Akkor. De mivel mindez több hónappal ezelőtt történt, ami egy projekt életében rengeteg változást hozhat, az akkori szó, mozdulat, döntés ma már történelem. Végülis megszületett a kártya. Az extrém kalandvágyó korai felhasználóknak valamikor a Hálaadás ünnepe körül érkezett meg a postaládájukba – bár stílusos volna, nem a gmail fiókokról beszélünk, hanem a filmekből ismerős, oszlopon álló félhengerről, általában piros jelzőkarral. A kártya mágneses, nem csipes, és az Egyesült Államok területén kívül nem használható.
Körülbelül egy évvel ezelőtt kezdődött. Akkor még úgy tudták a bennfentesek, a Google egyfajta univerzális kártyával áll elő. Amely az összes kártyát, credit- és debitrendszerben működőt egyesítené, hogy ne legyen nálunk tizenkét darab kis plasztik, sőt ne legyen nálunk fizikai fizetőeszköz sem. Valamennyit szinkronizálni és irányítani lehetett volna egy alkalmazásról. Egyelőre ezt a Coin nevű startup elhappolta a Google orra elől. A Google Wallet Cardhoz most Google Wallet fiók kell, és ahhoz, hogy bárhol egyáltalán gondoni tudjunk a fizetésre, valamelyik bankfiókunkkal kell szinkronizálni, vagy meglévő kártyáról kell rá pénzt feltölteni.
A teljes procedúra állítólag bonyolult, ami érthető, sőt jó jel. Hosszú folyamatban tesztelik le, hogy a jelentkező valós személy, ez teljesen rendben van. Majd a beszámolók szerint telefonról nem egyszerű, webes felületről annál inkább gyerekjáték az aktiválás. A feltöltésben az a fles, hogy a Google semmilyen pénzmozgásért nem számol fel díjat. Minden lehetséges pénzforrást regisztrálni kell, jelöletlen forrásból nem lehet használni a kártyát. Aztán már csak meglengeti a szerencsés a pincér előtt, átadja a kasszánál, megsuhintja a terminálon. A kártyaszám nem dombornyomott, ez gond lehet, ha valakinél hamar lerongyolódnak a tárgyak, mert más azonosítás nincs rajta.
Kinek jön nagyon jól a Google Wallet Card? Egyelőre úgy fest, a Google-nak. Az insight csak gyűlik, egyre gyűlik: a név, amely átírta szótárainkban az olyan szavakat, mint óriás, kereső, innovatív, ezzel a korábbinál jóval személyesebb részletekre és mélységbe láthat, ha a szokásainkra, különösen a pénzköltéssel kapcsolatos szokásainkra kíváncsi. A Google Wallet Card olyan, mintha a szemantikus web figyelné, mit akarunk megvenni és mennyiért. Ha ebbe belekapcsolódik az Adwords, még több még jóval pontosabb hirdetés landol az accountunkban. Nyilvánvalóan nem elhanyagolható tétel a profilunkban, mikor hogy bánunk a pénzzel. És ha Google Wallet Carddal fizetünk, az eladókat nemcsak a kifizetett összeggel gazdagítjuk, hanem az email-címünkkel is. És ha már vásároltunk az illető helyen korábban, be fognak azonosítani azok alapján.
Mindent egybevetve nem tudunk megszabadulni a kétely árnyékától: lehet, hogy ez a cikk a szíve mélyén egysoros hír. Azt mondták, lesz kártya, kártya lett. Egy kártya, amelyik pontosan, de pontosan úgy működik, mint a MasterCard. Hát jó… Aki vásárol vele, sms-t kap minden pénzmozgásáról. Hát szintén jó… csak remélni tudjuk, hogy az Egyesült Államokban ez a szolgáltatás nem számít forradalmi újdonságnak. Azzal egyértelműen kiragyog a karból, hogy nem tartoznak díjak a tranzakciókhoz, de senki nem ígéri, hogy ez mindig így lesz – vannak, ugyebár, vonások, amelyek jellemzően megváltoznak, amint le vannak hagyva a versenytársak. Az jó ötlet, hogy legyen egy olyan kártyánk, amely valóban minden más kártyát kivált, ennek talán az lesz a vége, hogy egyáltalán nem kell majd pénztárcát hordanunk magunknál. A Google Wallet egyelőre nem akarja egyesíteni a kártyáinkat, de még ennél is nagyobb probléma, hogy zárványszerű és kevés azon szolgáltatók száma, amelyek elfogadják.
A Wallet applikáció képes arra, hogy integrálja a kupon- és bónuszajánlatokat, a Near Field Communication megkönnyíti az instant fizetést, de ezeket az előnyöket az alkalmazás mondja magáénak, nem a kártya. Ha az NFC nem elérhető, a kártyával nem sokra megy a tulajdonos. A kártya akkor lesz érdekes, amikor a használatát meg sem lehet majd különböztetni az online fizetés intervallumától és egyszerűségétől, hétköznapiságától. Ez azonban egy következő cikk témája lesz.
A pillanatnyi summa az, hogy bár kúl, sőt trú és swag és szexi és menő maga a kártya, nem egészen világos, mi pluszt ad igazán. Ezért is, hogy a Tech Crunchon ez a kedvenc kommentünk: „Megrendeltem, végülis ingyen van. Hogy mit kezdek vele, azt majd kitalálom később.”