Teljesen lerobbant Kína

A ma hajnalban megjelent inflációs adat alapján elméletileg lenne lehetőség monetáris lazításra Kínában, a termelői árak visszaeséséből pedig arra lehet következtetni, hogy szükség is lesz rá. Múlt héten már napvilágot láttak olyan hírek, hogy a kínai vezetés hajlandó lenne költségvetési forrásokat áldozni a növekedés stimulálására, azonban az még kérdés, hogy ez mikor következhet be. Ráadásul a politika is közbeszólhat, így van min izgulnia a világnak.

Tavaly február óta folyamatosan csökkennek a termelői árak Kínában, ami azt mutatja, hogy a termelő cégek a gyenge fogyasztás (belső és külső egyaránt) miatt nem pörögnek. Ez egyébként az utóbbi időben napvilágra kerülő beszerzési menedzserindexek (PMI) alapján is egyértelművé volt, és a tizenhét hónapja folyamatosan csökkenő termelői árindex csak megerősíti bennünk azt az érzést, hogy nem lesz könnyű egy belső keresletre épülő gazdasági modellre átállni a világ második legnagyobb gazdaságában.

A hivatalos adatok szerint júniusban 2,7 százalékkal csökkentek a termelői árak az előző havi 2,9 százalékos esést követően. Az folytatódó defláció hátterében több tényező állhat, egyrészt a csökkenő nyersanyag árak, az utóbbi időben az országban kiépülő túlzott kapacitások, illetve a gyenge kereslet is okolható.

A gyenge gazdasági folyamatokat a réz árfolyamának alakulása is hűen tükrözi. Az iparban leginkább használt nyersanyag árfolyama hosszú ideje tartó csökkenő trendben van, ami egyértelműen arra utal, hogy a kínai gazdaság nincs teljesen rendben. A termelői árak, a romló beszerzési menedzserindexek és a réz árának alakulása alapján szükség lehet nemsokára gazdaságélénkítő lépésekre. Míg a márciusban hatalomra kerülő újdonsült kínai vezetés ezidáig nyíltan elzárkózott ennek lehetőségétől, a múlt héten már napvilágot láttak olyan hírek is, hogy a miniszterelnök költségvetési forrásokat fordítana a növekedés stabilizálására.

A réz árfolyama (napi grafikon)

Július 15-én, azaz jövő hét elején hozzák nyilvánosságra a második negyedéves GDP növekedési statisztikát, ami csak tovább erősítheti az aggodalmakat. Az elemzők jelenleg arra számítanak, hogy az első negyedévben csalódást keltő 7,7 százaléknál is gyengébb, 7,5 százalékos lehetett a második negyedéves gazdasági bővülés.

A feltételek adottak

A mellett hogy szükség lenne a stimulusra, a fogyasztói árak alakulása alapján lehetőség is van rá. A júniusi 2,7 százalékos infláció ugyan magasabb a várt 2,5 százalékos értéknél, azonban még mindig a kínai központi bank 3,5 százalékos célja alatt van. Az inflációs adatban van azonban egy aggasztó tétel, mégpedig az élelmiszerárak növekedése.

A Citibank elemzője úgy véli, hogy a második negyedéves GDP adat még nem lesz elegendő a gazdasági stimulus beindításához, mivel korábban kormányzati körökből olyan információ látott napvilágot, hogy a vezetés 7 százalékos szintig tolerálná a növekedés lassulását. Az elemző ugyanakkor úgy véli, hogy a gyengülő munkaerőpiac elegendő ok lehet. A júniusi PMI adatokból az derült ki, hogy tavaly augusztus óta nem látott mértékben csökkent a foglalkoztatás a feldolgozóiparban. Az ipari vállalatok tehát nem csak a nyersanyagok iránti keresletüket fogják vissza, de a munkaerő leépítésével is próbálnak reagálni a gyenge piaci keresletre.

A gazdasági folyamatok alapján egyre nagyobb a nyomás a kínai vezetésen és hamarosan elválik, hogy valóban kitartanak-e a szigorú monetáris és fiskális politika mellett,vagy a folyamatosan romló statisztikák láttán beadják derekukat és az elődökhöz hasonló módon beindítják a stimulust.

Hirtelen két ellenérvet tudnék felsorakoztatni: egyrészt egy ilyen lépés teljesen szembe menne a beiktatás óta folytatott kormányzati kommunikációval, másrészt pedig mikor találna job alkalmat a veztés egy ilyen kiigazító, a gazdaságot valamelyest megtisztító lépésre, ha nem a kormányzásának legelején, amikor még az előző vezetést lehet hibáztatni.