Most kell magyar részvényeket venni?

Jól megkeverte a magyar lapokat két, nagy elismertségnek örvendő befektetési bankház. A Citigroup a napokban ügyfeleinek azt tanácsolta, hogy súlyozzák alul a magyar részvényeket, miközben a svájci Credit Suisse ennek épp ellenkezőjére, a hazai papírok vásárlására buzdított. Akkor most mi is a helyzet? Lehet-e pénzt keresni magyar részvények vásárlásával? Még inkább várjunk, és addig máshol költsük a pénzünket?

A tőzsdézésben járatosabb olvasó tudja, hogy bár az elemzők, brókerek szélesebb körű információkkal rendelkeznek a tőzsdei folyamatokról (lévén ez a hivatásuk, a munkájuk), tuti tippjük még nekik sincs arról, hogy vajon az OTP, vagy a Mol árfolyama milyen utat jár be a következő hónapokban. Bár a jövőt nem látják, rendelkezésükre állnak olyan eszközök (például a fundamentális vagy a technikai elemzés), melyek segíthetnek eldönteni a kérdést: érdemes most magyar részvényeket venni?

Nagy pechünkre ezúttal épp egymásnak ellentmondó üzenetet küldött két meghatározó bankház: a Citi szerint eladni, a Credit Suisse szerint pedig venni kell. Megpróbálunk igazságot tenni közöttük. Nem akarjuk lelőni a poént, de azért jó hírekkel szolgálhatunk, vannak érvek a vásárlás mellett.

Most érdemes magyar részvényt venni?

A kérdés persze nem véletlenül pont most merül fel. Az elmúlt három év során kezdetben a magyar tőzsde nagyon szorosan együttmozgott a velünk egy kalap alatt kezelt lengyel, cseh és osztrák börzével, azonban az utóbbi hónapokban a csehekkel együtt egyre nagyobb lemaradást halmoztunk fel. Logikusnak tűnhet azt gondolni, hogy épp itt az ideje ezt bepótolni.

Még mielőtt azonban fejest ugranánk a részvényvásárlásokba, pár dolgot nem árt tisztázni. Egyrészt attól, hogy a magyar részvények lemaradók, még egyáltalán nem biztos, hogy emelkedni fognak. A relatív értelemben vett lemaradás ugyanis a BUX index csökkenésével is eltűnhet, ha közben a régiós indexek még nálunk is nagyobb esést produkálnak. Nem szabad azt sem figyelmen kívül hagyni, hogy a magyar részvények alulteljesítése eddig sem ok nélkül történt, vagyis könnyen elképzelhető, hogy még nagyobb lemaradást tesznek indokolttá a körülmények.

Ha sikeresek akarunk lenni, nem elég pusztán az árfolyamok mozgása alapján dönteni, érdemes megvizsgálni azt is, hogy mit kapunk a pénzünkért. A világ egyik legsikeresebb befektetője, Warren Buffett szerint az ár az, amit fizetsz, az érték pedig amit kapsz. Olcsón kell vásárolni, jó minőségű árut.

Nem az ár, hanem az érték a fontos

Hiába esik egy részvény árfolyama, az attól még egyáltalán nem biztos, hogy olcsó. Hogy ezt megállapítsuk, a mutatószámokon alapuló elemzési módszerekhez nyúlunk, azok közül is a legelterjedtebb, és egyáltalán nem bonyolult P/E rátához. Ennek segítségével ugyanis megtudhatjuk, hogy mennyi pénzt kell fizetnünk a vállalatok által megtermelt profit egyetlen egységéért. Ha a magyar részvények esetében többet kellene fizetni, mint máshol a régióban (vagyis a BUX P/E-je magasabb lenne, mint a régiós átlag), akkor túlértékeltségről, ellenkező esetben alulértékeltségről beszélünk.

A magyar tőzsde P/E-je jelenleg 18 százalékkal alacsonyabb a régiós átlagnál, vagyis ezek szerint igencsak "olcsónak" számít a többiekhez képest. Az elmúlt hat évben ráadásul a mostanihoz hasonló mértékű lemaradás igen ritkának számított, vagyis az olcsón-jót összefüggés olcsóságra vonatkozó lába teljesülni látszik a magyar tőzsdén.

Stabilan viszont csak akkor állhatunk, ha - legalább - két lábra tudunk támaszkodni, vagyis önmagában a befektetési döntéshez nem elég még az olcsóság megállapítása. Fontos azt is tisztázni, hogy a vállalatok a jövőben mekkora eredményeket termelhetnek, és hogy mekkora hozamot várunk el azért, hogy a kockázatos üzemnek számító tőzsdén akarjuk kamatoztatni pénzünket.

Azokért a részvénypiacokért, melyek nagyobb eredménynövekedéssel kecsegtetnek, vagy ahol alacsonyabb hozamot várunk el befektetéseink után, ott akár többet is hajlandóak vagyunk fizetni egyetlen egységnyi vállalati profitért. Ezekben az esetekben úgy is megfigyelhetünk magasabb P/E mutatót, hogy a piac közben mégsem mondható drágának, és lehet egy piaci mutató alacsony úgy is, hogy közben mégsem olcsók a részvények.

Milyen a növekedés a magyar piacon?

Ha a vállalatok eredménynövekedésének kilátásait akarjuk megvizsgálni, sokan azonnal a GDP növekedésre vonatkozó prognózisokhoz nyúlnak vissza, hiszen hosszú távon jellemzően a vállalatok sem képesek ennél gyorsabb növekedésre. Bár Magyarország GDP növekedése már a 2002-06-os periódusban is elmaradt a régiós átlagtól, az akkor még 4 százalék feletti szintekről mostanra sokkal nagyobb visszaesés mutatkozik, mint a többieknél. A következő évekre vonatkozó várakozások szerint ráadásul az ország növekedése kevesebb, mint fele lesz a régiósnak, vagyis nagyon úgy tűnik, hogy növekedési alapon indokolt az alacsonyabb árazási mutató.

Igen ám, de a nagy magyar tőzsdei cégek közül a MOL, a Richter és az Egis eredményét sokkal inkább külpiaci tényezők határozzák meg, és még az elsősorban hazai fókuszú OTP eredményéből is egyre nagyobb részt hasítanak ki a külföldi leánycégek. Ráadásul a vállalatok profitkilátásai rövid távon például a költségcsökkentési programoknak vagy egyéb egyedi tényezőknek köszönhetően is eltérhetnek a gazdasági növekedés által kijelölt úttól, márpedig a befektetőket sokkal inkább a közeljövő, mint a nehezen megjósolható távoli évek érdeklik. Pusztán a magyar növekedési adatot figyelni tehát csalóka lehet. Ezt jól tükrözi az is, hogy az elemzői várakozások szerint a magyar részvények a következő egy-két évben profitjukat nagyobb ütemben tudják majd növelni, mint ahogy az pusztán a magyar GDP növekedésből fakadna.

Az eredménynövekedési kilátások a BUX-ot alkotó nagyvállalatok esetében tehát alapvetően kedvezőek, már csak arra van szükség, hogy a részvényektől se várjunk el túl magas hozamot. Miután az elmúlt hónapokban a magyar állampapírok hozama sokat csökkent, erre megvan az esély, hiszen ezzel párhuzamosan (minden más változatlanságát feltételezve) a részvényektől is kevesebb hozamot várnak el a befektetők. Azaz hajlandók még például relatíve gyengébb profitvárakozások mellett is megvenni a részvényt.

A magyar állampapírpiaci hozamcsökkenés azonban nem egyedi jelenség, a régió többi országában is hasonló folyamatokat lehetett megfigyelni. Emiatt a magyar részvénypiactól elvárt hozam relatív értelemben véve nem csökkent annyit, hogy amiatt a P/E mutató, és ezen keresztül a magyar részvényárfolyamok gyors felzárkózása legyen indokolt.

Összességében mégis vonzó szinteken a magyar részvények

Abszolút értelemben viszont indokolhatónak tűnik a mostaninál magasabb P/E mutató a magyar részvénypiacon. A várható eredménynövekedés és a részvényektől elvárt hozam segítségével kalkulálható elméleti P/E ugyanis a ténylegesen megfigyelhetőnél magasabb értéket mutat, ami teret engedhet a BUX index emelkedése előtt.

Teljesen biztosak azonban még így sem lehetünk abban, hogy tényleg most jött el az idő a magyar részvények vásárlására. Ha ugyanis a vállalati eredménykilátások elkezdenek romlani, akkor bizony a P/E ráta akár úgy is emelkedhet, hogy közben az árfolyamok stagnálnak, vagy akár még csökkennek is.

Mivel év eleje óta pont egy ilyen trend van kibontakozóban, mindez óvatosságra inthet a magyar részvénypiaccal kapcsolatban. Hogy meggyőződéses vevők lehessünk, ahhoz a vállalati eredménykilátásoknak stabilizálódniuk kellene, a magyar gazdaságban és gazdaságpolitikában is határozottabb pozitív fordulatra lenne szükség és eközben persze a jó nemzetközi hangulatnak is illene kitartania.

A nagy magyar tűzijátékot várni még ugyan korai lehet, a fejlett világban zajló pénznyomtatás, az erős kockázatkedvelés és a hozamvadászat azonban megtámaszthatják a tőzsdei árfolyamokat. A túlzottdeficit-eljárás alóli szabadulás, vagy a nemzetgazdasági tárca élén történt változások eközben olyan lehetőségeket teremthetnek, melyek a későbbiekben akár katalizátornak is bizonyulhatnak a magyar piacon.