Amikor Brazília, Oroszország, India és Kína (angol rövidítéssel BRIC) képviselői 2006-ban tárgyalásokba kezdtek a gazdasági együttműködés elmélyítése érdekében, többen már a világgazdasági rend átalakulásáról beszéltek. A BRIC-hisztéria a 2000-es évek első évtizedének vége felé érte el tetőpontját. A 2008-ban hivatalosan is létrejövő BRIC-csoport nevet adott az amerikai, a japán és az európai gazdasági dominanciáért aggódók félelmeinek.
2010-ben a Dél-afrikai Köztársaság csatlakozásával a csoport neve BRICS-re változott, és úgy tűnt, a világ többi részét lenullázó világgazdasági válság sem hat az öt trónkövetelőre. 2012-re azonban minden megváltozott: most a BRICS-ek mindegyike nehézségekkel küzd, a már többször meggyászolt amerikai, japán és német gazdaságok pedig talpra állni látszanak. Habár néhányan továbbra is a feltörekvő országcsoportoktól várják az új gazdasági csodát, a Mexikót, Indonéziát, Dél-Koreát és Törökországot tömörítő MIKT sem tűnik a hagyományosan erős gazdaságok komolyan vehető kihívójának.
Latin-Amerika legnagyobb gazdasági erővel rendelkező országa legutóbb azért szerepelt a hírekben, mert brazilok tömegei vonultak utcára a korrupció miatt. A megmozdulások hamar átalakultak általános kormányellenes tiltakozásokká: az emberek úgy érezték, a focivébét és olimpiát rendező állam presztízsberuházásainak nagyságához mérten az ő jólétükre messze nem jut elég pénz.
A brazil gazdaság trendjei valóban hervasztóak. A túlértékelt reál hónapok óta gyilkolja az exportot, a feldolgozóipar pedig az eddigi protekcionista gazdaságpolitika miatt versenyképtelenné és túlárazottá vált. A jegybank kezét is megköti a brazil gazdaság rossz struktúrája: mivel magas az infláció (6,7 százalék), kockázatos kamatcsökkentéssel stimulálni a gazdaságot. Ilyen helyzetben érte Brazíliát a nyári tüntetéshullám, amelynek hatására a befektetői bizalom is megingott a latin-amerikai gazdaságban.
Az már csak hab a tortán, hogy az eddig hagyományosan alacsony munkanélküliség (ami a kormány támogatottságának is komoly forrása) növekedni kezdett, és a 2010-es 7,5 százalékos, rekordszintű GDP-bővülés után tavaly már csak 0,9 százalékkal nőtt a gazdaság, ez pedig még a jövő évi magyar kilátásoknál is rosszabb szám.
Növekedési kilátások terén Oroszországban sem jó a helyzet. A világ legnagyobb energiaexportőrét nemcsak a nyersanyagai iránti csökkenő globális kereslet érinti érzékenyen, hanem a belföldi befektetések megtorpanása is. A Szövetségi Statisztikai Hivatal legfrissebb jelentése szerint az ország GDP-je 1,2 százalékkal bővült 2012-ben, ez pedig még az orosz kormány - egyébként szerény - becsléseit is alulmúlta.
Mivel Oroszország rendkívüli mértékben függ nyersanyagexportjától, a visszaesés akár tartós is lehet. A Bloomberg által megkérdezett elemzők 30 százalékra teszik annak az esélyét, hogy ismét recesszió jön. Jelzésértékű, hogy az orosz gazdaság végső soron az amerikai palagázbányászat felfutása miatt sínylődik: az olcsó amerikai energia nemcsak az árakat csökkentette, az oroszok felvevőpiacait is szűkíteni tudta.
Rendkívüli méretei és erőforrásai ellenére az indiai gazdaság mindig is a BRICS országok legsebezhetőbbje volt. Mivel a dél-ázsiai országban eléggé kockázatos befektetni, a legkisebb piaci változások is komoly károkat okozhatnak.
Jó példa erre a mostani indiai miniválság. Amikor a Fed kötvényprogramja miatt világszerte olcsóvá vált a pénz, India hatalmasat kaszált a hozzá érkező befektetéseken, a piacokon terjedt az optimizmus, az árfolyamok szárnyaltak. Idén tavasszal azonban az amerikai jegybank bejelentette, fontolgatják a pénzpumpa leállítását, és emiatt először éppen Indiából áramlott ki a pénz. Ez az 1991-es válság óta nem látott mélységekbe taszította a gazdaságot és a rúpiát.
Hogy Kínában mi történik, azt talán még Pekingben sem tudják pontosan, ennek ellenére mi is többször írtunk a mostani gazdasági átalakításokról. Ami világosan látszik: a két számjegyű növekedés a múlté, rövid és középtávon mindenképp lassulással kell számolni.
Az új kínai vezetés átfogó reformokat hirdetett: új, fenntartható növekedési stratégiát dolgoznának ki a belső fogyasztás előtérbe helyezésével. Esély ugyan van a sikerre, addig azonban még sok akadályt kell leküzdenie Li Ko-csiang kormányának. Először is le kell hűteniük a gazdaságot, mielőtt komoly gondjaik adódnak az ingatlanpiacon, a bankszektorban vagy a feldolgozóiparban képződött buborékokból, és meg kell reformálniuk a nehézkes gazdaságirányítási rendszert.
Mindebből eddig csak a növekedés lassulása látszik, ez pedig komoly hatást gyakorol a többi BRICS-országra is. Főleg Brazíliára és Oroszországra, mivel Kína eddig mindkettőjüknek fontos nyersanyagfelvevője volt. A kínai kereslet visszaesése nélkül talán Moszkvában és Brazíliavárosban sem lennének ennyire gondterheltek a politikusok.
A Dél-afrikai Köztársaságot csak 2010-ben vették fel a BRICS-csoportba, és bár akkori növekedése optimizmusra adott okot, már 2010-ben is azzal vicceltek az elemzők, hogy a felvétel egyetlen indoka az volt, hogy a BRICS betűszó jobban hangzik a BRIC-nél. A BRIC-országokéhoz mérten a Dél-afrikai Köztársaság gazdasága valóban kicsi, erőforrásai pedig szűkösek, most mégis Pretoriában izgulnak a legkevésbé a BRICS-csoport visszaesése miatt.
A dél-afrikai GDP-növekedés valóban lassul, de még így is 3 százalék körül lesz az idén, amivel Afrikában a 10 legrosszabb között van, de Brazíliánál és Oroszországnál így is jobban áll. A kormány viszonylag gyorsan reagált: a gazdaság és az oktatás szerkezeti átalakításába kezdtek, és stratégiai reformokat jelentettek be.