Amikor mások sírnak, ők nevetnek

A világ pénzügyi piacain az egyik meghatározó trend mostanság az amerikai kötvényhozamok emelkedése, ami sok befektetőt egészen kellemetlenül érint, hiszen vaskos veszteségeket szenvednek el a kötvényportfóliójukon. Néhány speciális szereplő viszont éppen most lélegezhet fel a hosszú évekig tartó "nullakamat" után, és kezdhet el több pénzt lapátolni a tőzsdékre, nem mellékesen pedig az érintett biztosítói szektor egész jól fest részvénykereskedői szemmel is. 

Pénteken az amerikai tízéves kötvények hozama 2011 óta nem látott szintekre ugrott a vártnál lényegesen kedvezőbb munkaerőpiaci adatok nyomán, és egészen közel került ahhoz, hogy lényegében egy több évtizedes csökkenő trendet törjön meg. A hozamok emelkedése viszont a kötvények árfolyamának esését jelenti, így azok a befektetők, akiknek portfóliójában nagy arányban szerepelnek amerikai állampapírok, most nem érzik jól magukat a bőrükben (például a világ legnagyobb kötvényalapját kezelő PIMCO guruja, Bill Gross).

Van, aki mégis örül

A kötvényhozamok emelkedésének viszont bizonyos nyugdíjalapok és a biztosítótársaságok jó eséllyel sokkal inkább örülnek, mint amennyire esetleg a kötvényeken elszenvedett veszteségek fájhatnak nekik. Persze nem puszta kárörömről van itt szó, hanem a szolgáltatók speciális működése a kulcs, de ami még fontosabb, néhány nagyvállalat számára is fellélegzést hoz a retteget hozamemelkedés.

A biztosítók és az amerikai piacon még mindig nagy számban jelenlévő úgynevezett járadékkal meghatározott nyugdíjalapoknak ugyanis az a feladata, hogy meghatározott jövőbeli kötelezettségeikre kellő tőkét különítsenek el, és fektessenek mérsékelt kockázatú eszközökbe. Ha alacsonyak a hozamok, akkor a jövőbeli kötelezettségek jelenbeli értéke magasabb, azaz nagyobb tőkét kell félrerakniuk kamatozó eszközökbe.

Amikor a hozamok extrém mélységbe esnek, ahogy a válság utáni években láttuk Amerikában, akkor ezek az alapok könnyen alultőkésítetté válhatnak, azaz a kötelezettségek jelenbeli értéke meghaladja a rendelkezésre álló tőkét. A kötvényhozamok tartós emelkedése ugyanakkor ezeknek az ígérvényeknek a jelenbeli értékét csökkenti, enyhítve az alultőkésítettségen. Persze a befektetéseiken ezek a nyugdíjalapok is veszítenek, ahogy például a kötvényalapok, de a sajátos helyzetükből fakadóan általában jobban csökken a kötelezettségeik jelenértéke, mint amennyit buknak az eszközökön.

Ezek a nyugdíjalapok ráadásul jellemzően nagyvállalatoknál működnek, így közvetlenül a vállatok eredményére és mérlegére is hatást gyakorolnak, hiszen a kellő tőkével nem fedezett kötelezettségekért végeredményben a nyugdíjat megígérő vállalatnak kell helytállnia. Ezek a vállalati nyugdíjalapok ugyanis meghatározott formula szerint számított nyugdíjat ígérnek, és az anyavállalat különít el kellő nagyságú tőkét, hogy annak hozamaiból ténylegesen ki tudja fizetni a nyugdíjat az alap. A General Motorhoz vagy General Electrichez hasonló amerikai ipari óriások számára a vállalati nyugdíjalapok olyan mértékű terhet jelenthetnek az alacsony hozamok miatt, ami a részvénypiaci árazásra is jócskán rányomja a bélyegét. Ha ez az alultőkésítettség eltűnik, akkor az ezeknek az ipari óriásoknak is sokat segíthet.

Nem is néz ki rosszul a biztosítói szektor

A biztosítók is hasonló folyamatokat élnek át, aminek köszönhetően a korábbinál valamivel több tőkét helyezhetnek el kockázatosabb eszközökbe, így részvényekbe anélkül, hogy a jövőbeli kötelezettségeik kifizetését veszélyeztetné - vélik a Goldman Sachs elemzői is. A Bank of England adatai alapján egyébként 2012 közepe óta fokozatosan növelik a részvényvásárlásokat, és 2008 óta tavaly fordult elő először, hogy a nyugdíjalapok és biztosítók nettó vásárlóvá váltak a részvénypiacokon. A kötvényhozamok emelkedésével ez a folyamat akár folytatódhat is, márpedig nem kicsi tőkéről beszélünk, így akár jelentős vevők is lehetnek ezek a cégek a tőzsdéken.

Ha már egyébként biztosítókról is szó esett, érdemes vetni egy pillantást a szektort lefedő ETF-re, azaz tőzsdén kereskedett alapra, mert kis szerencsével akár jól is alakulhat a papír jövője. Az alap árfolyama megtörte ugyan a hosszú távú emelkedő trendjét, de igazán nagy esést nem mutatott, inkább oldalazva hullámzik az elmúlt két hónapban. Jelenleg ismét az 50 napos mozgóátlag felett tartózkodik az alap, és ha sikerülne áttörnie a valamivel 55 dollár alatt húzódó ellenállását, akkor az további emelkedés előtt nyithatná meg az utat.

Érdemes azért hozzátenni, hogy az itt látotthoz hasonló "táguló" alakzat általában bizonytalanságról tanúskodik (bár kezelhetjük a júniusi mélypontot fals letörésként, ami szintén pozitív jel), így csak akkor érdemes akcióba lépni, ha tényleg kitör az ETF. Az MACD vételi jele mindenesetre ígéretes, ráadásul kitörés esetén viszonylag szűkre vett veszteségvágással is operálhatunk, akár már az 53,6 dollárnál mozgó 50 napos mozgóátlag alá is el lehet helyezni a stop-loss megbízást.

Az SPDR S&P Insurance ETF (KIE) árfolyama (dollár)