Borús hétvége Kínában

Kínában nagyrészt a vártnál gyengébb makrogazdasági adatok láttak napvilágot vasárnap. A májusi statisztikák láttán az elemzők elkezdték csökkenteni a kínai növekedésre vonatkozó előrejelzéseiket - ahogy ezt múlt heti cikkünkben mi már előrevetítettük - és ezek után az se lenne meglepő, ha a második negyedéves GDP növekedés még a csalódást keltő első negyedévnél is gyengébb lenne. Cikkünkből az is kiderül, hogy mi ennek ellenére nem számítunk arra, hogy azon nyomban monetáris lazításba kezd Kína, mert az ingatlanpiaci buborék továbbra is valós veszélyként fenyeget.

A kilencvenes évek óta a mostani lehet a legjobban elhúzódó gyengélkedés (vagyis a növekedés lassulása) a kínai gazdaságban, figyelmeztet egy nemzetközi elemzőház a hétvégén megjelent kínai makrogazdasági adatok láttán. Ahogy múlt heti cikkünkben mi már előrevetítettük, az elemzők is elkezdték visszavágni növekedési prognózisaikat, de ez még csak a folyamat eleje. Úgy gondoljuk az se lenne túlságosan nagy meglepetés ezek után, ha a kínai vezetés is visszavenne korábbi 7,5 százalékos növekedési előrejelzéséből.

Gyengülő gazdaságról árulkodnak a statisztikák

A hétvégén publikált kínai makrogazdasági adatok alapján már nem csupán vészjósló fecsegés azt kijelenteni, hogy a tavaly év végi kínai feltámadás mindössze kérészéletűnek bizonyulhat, mivel az első negyedéves gyenge növekedési adat után az áprilisi és most a májusi számok is elég gyengébbek lettek a várakozásokhoz és a korábbi időszakokhoz képest. A második negyedéves GDP növekedésnél talán némileg besegíthet az a tény, hogy a második negyedév már tavaly is viszonylag gyenge volt, így a bázishatás miatt a számok mégsem fognak olyan nagy csalódást okozni. A lényeg azonban az, hogy a folyamatok alapján a gazdaság nem tűnik erősnek.

Ezt támasztja alá, hogy a tartós eszközökbe történő beruházások növekedési üteme csökkent az év első öt hónapjában a tavalyi adatokhoz képest, illetve szintén kedvezőtlen képet fest a gazdaságról a termelői árak 15 hónapja tartó csökkenése. Összehasonlításképp, a 2008-2009-es válság idején "csak" 12 hónapon keresztül, míg az 1997-1998-as ázsiai válság idején 31 hónapon át estek a termelői árak.

A GDP növekedés szempontjából kiemelt figyelemmel követett tartós beruházások növekedési üteme az év első öt hónapjában 20,4 százalékra esett vissza a tavalyi 20,6 százalékról. Elsősorban a gyáripari beruházások visszaesése volt a ludas. A hónap során 15,4 százalékkal nőttek az újonnan indított projektek, ami az áprilisi 17,9 százalékhoz képest is látványos csökkenés, de főleg azért lehet aggasztó, mert a tavalyi év májusában sem volt már túl erős az adat, ezért a bázishatásra se lehet fogni a gyengülő növekedést.

Szintén nem túl biztató, hogy a hitelezés is visszaesőben van. Míg az elemzők 850 milliárd jüanra számítottak az áprilisi 793 milliárdhoz képest, addig májusban mindössze 667,4 milliárd jüan új hitelt helyeztek ki a bankok.

Ezek a folyamatok egyértelműen a finanszírozási feltételek szigorodásáról tanúskodnak. Ez egyébként teljes mértékben egybecseng a március végén kinevezett új kínai vezetés törekvéseivel. A hitelezési feltételek szigorítása a hitel- és ingatlanpiaci buborék megfékezését, valamint az árnyék-bankrendszer visszafogását szolgáló tudatos lépés. Mivel ezek a törekvések hosszú távon is fennmaradnak, nem igazán várható a beruházások jelentős felfutása rövid távon.

A termelői árak csökkenése mellett a fogyasztói árak növekedése 2,1 százalékra "lassult". Az látszik ebből az adatból, hogy a belső kereslet nem túl erős, ami egyelőre azt jelzi, hogy nem lesz olyan könnyű a beruházások visszaesését a belső kereslet felfutásával "pótolni". Korábban írtunk róla, hogy az új kínai vezetés az eddigi hagyományokkal szakítva a beruházásvezérelt gazdaságpolitikai modell helyett a belső fogyasztást helyeznék a növekedés középpontjába.

Nem maradtak el az elemzői reakciók sem

Múlt heti cikkünkben arra a konklúzióra jutottunk, hogy a kínai gazdaságról egyelőre túl pozitívan gondolkodó elemzők hozzáállásában is jöhet még derűre ború. Sejtésünk beigazolódni látszik, mivel a gyenge hétvégi adatok láttán a Barclays és a Royal Bank of Scotland elemzői is csökkentették Kínára vonatkozó növekedési várakozásaikat. Míg előbbi 7,9 százalékról 7,4 százalékra, addig utóbbi 7,8 százalékról 7,5 százalékra vágta vissza 2013-as GDP növekedési várakozását. Továbbá a Nomura közgazdásza is úgy nyilatkozott, hogy látva a folyamatokat veszélybe került a konszenzushoz képest már eddig is visszafogottnak tekinthető növekedési kilátásuk. A Nomura 7,5 százalékos növekedéssel számol a második negyedévben, míg a legtöbb elemzőház az első negyedéves 7,7 százaléknál magasabb növekedésre számított korábban és az egész évre vonatkozóan is sokan még mindig 7,6 százalék feletti növekedést várnak.

Múlt heti beszámolók szerint a kínai vezetőség a korábbiaknál gyengébb növekedést is tolerálna, és elsősorban a hitelpiaci boom megfékezését és egy esetleges pénzügyi válság megelőzését helyezi előtérbe. A nagy nemzetközi elemzőházak vélhetően eddig nem így kalkuláltak és szerintünk sokan számítottak arra, hogy a tavalyi évhez hasonlóan (akkor még a korábbi kínai vezetőség volt hatalmon) idén is beindul a gazdaságösztönzés, amennyiben 7,4-7,6 százalék körüli szintre csökken a gazdasági növekedés. Most úgy tűnik, hogy ez nem így lesz és majd csak akkor jöhet beavatkozás, ha 7 százalék alá csökken a növekedés. A Barclays és az RBS lépése után arra számítunk, hogy a többi elemző is hamarosan újragondolja eddigi növekedési prognózisát.

Jöhet a monetáris lazaság?

Voltak olyan elemzők, akik szerint a gyenge makrogazdasági statisztikák alapján arra lehet számítani, hogy a kínai központi bank tovább csökkenti az alapkamatot. Erre azonban mi nem vennénk mérget, mégpedig két dolog miatt sem. Egyrészt a múlt héten jelentek meg azok az információk, mely szerint a 7 százalékos növekedéssel sem lenne különösebb gondja a kínai vezetésnek, és inkább támogatnak egy hosszú távon fenntartható növekedési pályát. Mi ebből arra következtetünk, hogy az ad hoc monetáris lazításokkal csínján fognak bánni és nem lesz pánik akkor sem, ha az elemzői várakozásoknál és az első negyedévesnél is gyengébb lesz a második negyedéves gazdasági növekedés. Másrészről arról sem szabad elfeledkezni, hogy az ingatlanárak továbbra is nőnek, és nem engedheti meg magának ilyen környezetben Kína, hogy kamatot vágjon és ezzel az ingatlanpiaci lufi további fújódását támogassa.