Így keresnek többet a tőzsdén a profik

A technikai elemzés segítségével jobb eredményt értek el a portfoliómenedzserek azoknál, akik nem használták ezt a kereskedési eszköztárat, derül ki egy nemrégen publikált, a technikai elemzés hatékonyságát vizsgáló amerikai tanulmányból. Emellett azt is megtudhatjuk, hogyan vált egyre elfogadottabbá a technikai elemzés az évek során. Az igazán profi részvénybefektetők a két elemzési módok kombinálásával érnek el kimagasló eredményeket.Az Investor.hu hasábjain napi rendszerességgel foglalkozunk technikai elemzéssel, ezeket a cikkeinket a "technikai elemzés" címkére kattintva érheti el.

Jobban muzsikálnak a technikai elemzést használó alapok

A kilencvenes évektől kezdve a technikai elemzést használó befektetési alapok folyamatosan felülteljesítik azon riválisaikat, amelyek nem használják ezt a stratégiát. Így elmondható, hogy az intézményi részvényalapok számára előnyös, ha alkalmazzák a technikai elemzés eszköztárát befektetéseik kezelése során, habár sok szakértő számára ez valószínűleg meglepőnek tűnik.

Ugyanis az a képzet él sokakban, hogy a profi befektetők inkább fundamentális alapon hozzák meg döntéseiket, míg a kisbefektetőkre jobban jellemző, hogy rövidebb időtávon kereskednek, és ezért előszeretettel alkalmazzák a technikai elemzés eszköztárát. Ebben persze az is szerepet játszik, hogy a kisbefektető nem akar napokat, heteket azzal tölteni, hogy elvégezzen egy fundamentális elemzést, és emellett sokszor a szükséges háttérismeretei sincsenek meg hozzá.

Az új amerikai tanulmány az elméleti vizsgálódás helyett a portfoliómenedzserek teljesítménye alapján nézte meg a technikai elemzés sikerességét. Két részre osztották a befektetési alapokat, az egyik csoportba azok kerültek be, amelyek nem alkalmazták a technikai elemzés eszköztárát, míg a másikba az azt előszeretettel használókat sorolták be.

Fundamentális vs technikai elemzés

A technikai és fundamentális elemzés a tőzsdei elemzési módok két fő ága, míg a fundamentális elemzés igyekszik feltárni az okokat, megérteni egy részvény vagy más instrumentum értéke mögötti mozgatórugókat, addig a technikai elemzés az árfolyamgrafikonra koncentrál, feltételezve, hogy minden lényeges információt tartalmaz az árfolyam. A technikai elemző lényegében a befektetők viselkedését figyeli meg.

A két módszer közötti különbséget egy egyszerű példával lehet szemléltetni: a fundamentális elemző úgy keresné meg a legjobb termékeket egy plázában, hogy végigjárva az üzleteket, minden árut alapos vizsgálatnak vetne alá, szemügyre venné az anyagokat, az elkészítés minőségét és az árakat. A technikai elemző ezzel szemben leül a pláza egyik kávézójában, és azt figyeli, melyik az az üzlet, ahová a legtöbb vásárló betér, és a legtöbben távoznak elégedetten, szatyrokkal a kezükben, és igyekezne megfigyelni, hogy mi az a termék, amit a legtöbben vásárolnak.

Egyik módszer sem jobb vagy rosszabb, mint a másik, pusztán eltérő piaci, elemzési szemléletmódot tükröznek.

A kutatást végzők az alapok átlagos teljesítményére vonatkozóan azt találták, hogy azok a portfoliómenedzserek, akik fontosnak tartják a technikai elemzést, havi szinten átlagosan 19 bázisponttal jobban teljesítenek azoknál, akik nem használnak technikai elemzést. Habár a különbség nem túl nagy mégis a következtetés végeredménye érdekes lehet a befektetők számára.

A tanulmány több mint 10 ezer befektetési alapot vizsgál, köztük amerikai és globális részvényalapokat, illetve amerikai és globális kiegyensúlyozott részvény-kötvény alapokat. A menedzsereknek pedig meg kellett jelölniük, hogy mennyire tartják fontosnak és használják a technikai elemzést befektetési döntéseik során.

A befektetés típusától függően, a menedzserek harmada tartotta fontosnak vagy legalábbis használta a technikai elemzés eszköztárát döntéseiben. Az amerikai részvényalapok vezetői alkalmazták a legnagyobb arányban ezt a befektetési stratégiát, ugyanakkor a megkérdezettek 56 százaléka egyáltalán nem használt technikai elemzést.

A felmérésből az is kiderült, hogy a szakemberek szerint a fundamentális analízis segít abban, hogy milyen részvényeket vegyenek vagy adjanak el, míg a technikai elemzés segítségével a befektetés megfelelő időpontját lehet kiválasztani.

Esésben félreállnak, így megóvják a tőkét

A befektetési alapok teljesítményét általában egy benchmark index teljesítményéhez szokták hasonlítani, ahol az index szemlélteti a piacot, így ahhoz képest lehet látni, mennyivel ért el nagyobb vagy alacsonyabb hozamot az alap.

Az eredmények azt mutatták, hogy akkor tudják jobban megverni a benchmarkot a menedzserek, ha a piac csökken, azonban ha az összehasonlító index hozama pozitív, sokkal nehezebb jobb eredményt elérni annál. Az egyik lehetséges magyarázat a negatív trendben való felülteljesítésre, hogy ekkor növelik készpénzarányukat az alapok ezzel legalább részben megóvják a tőkét a veszteségektől.

Állításukat azzal is alátámasztják a tanulmány szerzői, hogy ha a technikai elemzéssel nem lehetne profitot elérni, akkor nem valószínű, hogy a befektetők finanszíroznák az ilyen stratégiát folytató menedzserek tevékenységét. Azaz, ha az alap rosszabb teljesítményt nyújt, mint a benchmark a befektetők kivonják pénzüket, és az alap megszűnik.

Azonban az is látható, hogy az S&P 500 1993 és 2012 márciusa között sokkal nagyobb mértékben emelkedett, mint amilyen eredményt a kutatásban résztvevő alapok elértek.

A technikai elemzés sokáig mostohagyerek volt, de már egyre többen alkalmazzák

Évtizedeken keresztül a technikai elemzést mostohagyerekként kezelte az elméleti pénzügytan, annak ellenére, hogy a magán és az intézményi piaci szereplők már régóta használták azt, rövid távú döntéseik meghozatalakor.

A részvényárfolyamok véletlen bolyongásának elmélete a hatvanas években terjedt el a pénzügytan berkein belül, ami a hetvenes években a mainstream közgazdaságtan egyik alaptételében, a hatékony piacok hipotézisében vált széles körben ismerté. A hatékony piacok elméletének lényege, hogy a részvény ára teljes mértékben tükrözi az összes elérhető információt, így a múltbeli adatokat felhasználva nem lehet a piacinál magasabb hozamot elérni. A technikai elemzés pedig éppen a historikus árfolyamgrafikonok vizsgálatával igyekszik a lehető legnagyobb hozamok elérésére, pusztán a múltbeli árfolyam- és forgalmi adatok alapján

Korábbi tanulmányok arra a következtetésre jutottak, hogy a technikai elemzés alkalmazása a tranzakciós költségek levonása után nem jelent előnyt a szimpla "vedd meg és tartsd" stratégiával szemben. Ugyanakkor ezekben legtöbbször csak egy indikátort vizsgáltak, ahelyett hogy az alkalmazott technikai eszközök kombinációját tesztelték volna.

Az elmúlt időszakban több olyan vizsgálat is napvilágot látott, amiben bizonyították a technikai elemzés hasznát és a jelen tanulmány is azt bizonyítja, hogy már a professzionális befektetők körében is egyre népszerűbb a módszer. Ez nem azt jelenti, hogy a fundamentális vagy a technikai elemzés jobb lenne a másiknál. Sokkal inkább arról van szó, hogy egyre többen ismerik fel azt, hogy a két módszer egymás kiegészítőjeként megfelelően szuperál.