Földgáz-csomópont lehetünk, ha el nem rontjuk

Ha nem nőne ilyen ütemben az amerikai palaolaj-kitermelés, akkor még a jelenleginél is magasabb lenne a világpiaci kőolajár, annak ellenére, hogy a palaolaj kitermelése a hagyományosnál jóval drágább - állította az Investor.hu-nak adott interjúban Varró László, a párizsi székhelyű, 28 fejlett országot tömörítő Nemzetközi Energiaügynökség igazgatója. Szerinte Magyarország akkor aknázhatná ki kedvező földrajzi elhelyezkedését, ha a Déli Áramlat mellett a Nabucco is áthaladna rajta. Ahhoz pedig, hogy a megújuló energia nagyobb szerepet kapjon idehaza, az új típusú állami támogatási rendszer életbelépése elengedhetetlen.

Európára egyelőre nagyon kevés hatása van a palagáz amerikai előretörésének. Mikor változhat ez meg, hogyan tud "beszivárogni" az amerikai gázpiac átalakulása hozzánk? Érdemes-e egyáltalán erre számítani?

Az amerikai gázárak több mint a másfélszeresükre emelkedtek az elmúlt egy évben, de Európához vagy Ázsiához képest még így is drámaian alacsonyak. De Európa már most is jelentős haszonélvezője az amerikai palagáznak. Egyrészt azért, mert 2005-ben mindenki - köztük jómagam is - arra számított, hogy az USA jelentős gázimportőr lesz, és jelentős exportkapacitások épültek ki e potenciális piacra. Amikor a nem-konvencionális gáz hatására az USA ezt mégsem vette meg, azt Európa és Ázsia szívta fel. E két földrészen ma magasabb lenne a gázár, ráadásul nehezebben kezelhető ellátás biztonsági probléma lenne, ha Amerikában nem következett volna be a palagáz-forradalom.

Másrészt az amerikai palagáz által kiszorított, olcsó szénből is sokat használt fel Európa az elmúlt két évben. Ironikus, hogy Európában húsz éve beszélnek a klímapolitikáról, miközben jelenleg az európai villamosenergia-szektor legnyereségesebb része az importált szén elégetése. Ennek ugyan környezetvédelmi szempontból kérdéses a hatása, de az európai gazdaság sok pénzt spórol.

A harmadik hatás majd az lesz, amikor az USA fizikailag is exportálni fog gázt. Az amerikai palagáz-termelés az elmúlt öt évben nőtt körülbelül annyival, mint amennyi az orosz földgáz-kitermelés fele. Ekkora változásnak mindenképpen vannak globális hatásai.

Van realitása az európai palagáz-forradalomnak?

Van, de nem szabad abba az illúzióba ringatni magunkat, hogy ez az amerikai lenyomata lesz. A geológiai viszonyok Európában kedvezőtlenebbek. Hiába tapasztalta ki az USA a palagáz-formációkat, az öreg kontinensnek is végig kell járnia ugyanazt a kutatási folyamatot, amit az amerikaiak az elmúlt években. Annyi már most is látszik, hogy e felfedezések nem olyan kedvezőek, és amíg a tengerentúlon - a tiltó New York kivételével - az olaj- és gázipar viszonylag széles körben elfogadott, addig Európában féltucat ország - például Franciaország - tiltja a hidraulikus repesztést. Máshol pedig annyira bürokratikus, túlszabályozott az engedélyezési eljárás, hogy az felér egy tiltással. A palaformációk ugyanis tömeges mezőfejlesztést igényelnek, több ezer kutat kell lefúrni, ha nehézkes eljárásban egyenként kell engedélyeztetni, akkor nem lehet hatékony költségmenedzsmentre számítani.

Magyarországon van palagáz?

Más típusú nem-konvencionális gáz van, márgagáz, angolul: tight gas. Ezzel több cég - köztük a Mol - is kutat, de abból jelenleg még nincs ipari méretű kitermelés.

Van reális esélye annak rövidtávon, hogy drasztikusan kedvezőbb feltételeket alkudjon ki Magyarország a hosszú távú orosz gázszállítási szerződések újratárgyalásakor? Van erre hatása a kormány elmúlt hónapokban látott törekvéseinek, mindenekelőtt az E.On gázüzletága és a Mol gáztározók megvásárlásának?

Az orosz gáz ára nemcsak a távolságtól függ, hanem a piaci versenytől is. Franciaországban például azért olcsóbb az orosz gáz, mint Magyarországon, mert ott a Gazprom csak egy piaci szereplő a sok közül, és a gáznak az atomenergia miatt sokkal kisebb a szerepe, mint nálunk. Emellett ott van egy jól kiépített, diverzifikált infrastruktúra, amibe érkezik az Északi-tengerről angol és norvég, Belgiumon keresztül holland gáz, valamint cseppfolyós gáz, az LNG Afrikából. A közép-európai infrastruktúra is fejlődik, a piacok integrálódnak, de azért nagy áttörés eddig még nem történt. A szlovák-magyar gázvezeték összekötése javítani fogja a helyzetet, de nem szabad csodát várni tőle.

Európában az orosz gáz piaci részesedése növekedni fog, amiatt, hogy az Északi-tengeri kitermelés legjobb esetben stagnál, de inkább csökken - a norvég tartja magát, de a többi esik -, Európa cseppfolyós importja a hatalmas ázsiai kereslet miatt mérséklődik. Így lényegében az orosz gáz az egyetlen, ami képes kompenzálni a kínálatcsökkenést. Sokan úgy gondolkodnak, mintha Oroszország már nem lenne tényező, pedig a következő 25 évben folyamatosan Európa legnagyobb gázbeszálítója lesz.

Azzal, hogy a magyar kormány megvásárolta az E.On gázüzletágát és a Mol gáztározóit, Magyarország semmilyen energiabiztonsági, energiapolitikai előnyt nem ért el. Ezektől függetlenül persze lehet elérni javulást a Gazprom-szerződésben a kilencvenes évek közepéhez képest - amikor még sem gázpiaci verseny, sem infrastruktúra-összeköttetések nem voltak és az olaj sem volt drága, azaz az olajár-indexálás nem vezetett magas árakhoz -, de nem szabad csodát várni.

Az európai energiapiac szappanoperája a Nabucco és hasonló gázvezetékek története. A politikai felhangokon kívül van ezeknek üzleti, gazdasági realitása? Mi lenne az optimális megoldás?

Bármi is lesz a neve az európai gázvezetéknek, a lényeg, hogy lesz olyan infrastruktúra, amely a Kaszpi-tengeri gázt eljuttatja Európába. Ez nem kérdés szerintem. Legfeljebb a szállítási útvonalról lehet vita. Az azeri gázkészletekről folyamatosan jó hírek jönnek, így egyre kevésbé kétséges, hogy az a térség jelentős gázexportőr tud lenni. Ez a gáz nem tud máshová menni, szemben mondjuk a nigériai cseppfolyós gázzal, melyet most éppen Koreába juttatnak el. Az azeri gáz kitermelési költségei és az európai gázár-szint közötti különbség jelentősen nagyobb, mint a két régió közötti csővezetékes szállítás költsége.

A Déli Áramlat egészen más, mint a Nabucco, az a Gazprom kezdeményezése, a meglévő orosz gáz Európába juttatásának másik útvonala. Az még nem változtatja meg az európai piaci viszonyokat, hogy a Gazprom a meglévőkön felül még egy csövön juttat el gázt Európába. A Nabucco és a Déli Áramlat nem egymás alternatívái, jól megférhetnek egymás mellett. Magyarország számára az lenne az optimális, ha mindkét gázvezeték átmenne rajta. Mivel a földrajzi viszonyok ide terelik a szállítási útvonalakat, ha nem rontjuk el - mondjuk további különadókkal, visszamenőleges hatályú törvénykezéssel, energetikai cégek magánjogi szerződéseibe való beavatkozással - akkor Magyarország gázcsomópont lehet.

A válság első áldozatai között voltak az államilag támogatott alternatív energiaforrások. Magyarországon milyen megújuló energiát kell(ene) előnyben részesíteni?

Kevés megújuló energia versenyképes a gázzal. Ilyen például a szélenergia Írországban, vagy a napenergia a mediterrán régióban, ezek állami támogatás nélkül is megállnak a lábukon. Magyarország napenergia-potenciálja nem rossz európai viszonylatban. El kell dönteni, milyen erőforrásokat akarnak erre szánni. Egy komoly megújulóenergia-program sok pénzbe kerül. Mindenesetre bíztató, hogy Magyarország egy főre jutó széndioxid-kibocsátása már ma az egyik legalacsonyabb Európában.

A megújulóenergia-beruházások kétségtelenül leálltak Magyarországon, miután hiába kezdődött meg három éve egy új támogatási rendszer kidolgozása, az tudomásom szerint a mai napig nem lépett életbe. Ez azért okoz gondot, mert időközben a banki hitelcsapok is elzáródtak, márpedig e fejlesztések hiteligényesek.

De még jobb a potenciálja Magyarországnak a geotermiában, ebben sokak szerint az öt leggazdagabb állam között van. Miért nem sikerül kiaknázni ezt?

A geotermikus energia lassabban és nehezebben fejlődik globálisan, mint akár a nap- vagy a szélenergia. Amíg az utóbbiakban nagyon komoly technológiai fejlődés és költséghatékonyság-javulás történt, addig ez sajnos a geotermiában - az eltérő technológia miatt - elmaradt.

A pénzügyi válság egy sokkoló nukleáris katasztrófával (Fukushima) járt együtt, a politikai hangulat így egyértelműen atomenergia-ellenessé vált. De mi a helyzet az üzleti, piaci szférában? Valóban háttérbe szorultak ezek az erőművek, illetve projektek?

Ez országonként eltérő. Mielőtt Németország - a fukushimai katasztrófára hivatkozva - bezárta atomerőműit, a világ nukleárisenergia-termelésének mindössze hat százalékát adta. Kínában 26 atomerőmű épül, ezek termelése majdnem kétszerese lesz a Németországban bezártakénak. Kína mellett éppen azok az államok - Oroszország, India, Dél-Korea, Vietnam és Törökország - atomenergia-pártiak, ahol a világ majdani energiafogyasztás-növekedés túlnyomó része csapódik le. Az USA energiapolitikájában az atomenergia egyértelmű támogatást élvez. Az új japán kormány vissza akar térni az atomenergiához, de ott nyilván egyenként átvizsgálják az erőműveket, hogy vissza lehet-e azokat kapcsolni, ami hosszú folyamat lesz.

Európában Olaszország - Németországhoz hasonlóan - nem akar atomerőművet építeni, ezzel szemben Nagy-Britanniát, Franciaországot és Lengyelországot Fukushima sem térítette el e szándékától, mint ahogy Finnország és az egész közép-európai régió - köztük Magyarország - is atomerőmű-párti maradt. Az igazi nagy akadályt a forráshiány jelentheti. Egy atomerőmű létesítése minimum 4 milliárd eurót igényel, ami csak évtizedeken keresztül térül meg és nagyon különleges, a privát szféra által nehezen kezelhető kockázatokat jelent. Ekkora mértékű beruházáshoz szükséges forrást még a többiekhez képest jobb szabályozási és pénzügyi háttérrel rendelkező Nagy-Britanniában is nehéz előteremteni. Nem véletlen, hogy elsősorban az olyan országokban épülhetnek atomerőművek, mint Kína vagy Oroszország, ahol az állami finanszírozásnak nincs korlátja.

A magas olajárak mellett folyamatosan terítéken van a közlekedésben az alternatív üzemanyagok kérdése. Mit lát reális alternatívának? Mi kell az áttöréshez, netán ez már meg is történt?

A közlekedésben az energia jelentős részét a következő 25 évben még az olaj fogja adni. Bár használata csökken, annak mostani, 92 százalék feletti aránya 87 százalékra mehet le. Igaz, úgy, hogy a közlekedés energiaigénye a jelenlegi több mint másfélszeresére emelkedik, ami azt jelenti, hogy az alternatív üzemanyagoknak jelentősen kell nőniük. A feltörekvő országokban például a bioüzemanyagoké, ám arrafelé vannak környezetvédelmi aggályok a tekintetben, hogy ehhez mennyi energiát és termőföldet kell használni. Az elektromos autó szintén ígéretes dolog, de csak a személyszállításban, hiszen az elektromos áram nem alkalmas a nehézgépjárművek hajtására. A kamionoknál inkább a gázüzem lehet a megoldás, különösen az USÁ-ban, mely bővében van az olcsó földgáznak.

Meddig maradhatnak fenn a történelmi összevetésben magasnak mondható, 80-100 dolláros észak-amerikai könnyűolaj (WTI) árak? Fogyóban az "olcsó" olaj?

A legfontosabb új tényező az olajpiacon, hogy jelentősen megnőtt az úgynevezett palaolaj - angolul: "light tight" vagy "shale" oil - kitermelése, melynek felszínre hozatala költségesebb, mint a hagyományos olajfajtáké. A palaolajat azzal a technológiával termelik ki, amivel a palagázt. Mindkettő több mint két kilométerrel a felszín alatt, a betonkeménységű palába belekötve helyezkedik el, így azok nem termelhetők ki a hagyományos fúrási módszerrel, mint a többi szénhidrogén.

A palát össze kell törni, márpedig az olaj esetében sokkal nagyobb lyukakat kell ütni, mint a palagáznál, ahhoz, hogy azokon az olaj ki tudjon folyni. E lyukasztáshoz a palagázénál brutálisabb repesztési technológia szükséges. Bár a palagázhoz hasonlóan palaolajból is jelentős készletek találhatók a föld alatt, a kőzet repesztése után nagyon gyorsan csökken a kijövő mennyiség, a második évben tipikusan az elsőnek a felére. Ezért amíg egy hagyományos olajmezőt húsz évig lehet művelni, a palaolajnál folyamatosan fúrni és repeszteni kell, mert a két-három évvel korábban létesített kutak már szinte semmit nem termelnek.

A drága palaolaj kitermelésében vezető Egyesült Államok adja a világ olajtermelésének majdnem a felét. Az amerikai növekedés nélkül nagyon szoros piaci környezet lenne, magas árakkal és bármilyen geopolitikai zűrzavarnak való jelentős kitettséggel. Utóbbiak közül a legfontosabbak az Irán elleni szankciók, melyek a közel-keleti ország olajexportjának nagyarányú csökkenését idéztek elő. Mindez összességében a magasabb olajárak fennmaradása felé mutat tartósabban is.

Miért vált el egymástól az Északi-tengeri Brent és a WTI olaj ára ilyen látványosan az elmúlt években? Hogyan alakulhat ez az árkülönbség rövid- és középtávon?

A WTI elszámolási pontja az az oklahomai Cushing, ami az észak-amerikai kontinens közepén helyezkedik el, oda csak csővezetéken lehet eljutni. A Brent elszámolási pontja az Északi-tengeri kikötők, leginkább a hollandiai Rotterdam, ahonnan, illetve ahová hajóval korlátlan mennyiséget lehet ki- és beszállítani. Az amerikai kitermelés annyira megnőtt, hogy elérte a csővezeték-hálózat kapacitáskorlátját, emiatt a többlettermelés fizikailag már nem tud kijutni a Mexikói-öböl partjára. Pedig, ha kijutna, akkor az ott lévő olcsó és bőségesen rendelkezésre álló tankhajó-kapacitás miatt az árukereskedők arbitrázs tevékenysége hatására szűkülhetne a WTI és a Brent közötti árrés. Ám annyira gyorsan nő az amerikai kőolaj kitermelése, hogy azzal a csővezeték-építés és az infrastruktúra nem tud lépést tartani. Most az USÁ-ban millió tonnaszámra fuvaroznak olajat tehervonattal, pont úgy, mint száz évvel ezelőtt, Rockefeller idején. A WTI és a Brent ára tehát csak akkor közeledhet egymáshoz, ha az amerikai csővezetékes infrastruktúra felépül arra a szintre, hogy a termékpiacok arbitrázsmentesen tudjanak működni.

És az elképzelhető, hogy az USA önellátóvá váljon az energiahordozókból, s ne szoruljon azokból nettó importra?

Ez értelmetlen felvetés. Hiszen legfeljebb csak statisztikailag lehet az USA nettóenergetikai-keresleti pozíciója nulla, miután az általa exportált szén és importált olaj egymással nem helyettesíthető. Ha összeszámoljuk, hogy az Egyesült Államokban hány kilojoule energiát termelnek, és abból mennyit fogyasztanak el, akkor az USA ma már több mint 80 százalékban önellátó. De azért, mert az Egyesült Államok viszonylag sok gázt, szenet, nukleáris és vízenergiát termel, ezzel szemben még ma is igen nagy mennyiségű olajat importál, valamint valamennyi gázt Kanadából. Igaz, az USA gázimportja folyamatosan csökken és öt éven belül, de legkésőbb az évtized végére már gázexportőr lesz. Miközben a szénből már ma is exportál, és évtizedek óta folyamatosan saját felhasználásra termel víz- és nukleáris energiát. Az viszont nem valószínű, hogy az USA valaha is teljesen kivonulna a piacokról.

Korábban mintha a politikai feszültségekre jobban reagált volna az olajár. Mi változott?

Az iráni szankcióknak, a nigériai és az iraki biztonsági problémáknak, politikai feszültségeknek ma is van hatása.

Mennyire egységes az OPEC politikailag? Emelkedő olajárak mellett mintha erősödött volna az opportunizmus a tagok között. Csökkenő árak mellett összezár a blokk?

Ezt tőlük kellene megkérdezni, de az OPEC-tagországok olajexport-bevételei a csúcsközelben vannak.

Aggódnia kell a Molnak a számára kulcsfontosságú kurdisztáni helyzet miatt? Képes lehet-e Kurdisztán függetleníteni magát például a jelenleg szinte teljesen iraki kontroll alatt lévő szállítás, vezetékhálózat terén?

Természetesen vannak a Mol ottani üzleti tevékenységének kockázatai, de Kurdisztán a világ utolsó olyan területe, ahol komoly felfedezésekre van kilátás, és ennek következtében az ottani kitermelés jelentősen fellendülhet. Irakban utoljára az 1950-es években volt a mostanihoz hasonló, szisztematikus olajkutatás. Dél-Irak és Kurdisztán olyan régiók, melyek naggyá tudnak tenni egy céget, mint tette azt például annak idején Indonézia a Shell-lel.

Az iráni nukleáris program miatti szankciók hogyan hathatnak az olajárakra?

A szankciók igen hatékonyak voltak abban a tekintetben, hogy az iráni olajexport és azzal párhuzamosan az olajkitermelés csökkent. Az iráni termeléscsökkenésnél nagyobb mértékben nőtt az amerikai palaolaj-kitermelés. Összességében tehát nőtt a kínálat, bár természetesen eközben a kereslet is folyamatosan növekszik. Ez, valamint a drágább palaolaj magasan tarthatja az árszintet.