Jól megrázták a pofonfát a kínaiak

Úgy tűnik a kínaiak nem igen tanultak az elmúlt évek nagy hibáiból. A napokban megtiltották az újságíróknak, hogy likviditási krízisként aposztrofálják az országban zajló folyamatokat, vagyis miután beálltak a pofonfa alá, gyorsan el is kezdik rázni mindkét kezükkel.

Emlékszünk még azokra a puskaporos 2008. októberi napokra, amikor az izlandi összeomlás után a kiéhezett oroszlánok hirtelen a lemaradó magyar antilop után vetették magukat? Annyira bizonygattuk a szafarira látogató közönségnek, hogy márpedig mi nem vagyunk Izland, hogy még az is ránk figyelt, aki korábban azt se tudta, a világ melyik részén legelészünk.

Novemberre a szafarit el is kellett gyorsan hagyni, a magyar antilop egy szűkösebb állatkertbe került. Az IMF feszítette ki a védőhálót, ami bár az oroszlánokat távol tartotta (a tejért cserébe), az antilop szabadságát is korlátozta.

Mit tanulhatna ebből Kína? Azt, hogy ha hemzsegnek körülöttünk az oroszlánok, akkor nem érdemes még nagyobb zajt csapni. Meg kell próbálni halkan eloldalogni a látómezejükből, ami persze egyszerűnek tűnik, de nem biztos, hogy mindenkinek sikerül.

Az antilop ugyanis még elfuthat a szagot fogó oroszlánok elől, egy termetes elefántnak - mint amilyen Kína is - ez már nehezére eshet. Nem marad azonban védtelen, hiszen az elefánt határozott, támadó fellépéssel egy egész oroszláncsordát képes lehet megfutamítani.

Sikeres viszont csak akkor lehet, ha megkérdőjelezhetetlen akarattal megy a cél felé, és nem azzal van elfoglalva, hogy a helyzetéről árulkodó páviánokat csitítgatja.

Nagyon érdekes kettősség látszik egyébként a kínai vezetés hozzáállásában. Tiltó rendelkezést hoznak, másik oldalon viszont sokáig úgy tűnt, mintha a jegybankot hidegen hagyná a bankközi piac kiszáradása. Bár később az intervenciók sikeresen hűtötték a kedélyeket, a piaci szereplők még így sem lehetnek teljesen nyugodtak. A kínai lépések üzenete ugyanis talán az, hogy a nagy intézmények mögé minden áron odaállnak, viszont vannak olyan kisebb - rendszerszintű kockázatot nem jelentő - szereplők, akiket hajlandóak feláldozni. Nem akarják tovább fújni az eszközár lufikat, ezért nem is fognak minden áron likviditást növelni.

A törekvéseik érthetőek, a kivitelezés azonban hagy maga után némi kívánnivalót. Azzal ugyanis, hogy megtiltják a likviditási krízis kifejezésének használatát és erővel próbálják elnyomni az országban zajló eseményekkel kapcsolatos kritikus hangokat, a problémát egyáltalán nem kezelik, sőt bizonyos értelemben még talán mélyítik is. Az a befektető ugyanis, aki a központi hatalom legutóbbi lépéseit látja, akaratlanul is gyanakodni kezd és óvatosságból a kínai kitettségének további leépítése mellett dönthet.