A legdurvább jóslat: hatszorosára nő az arany ára

Egészen elképesztő katasztrófaforgatókönyvet fogalmazott meg a Société Générale elemzője, az elemzés szerint 10 ezer dollárig szalad az arany árfolyama a jegybankok teljesen inkompetens válságkezelése és az egyre súlyosbodó krízis nyomán. A jóslat viccesen túlzónak tűnik, de azért fontos tanulságokat is levonhatunk belőle.

Sikerült a legdurvább jóslatokra is rátennie egy lapáttal a Société Générale elemzőjének: Albert Edwards a legfrissebb elemzésében 10 000 dolláros aranyárat és 450 pontos S&P500 indexet jósolt, miközben a tízéves amerikai állampapírok hozama szerinte 1 százalék alá süllyed. Az elemző már korábban megfogalmazta ezeket a prognózisait, de továbbra is szilárdan kitart mellettük. (Csak összehasonlításképpen: az arany jelenleg 1445 dolláron, az S&P500 index pedig 1585 pont környékén mozog).

Edwards indoklása alapján a politikusok és szabályozók igyekezete, hogy kezeljék a válságot, csak növelték a volatilitást. Az amerikai gazdaságban már láttuk a növekedés maximumát a jelenlegi gazdasági ciklusban, innentől csak gyengébb lesz a bővülés üteme, az újból kibontakozó recesszió pedig a mélybe rántja majd az egyébként is egyértelműen csökkenő trendben mozgó kötvényhozamokat, a Fedet pedig végtelenségig tartó monetáris stimulusra kárhoztatja Edwards szerint. "Az arany a jegybankok hozzáértése elleni fogadás, és ismerve a múltbeli teljesítményüket, ez egy olyan tét, amit szívesen tartok még mindig" - írja az elemző kommentárjában.

Megmosolygtató, de tanulságos

Edwards egészen szélsőséges jóslatai nem azért lényegesek, mert úgy gondoljuk, hogy belátható időn belül 10 ezer dollárig emelkedjen például az arany ára, hanem mert kiválóan rámutat arra a dilemmára, amiről már korábban az Investor.hu hasábjain is írtunk. A helyzet lényege, hogy furcsa pszichénk foglyaként hajlamosak vagyunk sokkal nagyobbra értékelni, ha extrém módon látványos kimenetet talál el valaki előrejelzésével, mint ha konzisztensen jó előrejelzéseket ad, bár a statisztikai értelemben kirívó események terén nem teljesít kifejezetten jól.

Ez pedig sajátos csapdahelyzetbe kényszeríti a hírnévre vágyó "megmondóembereket", hiszen sokkal nagyobb visszhangot kap egy merész jóslat a sajtóban, ráadásul ha még be is jön, "mennybe mehet" az elemző. Pedig tanulmányok sora bizonyítja, hogy azok az előrejelzők, elemzők, akik egy-egy váratlan nagy eseményt eltalálnak, jellemzően nem jó előrejelzők hosszú idősorokat alapul véve. Rengeteg példát lehet erre hozni, a leghíresebb talán Nouriel Roubini, aki a válságot megjósolta, ezáltal nagyon híressé vált, de közben a borúlátó jóslatai nagy tömegben bizonyultak tévesnek azóta.

Mindez természetesen nem jelenti, hogy a fenti SocGen prognózisa ne jöhetne be, legalább a trendeket illetően (még ha a konkrét árfolyamcélok nem is teljesülnek), igaza lehet az elemzőnek akár a válságkezelés csődjében is. Az sem következik a fentiekből, hogy minden elemző csak a hasára csapva jósolgatna a minél nagyobb hírverés céljával. Pusztán arra hívja fel a figyelmet, hogy nem érdemes vakon követni egyetlen elemzőt, "befektetési gurut" sem, és az ő szempontjukból megalapozott és "racionálisan irracionális" jóslatokat kellő kritikával, és minél szélesebb kontextusba helyezve, egymásnak ellentmondó véleményeket is alaposan fontolóra véve célszerű értelmezni.