Manipulálják az olaj árát?

Vágólapra másolva!
Alig csendesedett el a botrány a Libor ráták manipulálása miatt, most úgy fest, az olajcégek is babrálták az árakat. Az Európai Unió szabad kereskedelemmel foglalkozó egysége a Royal Dutch Shell, a BP és a Statoil irodáiban tartott vizsgálatot, illetve az olajárak meghatározásában és közvetítésében kiemelt jelentőségű Platts-nál is.
Vágólapra másolva!

Az olajpiac nagyágyúinak az irodájában tartott kutatást az Európai Unió szabad kereskedelemmel foglalkozó egysége. A feltételezések szerint a meghatározó olajmamutok manipulálták az olaj árát. Olyan cégek irodáiban végeztek vizsgálatokat, mint a Royal Dutch Shell, a BP vagy a Staoil, illetve az olajár meghatározás szempontjából kiemelt jelentőségű Platts-nál. Utóbbinak továbbítják az olajkereskedők azt, hogy milyen áron adják-veszik a nyersanyagot, aki ezen árak alapján képez referenciaként is használt benchmark árfolyamokat.

Érdemes tisztában lenni azzal is, hogy rendkívül sok, több száz különböző típusú olajár létezik, emiatt nehéz meghatározni minden nap minden egyes típus árát. Van olyan olaj, amivel csak nagyon ritkán kereskednek. Mivel a legtöbb típus esetében nincs tőzsdei kereskedés, ezért az olyan cégeknek, mint a Platts - mely ármeghatározással, közvetítéssel is foglalkozik - nagyobb felelősségük van.

A Platts ugyanakkor rögtön cáfolta azokat a párhuzamokat, miszerint ugyanúgy, mint a Libor ráták esetében ők az olaj árát manipulálták. A Platts szerint ugyanis jóval bonyolultabb képlettel határozzák meg az olaj árát és próbálnak minél több kereskedőt megkérdezni a pontosabb árakért cserébe.

Az ármeghatározók által publikált árakat szokták az olajcégek a hosszú távú szerződésekhez is felhasználni. Például a francia olajcég, a Total esetében az eladott olaj 80 százalékát a Platts árai szerint határozzák meg, míg a maradék 20 százalékát a New York Mercantile Exchange vagy az ICE Futures Europe árai szerint - mondta a Bloombergnek a társaság szóvivője.

A Platts által használt Market-on-Close metódust 1992-ben vezették be Ázsiában, de világszerte 2000-től használják. A lényege az, hogy meghatározott időben vizsgálják meg az olaj árát és az ahhoz az időponthoz legközelebbi adásvételek szerint alakul ki végső ár. Ha nem volt kereskedés, akkor a vételi és az eladási ajánlatokat használják fel. A probléma az, hogy sok olajkereskedő telefonon, vagy üzenetküldő szolgáltatáson keresztül tud kommunikálni egymással és így akár az árakat is befolyásolhatják a vádak szerint.

A Wall Street Journal szerint viszont mivel kereskedők adják meg az árakat ezért a pontatlanság is a kockázatok között van, illetve a visszaélés lehetősége is. A nyers olajárak tudatos manipulálása miatt pedig könnyen előfordulhat, hogy a finomított termékek magasabb árában csapódott le a különbség. Ezt pedig az autósok esetében vélhetően magasabb üzemanyagárakat jelenthetett.