Mitől táltosodott meg a Nokia?

A Nokia az elmúlt évek egyik legtanulságosabb tőzsdei történetét szállította, nem mellékesen pedig aki kellően merész volt 2012 nyarán, akár vagyonokat is kereshetett a részvény szárnyalásán. A történet érdekessége, hogy a Nokia üzleti teljesítménye látszólag egyáltalán nem jogosítaná fel arra a kiemelt bánásmódra, amiben a piac részesíti. A Nokia tanmese tanulsága: a tőzsdén rövid távon nem a fundamentumok, hanem a várakozások és a hangulat változása az úr.

"Akinek halálhírét keltik, sokáig fog élni." Ez a mondás nagyjából jól jellemzi a Nokia elmúlt pár éves teljesítményét, bár a cég hosszú távú jövője a mobiliparban még nem biztos, hogy rózsás, de a bajba került Nokiát annyian temették már tavaly, hogy az elmúlt félévben egészen hihetetlen emelkedést tudott mutatni. Pusztán amiatt, mert hajszálnyit javultak a kilátások.

Az elmúlt hetekben, hónapokban az Investor.hu hasábjain meglehetősen szorosan követtük a Nokia életét (a Nokiával kapcsolatos cikkeket itt érheti el), így ezúttal nem az események percről percre történő feldolgozása a cél, hanem megvizsgálni az a lehengerlő hangulatváltozást, ami a részvényt övezte.

Annál is inkább, mert szinte tankönyvek lapjaira kívánkozik az eset, és kiválóan tükrözi, hogy az árfolyamokat rövid távon a várakozások változása és a befektetői hangulat irányítja. Az árfolyam pedig sokszor abba az irányba indul, amire kevesebben számítanak.

Kiválóan működött a technikai elemzés

Érdemes megemlékezni arról, hogy a Nokia hosszabb távú grafikonján 2011 végén, 2012 elején egészen látványos alakzat, egy nagyjából szimmetrikus szűkülő háromszög formálódott. Ennek az alakzatnak az a sajátossága, hogy kialakulása során nem utal arra, hogy az árfolyam északnak vagy délnek hagyja-e el majd a formációt, de ha megtörténik a kitörés, akkor az tartósan meghatározhatja a további irányt.

Ez történt a Nokia esetében is, hiszen a március legelső napjaiban látott letörés után több mint egy negyedéven át haladt délnek a részvény, és nyárra már 1996 tavasza óta nem látott mélységekbe süllyedt az árfolyam.

A dolog pikantériája, hogy a mélypont szinte eurócentre megegyezett az említett nagy háromszögből számítható célárral, hiszen az álmoskönyvek szerint egy ilyen alakzatból való elmozdulás épp az alakzat "magasságának" megfelelő árfolyammozgást hoz magával (ezt a magasságot legegyszerűbben úgy mérhetjük fel, ha párhuzamost húzunk a háromszög felső szárával, a Nokia árfolyama éppen megérintette ezt a párhuzamost).

Nokia (Helsinki)

Erről a szinte történelmi mélypontról viszont több mint 160 százalékos emelkedést láttunk, felületes szemlélő számára szinte minden ok nélkül. Vajon miért lódult így meg a részvény, és meddig tarthat ez a fékevesztett száguldás?

Ugrás a semmibe

A Nokia üzleti-pénzügyi teljesítménye az elmúlt negyedévekben egyáltalán nem emlékeztet egy igazán fényes jövő előtt álló, jól menedzselt, sikeres cégre. Az árbevétel trendszerűen csökkent nagyjából 2007 negyedik negyedéve óta, amivel ráadásul az üzemi eredmény nemcsak lépést tartott, de még gyorsabban is zsugorodott.

Az árbevétel szempontjából kulcsfontosságú két üzletág, a készülékeket (okos- és "nem okos" telefonokat) és szolgáltatásokat tömörítő divízió, valamint a hálózati eszközökkel és szolgáltatásokkal foglalkozó Nokia Siemens Networks látszólag képtelen elfogadható üzemi eredményt elérni. Az utolsó "használható" üzemi szintű nyereséget a készülékekkel foglalkozó üzletágban 2011 első negyedévében sikerült elkönyvelni, ami történetesen egybeesik a Nokia markáns stratégiaváltásának bejelentésével.

Stephen Elop, a Nokia Microsofttól érkezett vezérigazgatója 2011 elején jelentette be ugyanis, hogy a Nokia félredobva saját operációs rendszereit, a teljes okostelefon-stratégiáját a Microsoft rendszerére alapozza. Az irányváltást még maga a vezér is úgy jellemezte, hogy a Nokia egy lángoló toronyból ugrik a jeges vízbe.

A bejelentés azzal járt, hogy az egyébként sem túl acélos okostelefon-értékesítések meredeken esni kezdtek, hiszen a fogyasztók nem akartak egy magára hagyott platformra épülő készülékeket vásárolni. Az Afrikában és Ázsiában óriási tömegben értékesített "buta" telefonok profittartalma viszont töredéke a csúcskészülékekének. Nem véletlen, hogy az utolsó ismert negyedévben, 2012 harmadik negyedévében ez az üzletág soha nem látott nagyságú veszteséget hozott össze (a negyedik negyedéves eredményeket jövő héten teszi közzé a cég).

Stephen Elop, a Nokia vezérigazgatója

A 160 százalékos ralit látva joggal vetődik fel a kérdés: akkor tehát mostanra megoldódott ez a probléma? A válasz: nem igazán.

Az üzletben most lehet a mélypont

A Nokia előzetesen megszellőztetett negyedik negyedéves számai alapján a készülékgyártással foglalkozó üzletág átmenetileg megszabadult a veszteségektől, a negyedévben 0-2 százalék között lehet az üzemi eredmény aránya a bevételhez (az operatív margin, ha nagyon tudományosan szeretnénk fogalmazni). A menedzsment ugyanakkor arra is figyelmeztetett, hogy az első negyedévben visszalendül az inga, a divízió ismét veszteséges lehet.

Eközben a Siemensszel közösen alapított NSN is kezd magára találni, de ez az üzletág korábban sem arról volt híres, hogy hatalmas üzemi eredményekkel segítette volna a Nokia eredményességét, jobbára nulla és többé-kevésbé vaskos veszteség között evickélt a divízó.

Érdekes módon ugyanakkor az elemzői várakozások már enyhe javulásról árulkodnak az előttünk álló negyedévekben. Az üzemi eredményből a részvényelemzés szempontjából "zavaró" amortizáció hatását kiszűrő EBITDA aránya az árbevételhez a harmadik negyedéves mélypontról ismét enyhén pozitív szintekre ugrik az elemzői konszenzus szerint.

Hasonló vélekedésről árulkodik az egy részvényre jutó nyereségre (EPS) vonatkozó konszenzus is: a múlt heti kedvező hírek hatására közel egy év után először ismét úgy tűnik a várakozások alapján, hogy a Nokia az előttünk álló 12 hónapban végre nem lesz veszteséges nettó profit soron. (Ez esetben érdemes az egy évre előretekintő EPS, azaz egy részvényre jutó eredményt vizsgálni, így az ábra minden időpillanatban az akkor előttünk álló 12 hónapra várt EPS-t tükrözi).

Mindez azt is jelentheti, hogy az elemzők összességében az okostelefon-értékesítések legalábbis mérsékelt felfutására számítanak a Nokiánál, hiszen az elmúlt évek tapasztalata alapján jóformán ez az egyetlen szegmens, amely számottevő módon hozzá tud járulni a cég eredményességéhez. Az értékesítési statisztikák ugyanakkor ezt a felfutást egyelőre nem igazolják vissza, bár a megszellőztetett negyedéves adatok alapján egy év után megállt az okostelefon-eladások csökkenése, bár így is hosszú évek óta nem látott alacsony szinten áll.

Mindent összevetve tehát úgy tűnik, hogy üzleti, pénzügyi értelemben valamikor mostanában lehet a mélypont a Nokia életében, ha hihetünk az elemzői várakozásoknak. Ha eddig túlélte a krízist a cég, akkor most már "megmarad". Robosztusnak persze nem mondható a teljesítménye, a kilátások is meglehetősen sérülékenyek, és amit a piac "adott" az elmúlt hónapokban, azt gyorsan és fájdalmasan vissza is veheti.

Néhány tanulság

Hosszasan lehetne elemezni a mobilpiaci kilátásokat és a Nokia lehetséges pozícióját ezen a piacon, amit már sokszor megtettünk, és meg is fogunk még tenni rendszeresen. Ehelyett most pár fontos tanulságra szeretnénk felhívni a figyelmet:

1. Az árfolyamok alakulását rövid távon nem az aktuális üzleti, pénzügyi teljesítmény határozza meg, hiszen a Nokia úgy mutatott lehengerlő emelkedést, hogy közben üzemi szinten folyamatosan veszteséget termelt hónapokon keresztül. A fordulatban sokkal fontosabb, hogy hogyan alakulnak a várakozások, és milyen a hangulat a részvény körül. A leglátványosabb fordulatokat általában akkor láthatjuk, ha már nagyon utálják a részvényt, szélsőségesen gyenge eredményeket várnak a befektetők, és senki nem hisz benne, hogy a vállalat talpra állhat. Ekkor egy hajszálnyi remény csodákra képes a piacon.

2. A piac képes sokkal előbb beárazni azt a fordulatot, amit a vállalat fundamentumai csak negyedévekkel később igazolnak vissza. Jól látható a fenti ábrákon, hogy mikor az árfolyamban már látványos trendforduló rajzolódott ki, a cég üzemi eredménye, az EBITDA-hányada és a legfontosabb szerepet játszó divízió eladásai még tovább csökkentek, és több mutató terén még nem is biztos, hogy elérte a lejtő alját a cég. Az árfolyam mélypontja viszont szinte egybeesett az egy évre előretekintő EPS-várakozások fordulópontjával, és ennek volt betudható a látványos fordulat a részvénynél.

3. A tőzsdén nagyon ritkán találkozunk "abszolút" értékítéletekkel, egy-egy részvény értékét csak valamihez viszonyítva értelmezhetjük. Elég ehhez összehasonlítania a Nokia és Apple teljesítményét: a Nokia szárnyalása javarészben annak köszönhető, hogy az elemzők elkezdték azt sejteni, hogy a cég vesztesége talán nem mélyül tovább, miközben az Apple elmúlt hónapokban látott zuhanása mögött javarészben az a félelem áll, hogy a vállalat nem tudja fenntartani a kimagasló, bőven 30 százalék feletti üzemi eredményhányadát. A Nokiát viszont ehhez a kilátáshoz képest olyan mélyre ütötték, hogy hajszálnyi javulás is drasztikus átárazódást eredményezett.

Mindezt összefoglalva tehát valóban igaz a régi bölcsesség, hogy akinek halálhírét keltik, sokáig élhet. Nem a Nokia az egyetlen példa erre, de azt is érdemes persze kiemelni, hogy gyakran előfordul, hogy egy vállalat, amiről a piac azt állítja, hogy nagy bajban van, szimplán csődbe megy, és valóban megszűnik működni. Önmagában tehát az, hogy egy céget sokan utálnak, még nem elég érv, nem árt, ha a vállalat menedzsmentje képes és hajlandó drasztikus stratégiaváltást levezényelni, és meghozni a rövid távon fájdalmas döntéseket.

De meddig tarthat a rali?

A múltból levonható tanulságok értékét soha nem szabad alábecsülni, de az igazi kérdés mégis az, hogy vajon meddig tarthat még ez a szárnyalás. Több mint 160 százalékos emelkedés után még hasonló menetelésben bízni meglehetősen merész dolog lenne, de az igazán hosszú távú, heti felbontású grafikonra tekintve akár még lenne is tere a további emelkedésnek. Ugyanez az ábra egyébként azt is jól szemlélteti, milyen súlyos csapásokat szenvedett el a Nokia az elmúlt években.

Nokia (heti grafikon)

Ha egészen közelről nézzük az események alakulását, akkor úgy tűnik, épp kulcsfontosságú szintet tört át a részvény - a már említett háromszög alsó "sarkának" szintjét -, és ezután megpihent. Ha ez az áttörés tartós marad, akkor akár még további emelkedéshez is erőt gyűjthet a részvény. Annál is inkább, mivel a grafikonon kialakult a kedvelt aranykereszt alakzat, azaz az 50 napos mozgóátlag alulról metszette a 200 napos mozgóátlagot. Ez általában szintén további emelkedést vetít előre.

Nokai (napi grafikon)

Bár épp a Nokia példáján mutattuk be, hogy a fundamentális tényezők rövid távon milyen speciális módon szólhatnak bele az árfolyam alakulásába, azért hosszú távon általában érvényesülnek. Általában kiderül, hogy az igazán jól működő vállalatok teljesítenek a tőzsdén is jól, ehhez persze sokéves vagy akár évtizedes türelem is kell. Ha tehát a Nokia "össze tudja kapni magát", akkor az a fundamentális befektetők számára hosszú távú lehetőségeket teremthet.

Azt is érdemes kiemelni, hogy a Nokia fundamentális értékeltsége a szélesebb részvénypiacokhoz képest már nem is tekinthető annyira alacsonynak, mint a nagy rali megindulása előtt, a piac úgy tűnik, be is árazta, hogy a vállalat a legnehezebb krízisen már talán túl van. Ha tovább javulnak a kilátások, az persze az értékeltséget is vonzóbbá teheti, de a hangulat alapján nem feltétlenül számíthatunk a további duplázásra, triplázásra rövid távon.

Ne legyünk csalódottak!

A Nokia szárnyalását a túlzott pesszimizus oldódása hajtotta, és az a bizalom, amit a befektetők a cégnek megszavaztak, nagyon sérülékeny. Elég egy rossz lépés, egy váratlanul gyenge negyedév, vagy a jelenleg egészen ígéretes termékskála rossz irányú fejlesztése, és a várakozások rögtön drasztikusan csökkenhetnek, és a hangulat is elromolhat.

Mindezek alapján a Nokia meglátásunk szerint jelen pillanatban nem feltétlenül az aktuális befektetési lehetőségek miatt érdekes, hanem mert hosszú távon kiválóan használható tapasztalatokat és tanulságokat szűrhetünk le a történetből. Még ha ki is maradt valaki a nagy szárnyalásból, üres kézzel nem távozunk a történetből.