Baj lehet, ha vissza kell fizetni Kínában a hiteleket

A következő években a kínai bankok hitelállományának közel 40 százaléka válik esedékessé, ami nyomást helyezhet többek között a jelentősen eladósodott tartományi önkormányzatokra is. A probléma nem csak az, hogy rövid időszakra óriási hitelvisszafizetési kötelezettség koncentrálódik, hanem az is, hogy rengeteg "rejtett" hitel van az árnyékbankrendszerben. A hitelminősítők is arra figyelmeztetnek, hogy bajok lehetnek a hitelállománnyal, főleg ha a gazdasági növekedés tovább lassul a meglepően "gyenge" első negyedéves adat után. 

Összesen 3500 milliárd jüan összegű (több mint 560 milliárd dollár) hitel válik esedékessé a következő három évben a kínai bankhatóság adatai szerint. A tavaly év végi adatokból kiindulva ez azt jelenti hogy a kihelyezett hitelek 40 százalékát vissza kell fizetni a következő években. A kínai bankfelügyelet első embere szerint probléma lehet, hogy a hitelek lejárati szerkezete nagyon koncentrált, sok hitelt kell majd viszonylag rövid időn belül törleszteni és ez nyomást helyezhet az amúgy is finanszírozási nehézségekkel küzdő tartományi önkormányzatokra.

Kínában az önkormányzatok nem bocsáthatnak ki kötvényeket és nem vehetnek fel közvetlenül hiteleket a bankoktól, így elterjedtek az alternatív finanszírozási megoldások. Sok helyen egy különálló jogi egységen keresztül (úgynevezett LGFV, vagyis Local Government Financing Vehicle) jutnak hitelhez a tartományi kormányok és többnyire az árnyékbankrendszer nyújtja a forrásokat számukra.

A 2008-ban bevezetett 4 ezer milliárd jüan (közel 650 milliárd dollar) értékű fiskális gazdaságélénkítő csomag nagy része is ezeken az úgynevezett LGFV-eken keresztül jutott el a tartományokhoz. A Fitch hitelminősítő becslései szerint tavaly év végére a teljes önkormányzati hitelállomány már a GDP 25 százalékát is meghaladta, míg más források szerint a GDP 30-35 százalékáról lehet szó.

A hivatalos adat azonban nem tekinthető teljesnek, mivel Kínában igen népszerűek az egyéb, nem konvencionális finanszírozási megoldások is. Az úgynevezett árnyékbankrendszer a UBS becslése szerint elérheti a 3400 milliárd dollárt, ami a kínai GDP közel 40 százalékának felel meg.

Az árnyékbankrendszer mibenlétéről

Az "árnyékbanki" jelző a másodlagos jelzáloghitelpiaci válaság kirobbanásakor került be a köztudatba és jellemzően a bankon kívüli eszközöket, például a különböző eszköz fedezetű értékpapírokat és a tőkeáttételes derivatív termékeket nevezték így. Ezeknek a közös jellemzője, hogy a bankfelügyeleti szabályozás nem terjedt ki rájuk és a befektetési bankok a saját mérlegüktől teljesen elkülönítve, speciálisan erre a célra létrehozott jogi egységekbe "kiszervezve" (special purpose vehicle, SPV) kezelték a termékeket.

A kínai benkrendszer mellett működő, a bankok mérlegétől elkülönült finanszírozási rendszert ennek analógiájára nevezik "árnyékbankrendszernek" (shadow banking system"). Ez a finanszírozási megoldás tipikusan a kockázatosabb ügyfelek, mint például kisvállalatok, egyes önkormányzatok vagy ingatlanfejlesztők számára nyújt finanszírozást. A források pedig leginkább a privátbanki, vagyonkezelési csatornákon keresztül jutnak be az árnyékbankrendszerbe. Korábban írtunk róla, hogy a szabályozó is észrevette, hogy ha közvetlenül nem is tudja szabályozni ezeket a finanszírozási formákat, a különböző vagyonkezelési termékek szabályozásán keresztül mégis képes lehet hatást gyakorolni a rendszerre.

Amióta a kínai jegybank mesterségesen alacsonyan tartja a kamatokat, egyre több pénzt sikerül becsatornázni a magasabb hozamokat, de átláthatatlan befektetéseket kínáló különböző vagyonkezelési termékeken keresztül a rendszerbe. Ez pedig azt jelenti, hogy a kockázatos beruházási projektek is finanszírozási forráshoz jutnak. A tipikus morális kockázat helyzetével állunk szemben ebben az esetben, mivel a banknak kevésbé áll érdekében mérlegelni a finanszírozásra váró projektek megtérülését. A kockázatokat rögtön továbbpasszolják az ügyfeleknek, akik nem képesek mérlegelni a befektetés kockázatát, így anélkül fektetnek a magasabb hozamot kínáló termékbe, hogy tisztában lennének a kockázatokkal.

A hitelminősítők is észlelték a bajt

Visszavágta Kína szuverén adósbesorolását a Fitch többek között azzal az indokkal, hogy az ország növekvő adósságproblémái súlyos gondokat okozhatnak a közeljövőben. Kína minősítése emiatt a korábbi "AA-"-ról "A+"-ra változott, ezzel pedig a Fitch az első hitelminősítővé vált, mely 1999 óta újra leminősítette az országot.

A Fitch szerint vészesen magas a pénzügyi szektor hitelkitettsége (egyes adatok szerint év végére elérheti a GDP 198 százalékát), és különösen az önkormányzati hitelek aránya aggasztó. A hitelezési aktivitás a 2008-as válság után gyorsult fel veszélyesen Kínában, mivel az állami tulajdonú bankok a hitelezésen keresztül igyekeztek fenntartani a kínai gazdaság nagymértékű növekedését.

Később a Moody's is úgy nyilatkozott, hogy Kína a vártnál lassabban halad a tartományi kötelezettségek átláthatóságának rendezése, illetve a hitelezés gyors felfutásának megfékezése terén. A hitelminősítőnél ez még nem elegendő indok a hitelbesorolás csökkentésére, azonban a korábban pozitívra értékelt kilátások semlegesre romlottak.

Nem véletlen, hogy felerősödtek az aggodalmak, mivel a növekedés lassulásával párhuzamosan a hitelportfóliók minőségének romálsa várhatóan felgyorsulhat. Ebben az esetben félő, hogy a bankok tőkéje és a nem-teljesítő hitelek fedezetére félretett tartalékok (becslések szerint 8 ezer milliárd jüanról lehet szó) mellé állami segítségre is szükség lehet.

A kínai vezetés tehát nincs könnyű helyzetben, mert amellett, hogy a gazdasági növekedés fenntartását szem előtt kell tartaniuk, a pénzügyi rendszert fenyegető veszélyekre is figyelniük kell. A napokban megtartott kínai vezetői ülést követően a Citibank elemzője úgy nyilatkozott, hogy véleménye szerint Kínában most egy alacsonyabb ütemű növekedéssel is kiegyeznének, mert első helyen a növekedés minősége és a pénzügyi kockázatok csökkentése áll (korábban ugyanez volt a konklúziója a kínai pártvezetői ülésnek is). A vezetők célja az idei évre egy 7,5 százalékos GDP növekedés, ami azt jelenti, hogy az első negyedéves 7,7 százalékhoz képest még további lassulás is beleférhet a tűréshatárba. Az egyelőre kérdés, hogy egy nagyobb mértékű lassulásra mi lenne a pártvezetés válasza.