Valami eltakarja a kormány apró csodáját

Miért nem érezzük a rekordalacsony inflációt?, Valami eltakarja a kormány apró csodáját, Orbán Viktor pezsgőzik takarásban
Vágólapra másolva!
Harmincnyolc éve nem voltak olyan stabilak az árak Magyarországon, mint most. Legalábbis a statisztikai adatok szerint, mert a boltok polcait szemlélve mindez nem látszik. Miért mond ellent a mindennapi élet a statisztikának, és miért nem látjuk viszont a közértes számlán a kormány által emlegetett fellendülést?
Vágólapra másolva!

Statisztikailag itt a Kánaán, szinte itt az áhított árstabilitás, a fizetésünk többet ér - írtuk meg gyors egymásutánban. A pozitív hírek nem voltak alap nélküliek. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) márciusra 2,2, áprilisra pedig 1,7 százalékos áremelkedést mért, ilyen alacsony pedig legutóbb az ABBA Eurovíziós győzelmének évében, 1974-ben volt az infláció. A mindennapi életben mégsem tűnik ilyen rózsásnak a helyzet. Miért?

Mi van a kosárkádban?

Az ellentmondás legfontosabb oka, hogy a magyar inflációs mutatót - mint az elmúlt években általában - most is egyszeri intézkedésekből eredő sokkok lengetik. Így volt ez eddig az adóemelésekkel, melyek megdobták a számot, és így van most a rezsicsökkentéssel és az üzemanyagár esésével is, amelyek viszont lenyomják az inflációs rátát.

A csökkenés most is elsősorban a rezsiköltségekben és az üzemanyagárakban mutatkozik, ez a két mutató pedig kifejezetten nagy súllyal szerepel a KSH inflációs kosarában, így e két ár jelentős csökkenésekor még úgy is alacsony lehet a mért infláció, ha más termékeknél akár komolyabb a drágulás.

Forrás: [origo]
(Forrás: KSH)

Az áremelkedés ütemét a KSH egy rengeteg elemű kosárból számolja ki. Ebbe bekerül minden termék- és szolgáltatáscsoport, amelyre egy átlagos magyar háztartásnak szüksége lehet. A csoportokon belül az árváltozást a KSH az úgynevezett reprezentánsokon keresztül méri, ezek azok a konkrét termékek, amelyek árait figyelik az összeírók.

A Statisztikai Hivatal a zsemle, a meggy, a sertéslapocka vagy a személyautók árai mellett olyan, kifejezetten meghökkentő dolgokat is figyel, mint hogy mennyibe kerül a kék neonhal (egy akváriumi díszhal-fajta) vagy a "teljes láb gyantázása, bikinivonal nélkül". Az így megmért több ezer árból súlyozva számolják ki az inflációt. Mivel a rezsi súlya e kosáron belül igen nagy, a 10 százalékos rezsicsökkentés sokkal jobban befolyásolja az összesített értéket, mint ha a kormány a kék neonhal vagy a teljes láb gyantázásának árát csökkentette volna ugyanilyen arányban. Hiába múlt el például a tojáspánik, a tojásárak csökkenése sincs érdemi hatással az inflációra. Az üzemanyagnál nagyobb súllyal pedig egyetlen tétel sem hat az inflációs mutatóra, szorzója majdnem 8,1, így pedig az üzemanyag árának változtatásával lehet a legkönnyebben befolyásolni a KSH inflációs kimutatását.

Amit egyáltalán nem mérünk

Van még egy ennél is trükkösebb oka annak, hogy miért nem annyira szembeszökő az alacsony infláció. Bizonyos tételek ugyanis egyáltalán nem is kerülnek be a számításba, ilyenek például a devizahitelek törlesztőrészletei. A devizahitelre vásárolt árukból és ingatlanokból a KSH csak annyit lát, hogy a hitel felvételekor egy összegben kifizetik a vételárat, azt viszont nem, hogy az árfolyamváltozások miatt megszaladó törlesztőrészletek tulajdonképpen jelentősen megdrágítják magát a vásárolt árut is.

Hivatalosan a KSH-nak a devizahitelekre nem is kell figyelnie, ezt ugyanis sem a hazai, sem az uniós szabályok nem írják elő a számára. Más kérdés, hogy Magyarországon a devizahitelek aránya különösen nagy, így más országokénál jobban befolyásolná a magyar inflációs mutatót, ha valamilyen módon az árfolyamváltozás miatti drágulásra is kiterjedne a mérés.

A mostani helyzetben tehát minden bizonnyal tapasztalható valós mérséklődés is a fogyasztói árak emelkedésében, az átlag fogyasztó azonban nem figyel fel erre, mert nem azok a termékek lettek olcsóbbak, amelyekkel nap mint nap találkozunk az üzletek polcain. Sőt, ezekben a termékcsoportokban egyenesen a drágulás a gyakoribb.

Hogyan dolgozik a KSH?

A KSH az Európai Unió statisztikai hivatala, az Eurostat ajánlásai és a magyar összeírók javaslatai alapján dönti el, hogy milyen termékcsoportokra terjed ki az inflációs mérés, így kerülnek bele az adatsorba az olyan termékmegnevezések, mint a sör, a zsemle vagy a televízió.

Hogy ezeken belül milyen márkák árát figyeli a hivatal, azt a termékek keresettsége dönti el. A sörök között például annak a márkának az árát nézi az összeíró, amelyik a boltok jelzései alapján a legjobban fogy. Az egyes boltokat és áruházakat a kiskereskedelmi részesedésük alapján választják ki, az egyes termékcsoportok súlyát a számításban pedig a két évvel korábbi lakossági fogyasztási adatok alapján számolják ki. A kosarat évente egyszer vizsgálják felül.

Fontos tudni, hogy a KSH által mért inflációs ráta sem betonbiztos, mint ahogyan a világ egyetlen statisztikai hivatala sem tud százszázalékosan pontos méréseket közzétenni.