Korai még pezsgőt bontani Kínára

Vágólapra másolva!
A kínai gazdaság hamarosan újabb lassulással nézhet szembe egy nemrég megjelent tanulmány szerint. A szerzők szerint az egy főre jutó kínai GDP néhány éven belül olyan szintre emelkedhet, ahol egy néhány százalékpontos lassulásra lehet számítani. A jelek szerint az előttünk álló néhány negyedévben még folytatódhat a negyedik negyedévben látható felpattanás, azonban a kormányzati beruházások hatásának kifutásával szükség lesz majd egyéb katalizátorokra, hogy a lendület ne törjön meg. 
Vágólapra másolva!

A pénteken megjelent makroökonómiai statisztikák szerint a kínai gazdaság a negyedik negyedévben 7,9 százalékos éves növekedést produkált. Ez azt jelenti, hogy egy 7 negyedév óta tartó negatív folyamatnak lett vége, ami abból állt, hogy az előző negyedévekhez képest folyamatosan alacsonyabb mértékű éves növekedést tudott felmutatni az ázsiai ország gazdasága.

Forrás: [origo]

Az elemzők már arról beszéltek, hogy itt a fordulat, és a kínai Shanghai Composite Index is emelkedéssel reagált, azonban egy minap megjelent tanulmány szerint még korai az öröm.

Shanghai Composite Index

Forrás: [origo]

A mostani figyelmeztetés azokhoz a közgazdászokhoz köthető, akik 2011-ben már egyszer meghökkentették a világot, amikor kutatási eredményeik alapján azt állították, hogy a fejlődő gazdaságokban legalább két százalékponttal vissza fog esni a növekedés amint az egy főre jutó GDP eléri a 15 000 dolláros szintet az országban.

A közgazdászok most azzal álltak elő, hogy Kína két éven belül el fogja érni ezt a szintet, és megvan az esélye annak, hogy ezután az ország növekedése visszaesik néhány százalékponttal. Elméletük szerint két lépcsőben valósul meg a növekedés visszaesése, először nagyjából olyan szinteknél, ahol Kína most jár, majd később a 15 000 dolláros szintnél, ahova az ország néhány év múlva juthat el.
Az elemzés nem tér ki arra, hogy pontosan miért fog lassulni a kínai növekedés, azonban lehetséges magyarázatként egy pénzügyi krízist, a feldolgozóipar versenyképességének visszaesését vagy egy politikai válságot említenek a szerzők.

Mint köztudott, Kínában jelentős mértékben jutnak finanszírozáshoz a hagyományostól eltérő forrásokból a gazdaság szereplői. Az úgynevezett árnyékbankrendszer elsősorban az ingatlanszektort és az önkormányzatokat látja el forrásokkal.

Árnyékbankrendszernek a hivatalos banki csatornákon kívüli hitelezést nevezik.



A versenyképesség csökkenése is egyre inkább fenyegető probléma, miután a dráguló partmenti területek egyre kevésbé nyújtanak vonzó környezetet a nagy feldolgozóipari üzemek számára. Ezek a cégek először a kevésbé fejlett belső területekre, illetve egyéb ázsiai országokba fognak áttelepülni, ahol alacsonyabb költségszintű termelést tudnak megvalósítani.

A közgazdászok azzal érvelnek, hogy egy bizonyos szintnél az "alacsonyan lógó gyümölcsöket már mind leszüretelték", a jól jövedelmező beruházásokat már mind végrehajtották, ezért természetszerűleg lassulás fog bekövetkezni. Azok az országok lehetnek ellenállóbak, amelyekben relatíve képzettebb a társadalom, illetve az exportjukban magas a high-tech termékek aránya. Kína ezekben mind élen jár, azonban az egyik szerző arra figyelmeztet, hogy a kínai oktatás nem elégíti ki Kínába települő cégek igényeit. Továbbá a high-tech export sem teljesen illik bele a képbe, mivel a magas hozzáadott értékű részegységeket külföldről szerzik be, míg a kínai üzemekben leginkább "csak" az összeszerelés zajlik.

Az tehát nem jelenthető ki egyértelműen, hogy véget ért a növekedés lassulása Kínában. Bár az utóbbi hónapokban végrehajtott kormányzati beruházások hatása még kitarthat 2013 első félévében, de az azt követő időszak sorsa egyelőre bizonytalannak tűnik.