Kashagan: aranybánya vagy pénznyelő?

Több mint egy évtizede kezdték meg az olajkutatásokat a Kaszpi-tengerben Kazahsztán partjainál az olajmamutok a mostanra hírhedté vált óriási méretű Kashagan mezőn. 30 milliárd dollárt meghaladó összeget fektettek bele a projektbe a vállalatok, de még mindig nincs eredménye a fáradozásnak. Egy feneketlen kútnak tűnik az egész.

Az olasz olajmamut, az Eni már tavaly jelezte, hogy idén márciusban megkezdődhet végre a kitermelés a Kashagan olajmezőn, mely Kazahsztán partjainál található a Kaszpi-tengeren. Az Eni vezérigazgatója azonban előző hónapban jelezte, hogy csak júniusban indul el a projekt, mellyel már több mint 10 éve el vannak foglalva a legnagyobb olajcégek. Ráadásul eddig már több mint 30 milliárd dollárt fektetettek az üzletbe úgy, hogy még meg sem indult a kitermelés. A Wall Street Journal információi szerint azonban az egyik projektben lévő vállalat, a kazah állami KazMunaiGas várakozásai szerint csak 2014-ben jöhet jelentős mennyiségű olaj a felszínre.

Ugyanakkor a kazah kormánnyal kötött megállapodás szerint, ha október 1-je után kezdődik meg a nyersolaj kitermelése, akkor büntetést kell fizetnie a konzorciumban lévő Exxon Mobilnak, Eninek és Royal Dutch Shellnek is a koncessziós díjak mellett.

View Larger Map

Miért olyan érdekes ez a Kashagan projekt?

A Kashagan olajmező a világ egyik legnagyobb nyersolaj lelőhelye. Becslések szerint 10 milliárd hordónyi olaj fekszik több mint 3600 méter mélyen a tengerben. A kitermelés azonban nem egyszerű, egyrészt a mélység miatt, másrészt a tenger évente befagy néhány hónapra, ami rendkívül megnehezíti a nyersanyag felszínre hozását, mivel ilyen körülmények között nem szoktak fúrótornyokat építeni.

Nagyon jól szemlélteti ez a projekt is, hogy az energiaszektornak milyen kihívásokkal kell megküzdenie. Nem elég, hogy sok esetben politikailag bizonytalan országok kezében elképesztő mennyiségű olaj van, illetve sokszor olyan helyről kell kitermelni a "fekete aranyat", ahol komoly infrastrukturális beruházásokra is szükség van, még a környezet kihívásaival is meg kell küzdeniük a szakembereknek.

Amikor a Kashagan projekt elkezdődött, akkor még attól tartottak leginkább, hogy elfogy a kőolaj (ami a jelenlegi technológiák mellett még mindig végesnek számít), emiatt pedig komoly kutatásokba kezdtek a cégek. Attól függetlenül, hogy több mint 10 éve vágott bele a projektbe az olasz Eni, az amerikai Exxon Mobil, a francia Total, a kazah KazMunaiGas, a norvég Statoil, a brit BP, a brit-holland Royal Dutch Shell és a brit BG Group továbbra is komoly potenciállal rendelkezik a terület. Igaz a konzorciumból nagyon sokan távoztak a megugró költségek és a folyamatos csúszás miatt, de még néhányan kitartanak a befektetés mellett, hiszen a beruházás első fázisa után napi 370 ezer hordónyi olajat lehet a felszínre hozni majd naponta. Összehasonlításképpen a Mol negyedik negyedéves napi kitermelése 114 ezer hordó kőolajegyenértékes volt.

Ha egyszer tényleg megindul a termelés a területen az tényleg meghatározó lehet a világpiacon is, de egyre inkább megkérdőjeleződhet, hogy az olajcégek számára mikor térül meg a már most is 30 milliárd dollárba kerülő beruházás. A jelenlegi megállapodás értelmében 2041-ben jár le a kazah állammal kötött termelés megosztási szerződés, melyet ha nem újítanak meg, akkor a Wall Street Journal szerint nehéz lesz profitot termelniük az olajmamutoknak.