Sokba lenne Orbán egy számjegyű adója

Gyurcsány adótrükkjét másolja Orbán, egykulcsos adó, adócsökkentés, Gyurcsány. Orbán Viktor Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK)  rendkívüli elnökségi ülésén, 2012. július.
Vágólapra másolva!
A kormányfő, a nemzetgazdasági miniszter és az adóügyi államtitkár is arról beszélt, hogy szívesen egy számjegyűre csökkentenék a személyi jövedelemadót. Az nem derül ki, hogy ezt mikortól tartanák lehetségesnek, és az sem világos, miként pótolnák a költségvetésből kieső összeget.
Vágólapra másolva!

Felmelegítve csak a töltött káposzta jó – sokszor vette elő a mondást Orbán Viktor kormányfő, aki most Gyurcsány Ferenc volt szocialista miniszterelnök húzását melegítette fel adófronton. Két választási kampánnyal ezelőtt, 2005-ben egy nagy ívű, öt évre elnyújtott adócsökkentési programmal futott neki az akkor kormányzó MSZP–SZDSZ-tandem a parlamenti megmérettetésnek. A jövő évi győzelemre törő Orbán-kormány valami hasonlót dobott be.

Először pár hete a kormányfő, nem sokkal később a nemzetgazdasági miniszter, most pedig az adóügyi államtitkár lengette be az egy számjegyű egykulcsos személyi jövedelemadót. Azt üzenték, hogy talán nem is kell sokat várni, és a most 16 százalékos szja-ból 10 százalék alatti adó lehet. Az érvük nem különösen bonyolult: azt mondják, hogy ha a válság alatt le lehetett felezni a személyi jövedelemadó kulcsát (2009-ben 32 százalék volt a kétkulcsos adórendszer felső kulcsa), akkor a reményeik szerint elinduló gazdasági fellendülés éveiben hasonló irányú lépést lehet megtenni, és a folyamat végén elérkezünk az egy számjegyű szja-hoz.

Kis lépések?

Hogy az mikor jöhet el, a kormány vezető tisztségviselőinek nyilatkozatából nem lehet kiolvasni egyértelműen, mert ügyelnek arra, hogy óvatosan fogalmazzanak. Orbán Viktor leginkább látni sem akarja a személyi jövedelemadót, de – mint a japán útján nyilatkozta – belátja, hogy ez jelenleg nem lehetséges. Bízik azonban abban, hogy „Magyarország képes lesz elérni, hogy egy számjegyű legyen az szja”. A miniszterelnököt Japánba is elkísérő Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter középtávon látja megvalósíthatónak az egy számjegyűt (azt nem fejtette ki, mit tekint középtávnak: a gazdasági életben egy év rövid távnak számít, tíz pedig már hosszúnak), de jelezte, nem kell három évnek eltelnie, hogy 16 százalékról valamennyivel lejjebb engedjék az adókulcsot.

Pankulcsi Zoltán adóügyi államtitkár arra utalt, hogy az elkövetkező évek tervei között szerepel a 10 százalék alatti szja, bár két éven belül még nagyot nem lehet lépni, de „amint lehetőség lesz, megvalósul az újabb, jelentős adócsökkentés”. Ez egyúttal a különbség is a Gyurcsány- és az Orbán-féle jelentős adócsökkentési ígéretben. A Gyurcsány-kormány 2005-ben törvényt alkotott az ötéves adócsökkentésről, majd azt 2006 nyarán, a választási győzelem után visszavonták.

Az óvatosság indokolt, mert az egy számjegyű egykulcsos adó hatalmas lyukat ütne az államkasszán. Az idén durván 1500 milliárd forintnyi bevétele lesz az államnak szja-ból. A 9 százalékos szja bevezetése 522 milliárd forinttal apasztaná a költségvetési bevételeket, nagyobb rést ütne, mint az egykulcsos adó bevezetése, mutatott rá nemrég megjelent és nagy port kavart tanulmányában két kutató. Kiszámolták, hogy a tisztán egykulcsos, adójóváírástól és szuperbruttósítástól megtisztított szja fokozatos, 2011–2013 közötti bevezetése évi 444 milliárd forintot vett ki a költségvetésből. Az adócsökkentésből azonban csak az adózók 30 százaléka profitált, különösen a felső húsz százalék járt jól, áll a tanulmányban, amely miatt a szerzők jelenlegi (és volt) munkaadója, a kormánynak is dolgozó Századvég Gazdaságkutató elhatárolódott az elemzéstől.

Az nem látszik, hogy a nagyvonalú csökkentés után jelentkező, újabb 500 milliárdos adókiengedést mivel lehetne pótolni. Eddig is adóemelésre és több új adó bevezetésére kényszerült a kormány, az egykulcsos adó ugyanis nem termelte ki magát. Jöttek a szektoradók (bankadó, majd tranzakciós adó, kiskereskedelmi adó, telekomadó, majd telefonadó, energetikai adó, közműadó), és ezért emelték 25 százalékról 27 százalékra az áfát, ami világviszonylatban is kiemelkedően magasnak számít. Ezeknek pedig szerepük van abban, hogy a régiós versenytársainál gyengébb magyar gazdaság lassabban áll talpra. Ennek is köszönhető, hogy a bérekben is elhúznak a szlovákok, a csehek és a lengyelek.

A 2 százalék körülinek ígérkező gazdasági növekedésből évente jó esetben bejöhet 200 milliárd forint pluszbevétel, vagyis kellene találni még valahol minimum 300 milliárdot, hogy a költségvetést ne borítsa fel az esetlegesen egy számjegyű jövedelemadó, és Magyarország ne kerüljön vissza az uniós túlzottdeficit-eljárás alá.

Csapdahelyzet

Az egy számjegyű szja elvileg beleillene a kabinet adópolitikai irányába, a jövedelmet terhelő adókat csökkenteni, a forgalmi-fogyasztási jellegű adókat növelni szereti az Orbán-kormány. Ha ez a jövőben sem változik, akkor könnyen csapdahelyzetben találja magát a kabinet: növelnie kellene az áfát, pedig a magas áfakulcs vonzza az adócsalókat; új szektoradókat kellene kitalálnia (vagy a meglévőket emelnie), de ez a beruházások csökkenésével, a gyenge gazdasági képességgel ütne vissza.

Úgy is dönthetne, hogy az állami kiadásokon spórol – de ebben az elmúlt három és fél évben nem járt élen az Orbán-kormány.

Nem mi lennénk az elsők Kelet-, illetve Közép-Európában az egy számjegyű egykulcsos adóval. A Mazars adótanácsadó cég gyűjtéséből kiderül, hogy Montenegróban 9 százalékos az adókulcs. A mi 16 százalékunknál még négy országban (Bosznia és Macedónia 10 százalék, Oroszország 13 százalék, Csehország 15 százalék) van alacsonyabb egykulcsos adó, a románoknál pedig szintén 16 százalék az szja mértéke.