiteltörlesztés esetén is kell fizetni illetéket (a bankok fizetik, de szinte teljesen áthárítják az ügyfeleikre), de akkor is szed sarcot az állam, ha neki fizetünk. Amikor a munkahelyünk elutalja a bérünk utáni közterheket az államnak, vagy amikor az egyéni vállalkozó saját maga után utalja az adókat, járulékokat, vagy mi magunk - például az éves adóbevalláskor - fizetünk az államnak, akkor is tranzakciós illetéket kell fizetni a befizetett összeg után. (Az adót a bank vagy posta fizeti be, de jó eséllyel áthárítja valamilyen formában.)
Az Orbán-kormány egyik első szimbolikus intézkedése a végkielégítés-adó volt. A pofátlanul magas végkielégítésekkel indokolt, 2010 közepén bevezetett 98 százalékos adót hiába semmisítette meg kétszer is az Alkotmánybíróság, a kormánytöbbség harmadszorra is törvényt fogadott el róla, és az AB kezét megkötve harmadszorra már nem engedte eltörölni.
Az állami intézmények, illetve cégek vezetőinél, országgyűlési képviselőknél, polgármestereknél a 2 millió forint feletti végkielégítésük, szabadságmegváltásuk után vonják le a 98 százalékos adót, más állami dolgozónál a 3,5 millió forint feletti összeget sújtja a végkielégítés-adó.
Az állam így több pénzt vesz el összességében, mint amennyi a végkielégítés-adó alapjául szolgáló jövedelem, mert a kifizetőnek (másképpen a munkahelynek) 27 százalékos egészségügyi hozzájárulást is kell fizetni a 98 százalékkal sújtott jövedelem után. Ráadásul a fűnyíróelv miatt olyanoktól is elveszi a pénzüket, akik hosszú évtizedekig dolgoztak, és joggal számítanának magas végkielégítésre.
A pofátlanvégkielégítés-adó miatt perek tucatjai indultak - az Alkotmánybíróság súlytalanná tétele után - az emberi jogi bíróságon, ezek most kezdenek lezárulni. Néhány héten belül három ítélet is az elbocsátott állami alkalmazottaknak adott igazat, többmilliós kártérítése ítélve a magyar államot.
De ha már van végkielégítés-adó, akkor jogos elvárás, hogy az alól egyesek ne bújhassanak ki. A mi végkielégítés-adónk nem ilyen, vannak, akik mentesülnek alóla. A lex Szász nem sokkal a 98 százalékos adó után született. Lényege, hogy a pénzügyi felügyelet elnökének, Szász Károlynak nem kell 98 százalékos adót fizetnie, ha távozna a PSZÁF éléről (és nagyon úgy fest a helyzet, hogy a felügyelet októberben a jegybankba történő beolvasztásával Szász Károlynak mennie kell). De még az alól a 16 százalékos személyi jövedelemadó alól is mentesül, amelyet minden, a piaci szférában dolgozó, munkahelyéről elküldött, végkielégítést kapó embernek meg kell fizetnie.
Nincs három hete, hogy a pénzügyi felügyelet alelnökei felálltak, a felügyeletről szóló jogszabály pedig lehetővé teszi, hogy ők is megússzák a 98 százalékos végkielégítés-adót és a 16 százalékos szja-t, így fejenként durván 20 millió forintot nyernek.
A kivételezés nem csak a végkielégítés-adónál érhető tetten. Az adópolitikában társadalompolitikai szempontokat is érvényesít a kormány, ami egyáltalán nem különleges dolog, viszont meglepő egyenlőtlenségekhez vezet. A mostani érában a házasság előnyt élvez az élettársi viszonnyal szemben, a személyi jövedelemadóban és az illetékeknél is.
Családi adókedvezménynél nem mindegy, hogy egy sokgyerekes háztartásban a szülők házasok-e, ezt egy példán mutatjuk be. Két elvált szülő összeköltözik, a nő egy, a férfi két gyereket hoz előző házasságából. Ha a szülők összeházasodnak, akkor az adótörvény három gyereknek számolja a gyerekeket, és így havonta 99 ezer forinttal csökkentheti a család a befizetendő személyi jövedelemadót (ha elég magas a szülők összkeresete, havi közel bruttó 620 ezer forint felett tudják kihasználni a maximális adókedvezményt). Ha azonban nem házasodnak össze, hanem élettársakként nevelik a gyerekeket, akkor az adótörvény 1 plusz 2 gyerekként kezeli a gyerekeket, így már csak havi 30 ezer forint adókönnyítés jár.
Az élettársak örökléskor is hátrányba kerülnek. Az egyenes ági rokonok (szülő, nagyszülő, gyerek, unoka) mellett az elhunyt házastársa is öröklésiilleték-mentesen jut a hagyatékhoz, a volt élettárs azonban nem, őt 9 vagy 18 százalékos illeték terheli, attól függően, hogy lakást vagy más vagyontárgyat hagy rá az elhunyt személy.
A nem egyenlő elbánásnak másik esete az építményadó. Bár azt ki lehetne vetni a lakás értéke után is (maximum annak 1,8 százaléka lehet az éves építményadó), mégsem élnek ezzel az önkormányzatok, inkább négyzetméter-alapon szedik az adót. Mivel nem központi adóról van szó, minden önkormányzat szabadon döntheti el, szed-e, és ha igen, négyzetméterenként mennyit szed a törvényben rögzített 1100 forintos felső korlátot betartva. Így eshet meg az, hogy az utca egyik oldalán nem kell fizetni építményadót ingatlan után, míg a másik oldalon igen, és hogy egy budapesti 50 négyzetméteres lakás után jóval kevesebbet kell fizetni, mint egy annál jóval olcsóbb 80 négyzetméteres kisvárosi ház után.
Az adó a közterheknek az a fajtája, amiért közvetlen ellenszolgáltatás nem jár. A járulékoknál azonban össze van kötve a befizetés és az érte járó ellenszolgáltatás. Aki után senki nem fizet egészségbiztosítási járulékot, annak nem jár táppénz, és elvileg egészségügyi ellátás sem.
Amíg azonban az egészségbiztosítási járulék mértéke a bérektől függően nagyon magas is lehet (a munkaerő-piaci járulékkal együtt 8,5 százalék), a táppénz maximálva van. A táppénz azonban nem lehet akármennyi, maximum naponta a bér 60 százaléka, legfeljebb 6533 forint.
A legutóbbi megszorító csomag 6 százalékos egészségügyi hozzájárulást vet ki augusztustól a bankbetétek kamata és más kamatjövedelem után, az állampapír-hozam kivételével. A levonásért azonban nem jár cserébe semmilyen újabb egészségügyi szolgáltatás.
Nem csak az emberek életét keserítik a nehezen indokolható adószabályok, a cégeknek is kijut belőlük.
A bankadót 2010 közepén öntötték törvénybe, és azóta is a 2009. év végi mérlegfőösszegük után kell fizetniük a pénzintézeteknek. Ezzel egyszerre két szempontból is helye van listánkon.
A cégeknek egy múltbéli állapot után kell kiszámítaniuk az adót, így arra semmilyen módon nem tudtak felkészülni. Ráadásul azóta is ugyanannyi adót kell fizetniük, tekintet nélkül arra, hogy összehúzódnak-e, leépítik-e a banki működést, vagy éppen bővülnek (utóbbira nincs sok példa). A bankadótól nem is lehet egykönnyen megszabadulni, ha ugyanis bezárna egy bank például januárban, az egész éves adót akkor is követeli rajta az állam.
Három másik szektort is megtaláltak a különadók. A kiskereskedelmi, a telekommunikációs és az energiacégeket különadóval sújtották 2010-2012 között. Az adó tervét 2010 őszén jelentették be, októberben született meg a jogszabály, de a teljes évre meg kellett fizetni, így az érintettek azt érezhették, hogy visszamenőleges adóztatásnak estek áldozatul.
Ha önt valamilyen adó erősen bosszantja, vagy valamilyen részletszabályt tart méltánytalannak, írja meg nekünk a [email protected]!