Rekordalacsony lett az európai alapkamat

Az Európai Központi Bank (EKB) kormányzótanácsa 25 bázisponttal 0,50 százalékra csökkentette az irányadó euróövezeti alapkamat szintjét a csütörtöki kihelyezett, pozsonyi kamatdöntő ülésen. Draghi csütörtöki varázsigéje az volt, hogy fennmarad a laza politika, "ameddig szükséges".

Az eurózóna alapkamata soha nem volt még ennél alacsonyabb. A szervezet legutóbb - a mostanihoz hasonló 25 bázispontos vágással - 2012 júliusában változtatott az alapkamaton.

A hírügynökségi felmérésekbe bevont banki elemzők szűk többsége egyébként kamatcsökkentést várt, alig voltak kevesebben, akik a kamatszint tartására számítottak.

Az eurózóna gazdaságáról az utóbbi időben számos elkeserítő adat érkezett: a munkanélküliség rekordmagasan áll, a legerősebb államok ipari termelése hónapok óta szűkül, a GDP növekedése nem akar beindulni. Ezek az adatok az elemzők szerint sürgették a jegybanki ösztönzők - elsősorban a kamatcsökkentés - bevetését, amire ráadásul az alacsony infláció jóvoltából lehetősége is volt az EKB-nak.

Mario Draghi a kamatcsökkentés után azt mondta, hogy az alacsony kamatszint segít helyreállítani a gazdasági növekedést az év második felére. Ezzel együtt kritizálta az eurózóna országait azzal, hogy a kamatcsökkentés semmit sem ér, ha a tagállamok nem reformálják meg a gazdaságukat.

Draghi bejelentette, hogy keresik a módját, hogy az EKB értékpapírokat tudjon vásárolni úgy, hogy a szabályokon belül maradjon, az európai jegybank ugyanis nem finanszírozhat kormányokat (nem veheti meg közvetlenül az állampapírjaikat). Szóba kerülhetnek ugyanakkor kis- és középvállalkozásoknak nyújtott hitelek vagy lakossági jelzáloghitelek. "Kérdés, hogy miként lehet becsomagolni ezeket a hiteleket, hogy piaci árfolyamuk legyen" - fogalmazott, hozzátéve, hogy ezért tárgyalnak majd az Európai Beruházási Bankkal.

A kamatcsökkentéssel, és általában a monetáris lazítással azért kell csínján bánniuk a jegybankoknak, mert könnyen az infláció felpörgéséhez vezethet, ha túlzásba esnek. Mario Draghi szerint az euró esetében erről szó sincs, az inflációs kockázatokat kordában tartják.

A kamatdöntés utáni sajtótájékoztatón megerősítette a tavaly nyáron elmondott kulcsmondatát. Akkor azt mondta, az EKB bármit megtesz az euró védelmében (angolul azt mondta, "whatever it takes"), most pedig azt, hogy a laza politikát addig folytatják, "amíg szükséges" ("as long as needed"). Ezek azok a kifejezések, amelyek óriási befolyással vannak a piac mozgására. A tavaly nyári kifejezés gyakorlatilag megmentette a recsegő eurózónát, a csütörtöki ismétlés pedig fenntartotta az EKB elkötelezettségét a laza politika mellett.

A nyilatkozatának azért is volt nagy jelentősége, mert a magasabb kamatokra vágyó országok, elsősorban Németország próbált finoman nyomást gyakorolni az EKB-ra. A német politikusok általában komolyan veszik, hogy még nyilatkozatokkal sem befolyásolják a jegybanki politikát, Angela Merkel azonban nyíltan kimondta, hogy Németországnak szigorúbb jegybanki politikára lenne szüksége. Ennek ellenére csütörtökön az EKB épp a fordított irányba, a lazítás felé tett lépést.