Kurdisztánból kaphat jó híreket a Mol

Míg Irak és Kurdisztán továbbra sem jutott dűlőre az olaj exportálásának kérdésében, úgy tűnik, hogy Törökország hajlandó lenne a "békebíró" szerepét eljátszani a hosszú ideje húzódó konfliktusban. A törökök ugyanis támogatnák azt a tervet, mely szerint a kurdok Törökországon keresztül exportálhatnának olajat, de a bevételeket a törökök közreműködésével osztanák szét az iraki és a kurd kormányok között. A Mol számára a hír pozitív, mivel a magyar olajtársaság jövőbeli növekedése nagymértékben múlik azon, hogy a társaság mikor lesz képes értékesíteni a kurd mezőkön kitermelhető olajat.

A legújabb tervek szerint egy Törökországon áthaladó kőolajvezetéken keresztül juttatná el a kitermelt kőolajat a világpiacra Kurdisztán. Korábban mi is írtunk arról, hogy az iraki központi kormányzat és a kurd régió között folyamatos viták vannak az olajexporttal kapcsolatban. A probléma abból adódik, hogy a kurd területeken kitermelt olajat csak az irakiak által ellenőrzött vezetékeken keresztül lehet exportálni. Ha az olajat a kurdok megpróbálják saját maguk értékesíteni, azt Irak teljesen illegálisnak minősíti.

Ebben a felállásban a bevételek elosztásakor az iraki központi kormányzat nyomást tud gyakorolni a kurd térségre, és ezt meg is tették a múltban. A központi kormánynak az sem tetszik, hogy a Kurdisztánban termelő olajcégek kedvezőbb feltételeket kapnak a kurd kormánytól, mint amilyeneket az iraki kormány nyújt a náluk termelő cégeknek. Ez oda vezet, hogy a nagy nemzetközi olajtársaságok előszeretettel választják a kurd térséget kutatási célpontként.

Mi a vita tárgya Irakban?

A probléma gyökere az olajüzlet. Az iraki központi kormány nem ismeri el azokat a szerződéseket, amelyeket a kurdok kötöttek nagy nemzetközi olajtársaságokkal, mivel azokat ők nem hagyták jóvá. A kurdok azzal érvelnek, hogy a legújabb alkotmány szerint a kurd kisebbség jogilag elismert, ezért az ő területükön lévő olajmezők kérdésében joguk van szerződéseket kötni.

Az olajkitermelési jogok birtoklása, a törökökkel való olajkereskedelem és a vitatott területek lévő olajmezők fejlesztése áll az összetűzések középpontjában. A kérdések nagyon szenzitívek és a különböző politikai érdekek szövevényes rendszerében ember legyen a talpán, aki előre tudja jelezni az ügy várható kimenetelét.

Még 2009 nyara és 2010 év eleje között az iraki olajminisztérium tendereket írt ki az iraki olajmezők fejlesztésére. Olyan nagy nemzetközi olajcégek, mint például a Royal Dutch Shell, a Lukoil, a Statoil vagy az Exxon nyerték el a jogokat. A kurd területek kivételével az összes nagy olajmező kutatási joga kiosztásra került, és mindmáig az iraki költségvetés igen jelentősebb bevételi forrását jelentik az olajkitermelésből származó bevételek. Amennyiben az összes mező eléri a tervezett kitermelést, akkor az ország teljes napi kitermelése a jelenlegi 3 millió hordós szintről akár 9 millió hordó fölé is emelkedhet.

A kurd és iraki felek között abban van a legnagyobb nézeteltérés, hogy milyen módon engedjék be a helyi olajmezőkre a nemzetközi olajipari társaságokat. Míg az irakiak egy úgynevezett szolgáltatási díjat (Service Payment/ Fee) fizetnek az országban termelő olajcégeknek, addig a kurdok egy jóval kedvezőbb megoldásban megosztják az olajkitermelésből keletkező profitot (Production Sharing Agreement) a kurd területen lévő mezőkön termelő cégekkel. Míg az előző egy 2 százalék körüli díjat jelent az olajtársaságnak, addig a kurdisztáni díjazás sávosan változik és jóval kedvezőbb a 2 százaléknál (jellemzően a profit 20 százaléka körül alakul).

Törökország lehet a békebíró

Az iraki és kurd felek között most úgy tűnik, hogy Törökország játszhatja el a békebíró szerepét. A török kormány ugyanis zöld utat adott annak a tervnek, mely szerint a Kurdisztánban található Taq Taq mezőről a Kirkuk-Ceyhan olajvezetéken, Törökországon át jutna el az olaj azokba a kikötőkbe, amelyeken keresztül elérhető lenne a világpiac a kurd olaj számára.

A Kirkuk-Ceyhan vezeték Irak Kurdisztán régiója és Törökország között

A szóban forgó Kirkuk-Ceyhan vezetékhez egy korábban gázszállításra tervezett vezeték átalakításával tud majd eljutni a Taq Taq mezőn kitermelt olaj. Az ügyhöz közel álló források szerint a vezeték jelenlegi készültségi foka 80 százalékos, így akár hónapokon belül beindulhat az olajexport, de legalább is az idei év harmadik negyedévében. Jelenleg a kurdok teherautókon keresztül szállítják az olajat Törökország felé, ami közel sem optimális megoldás, tekintve a méretbeni korlátokat. Becslések szerint a vezetéknek napi 300 ezer hordós kapacitása lesz, így a kurd kőolajexport jelentősen megemelkedhet.

Törökország jelentős szerepet kíván vállalni a vitás kérdések rendezésében is azáltal, hogy felajánlotta, az olajexportból származó pénzek elosztásánál vállalja az "elosztó" szerepét. A török energiaügyi miniszter, Taner Yildiz egy korábbi interjúban úgy fogalmazott, támogatnak egy olyan kezdeményezést, mely szerint az irakiak kapnák a bevételek 83 százalékát, míg a maradék 17 százalék lenne a kurdoké.

Miért érdekes ez a Mol számára?

A Kurdisztáni kérdés a Mol számára azért érdekes, mert a társaság kiváló potenciállal rendelkező olajmezőkben rendelkezik kutatási és kitermelési érdekeltséggel. Ezek közül kettő esetében (Shaikan és Akri-Bijeel) már jelentős kutatási eredményeket is fel tud mutatni a társaság (többek között februárban is olajtalálatról számolt be a Mol), míg a maradék kettőnél még nincsenek számottevő eredmények és a Mol részesedése is viszonylag alacsony.

A Mol becslései szerint a két mezőn összesen napi 55-62 ezer hordó kőolaj egyenértékes lehet a szénhidrogén kitermelés, míg a mezők teljes készlete nagyjából 725 millió hordónyi kőolaj egyenértékesre tehető. Figyelembe véve, hogy a MOL kitermelése tavaly napi 115 ezer hordó olaj-egyenértékes szintet ért el, a kurdszitáni kapacitás jelentősen emelné a társaság olajkitermelését.

A Mol kutatási területei Kurdisztánban

Mivel a Mol inkább tekinthető kitermelés-vezérelt olajipari társaságnak, úgy gondoljuk, hogy a Kurdisztáni fejlemények nagy jelentősséggel bírnak.

Integrált olajipari cég, vagy mégsem?

A magyar olajipari társaság jelen van mind az upstream (olajkutatás és kitermelés), mind a downstream (finomítás és kiskereskedelem) szegmensben, ezért többnyire integrált olajipari cégként tekintenek rá a befektetők. Ehhez képest a társaság "tisztított" értékcsökkenés előtti működési eredményének (EBITDA) közel 70 százaléka az upstream szegmenshez köthető, így gyakorlatilag az olajkitermeléstől függ a cég nyereségessége.

A Barclay's óva intett

Egy március végén megjelent Barclay's elemzésben arra hívták fel a befektetők figyelmét, hogy a Mol számára Kurdisztán jelenti a legnagyobb növekedési lehetőséget. Mindazonáltal az elemző kiemelte, hogy a jelentős termelési potenciállal kapcsolatban felmerül az értékesíthetőség kérdése. A fent leírt politikai viszonyok közepette a Barclay's elemzője szerint 2016 előtt nem várható az értékesítés jelentős felfutása.

Mivel a jelenleg működő kurd mezők kitermelése már most is magasabb a helyi finomítók kapacitásánál, ezért a további mezőkről származó olaj számára csak egy út van, mégpedig az exportálás. Jelenleg Törökország felé teherautókon szállítanak ugyan olajat Kurdisztánból, azonban ilyen módon nagyobb mennyiségű exportot már nehézkes lenne megvalósítani. A Barclay's szerint két lehetséges megoldás van, vagy Irakkal kell megegyezni az exportvezetékek használatáról, vagy pedig Törökországon keresztül saját vezetéken kell megoldani a szállítást. Az elemző úgy véli, az első lehetőség politikai szempontból megnyugtatóbb lenne, a második verzió viszont továbbra se lenne hosszú távon üdvözítő megoldás.

Bár a Mol számára tényleg jelentős növekedési potenciált tartogatnak a kurdisztáni olajmezők, egyelőre nagyon sok a bizonytalanság az olaj értékesíthetőségével kapcsolatban. A Barclay's elemzője is jól rámutatott, hogy a jelenlegi politikai bizonytalanságok mellett egyelőre azt még nem lehet előre látni, hogy milyen módon tudják majd értékesíteni a kitermelt olajat a kurdok.

A mostani hír ez ügyben jelenthet némi támpontot, és úgy gondoljuk, hogy a Mol számára egyértelműen pozitív az, hogy a törökök próbálnak segíteni a politikailag nagyon érzékeny helyzet megoldásában. A hosszú távú megoldás nyilván egy iraki-kurd megegyezés lenne, de már a török próbálkozás is jó iránynak tűnik.