A túl olcsó hitel visszaélésekre csábít

Vágólapra másolva!
A kétszázalékos kamatozású hitelt könnyen trükközésre, visszaélésre ad lehetőséget, érdemesebb lenne 4 százalék körül megállapítani azt a kamatot, amennyiért a kereskedelmi bankok továbbadhatják a jegybanktól nem is ingyen, inkább 1 százalékért kapott pénzt a kkv-knak - mondja Surányi György bankár, aki a nagyvállalatokra és a lakáscélra hitelt felvevő emberekre is kiterjesztené az olcsó hitelt igénylők körét. A szakember szerint az egykulcsos, családi adókedvezménnyel kiegészített személyi jövedelemadó és a csökkentett társasági adó bevezetésekor téves feltételezéssel éltek a döntéshozók.
Vágólapra másolva!

Csábító lehet visszaélésekre, ha 2 százalék lesz a kamata, a teljes költsége annak a hitelnek, amelyet a kereskedelmi bankok nyújthatnak a kkv-knak a jegybank által meghirdetett program alapján, vélekedett Surányi György, a CIB Bankot is tulajdonló Intesa Sanpaolo bankcsoport kelet-közép-európai regionális vezetője az Indexnek adott interjúban. Surányi szerint valahol inkább 4 százalék körül kellene lennie a kamatnak, mert ez még mindig vonzó a hitelfelvevőknek, ugyanakkor nem jelent nagy kísértést arra, hogy a csupán nyerészkedők lefölözzék a kamatkülönbözetet (például az olcsó hitelből 4-6 százalék között mozgó kamatozású magyar állampapírokat vegyenek). Ha 4 százalék körüli kamatra kapnának hitelt cégek a kereskedelmi bankoktól, akkor ráadásul kisebb a veszélye annak is, hogy kevéssé jövedelmező beruházásokra pazaroljuk a szűkös erőforrásokat - érvelt a bankár, aki bár jó irányba mutatónak, mégis megkésettnek érzi a jegybanki programot. Szerinte három éve még nem volt ilyen mélyhűtött állapotban a magyar gazdaság, mint most, akkor már el lehetett volna indítani a mostanihoz hasonló akciót.

Surányi a jegybank árazásán is korrigálna, szerinte az MNB-nek nem ingyen, 0 százalékos kamattal kellene a pénzt a kereskedelmi bankoknak adnia, hanem 1 százalékos kamattal (ezt adnák tovább 4 százalék körüli kamattal az ügyfeleiknek a kereskedelmi bankok), mert ezzel a költségvetési veszteség is kisebb lenne. A szakember nem szűkítené le az olcsó hitelt igénylők körét a kkv-kra, szerinte szükséges lenne, hogy a nagyvállalatok is hozzájuthassanak a nyomott kamatú hitelhez. Emellett azok az emberek is kaphassanak ilyen áron kölcsönt, akik lakásra költik a pénzt. Surányi utóbbi mellett azzal érvel, hogy a lakásszektor élénkítése lehetséges és szükséges is: a lakásszektor bővülése magával hozza az építő-, az építőanyag-ipar és egy sor hozzá kapcsolódó szolgáltatás összeomlásának megállítását, megfordítását, több munkahely lenne, több pénzt tudnának az emberek költeni, és a költségvetés adóbevételei is nőnének.

Az MNB-program egy mankó ahhoz, hogy ilyen olcsó hitellel be lehessen indítani a lakásszektort, mert e nélkül a 8-9 százalékos hitelek mellett nagy bátorság hosszú távra lakáshitellel eladósodni, vélte Surányi. Szerinte néhány év alatt el lehet oda jutni, hogy 4 százalékra csökkenjen a forintalapú lakáshitel kamata, de ehhez hiteles, kiszámítható gazdaságpolitika is kell.

Surányi, aki nem tagadta, hogy többször folytatott Orbán Viktorral magánjellegű beszélgetéseket, az interjúban több kritikát is megfogalmazott az Orbán-kormány gazdaságpolitikáját illetően. A hitelezési fordulatról szólva megemlítette, hogy ahhoz a kedvező külső konjunktúra mellett szükség lenne üzletbarát gazdaságpolitikai, szerkezeti reformokra is. A kötelező magán-nyugdíjpénztári rendszer felszámolásával kapcsolatban azt mondta, hogy mai tudásával nem támogatná az abból való nem önkéntes kilépést, ahogyan azt sem, hogy az államhoz került óriási összeget (közel 3000 milliárd forintot) nem teljes egészében fordítják, fordították az államadósság azonnali csökkentésére, hanem egy része folyó költségvetési kiadásokra ment el. A 2011 őszén bedobott végtörlesztésről az a véleménye Surányinak, hogy nemcsak a bankoknak okozott óriási, 350 milliárd forint körüli veszteséget, de legalább ilyen nagy baj, hogy az az 500 ezer család, aki nem tudott élni vele, valamint a mellékhatásai (gyengülő árfolyam, leminősítés, emelkedő állampapír-hozam) miatt a költségvetés, vagyis az összes adófizető drágán megfizet a kormány akciójáért.

Az egykulcsos személyi jövedelemadóról, a családi adókedvezményről, illetve a lecsökkentett társasági adóról azt mondta Surányi, hogy "azzal a téves felvetéssel éltek a döntéshozók, hogy egy-két éves csúszással ezek az adókedvezmények élénkítik a keresletet, kifehéredést és versenyképesség-javulást hoznak. Ezzel megteremtik az új adók mérséklésének, esetleg kivezetésének feltételeit. Ez eleve illúzió volt, de a kedvezőtlen külső környezet még jobban rávilágított a kudarcra." A szakember úgy látja, hogy a szektoradókat (bankadó, telekomadó, kiskereskedelmi adó, energetikai különadó), a tranzakciós adót és a többi új adót alapvetően az előbb említett három markáns adócsökkentő lépésből fakadó durván 900 milliárd forintos adókiesés hívta életre.

A magyarországi bankszektorban már ma is közel 40 százalék a magyar tulajdonú bankok aránya Surányi szerint, a kormányfő által emlegetett 50 százalékos érték elérése nem hozna érdemi változást a bankrendszer működésében, de a szakember a versenyszférában amúgy sem tartja kívánatosnak az állami tulajdont.