Iráni csapdából menekül Irak

Irak elkezdte annak a 18 milliárd dolláros beruházási költségű olajexport-vezetéknek a kiépítését, amely az ország déli részét köti majd össze a Jordániával. A vezeték kiépítésének célja, hogy a Hormuzi-szoros megkerülésével több kőolajat tudjon exportálni az ország. Irak célja az lehet, hogy csökkentse függőségét az iráni fejleményektől és akkor se kelljen csökkenteni exportját, ha Irán a korábbi fenyegetéseivel összhangban lezárná a szorost.

A csütörtökön megjelent hírek szerint Irak megkezdte annak a kőolajvezetéknek a megvalósítását, amely az ország déli részén található Basrát kötné össze a jordániai Aqaba kikötővel. A vezeték kiépítésével Irak csökkenti exportjának függőségét a Hormuzi-szoroson keresztül haladó tengeri útvonaltól, így egy esetleges iráni blokád negatív hatását szeretnék mérsékelni.

Az iraki olajminiszter még tavaly decemberben járt körbe egy népszerűsítő roadshow-val, melynek célja az volt, hogy a potenciális befektetőknek bemutassa a projekt terveit. (a roadshow-hoz kapcsolódó prezentáció megtekinthető itt)

Két szakaszos alternatív export útvonal

A tervek szerint Irak 2018-ig napi 8 millió hordóra növelné kőolaj kitermelését a jelenlegi 3,4 millió hordós szintről. Ennek a mennyiségnek a biztonságos exportálásához azonban szükség van újabb vezetékek kiépítésére, mivel a jelenlegi útvonalak közül a Hormuzi-szoros sorsa bizonytalan, míg a jelenlegi exportvezetékek közül a Törökország felé haladó vezeték elavult.

Basrából maximum napi 5 millió hordónyi olajat lehetne elszállítani a jelenleg rendelkezésre álló útvonalakon, ezért a tervezett kapacitás növekedéssel összhangban szükség van az alternatív export útvonal kialakítására.

Az új projektet két szakaszban valósítja meg Irak. Az első szakaszban egy 680 km hosszú vezeték épül az ország déli és északi része között, melynek kapacitása napi 2,25 millió hordó kőolaj elszállítására lenne optimalizálva. Ennek a szakasznak a kiépítését az iraki olajminisztérium finanszírozná az éves költségvetéséből, de arra is nyitva hagytak lehetőségeket, hogy egyéb alternatív finanszírozási forrásokat is igénybe vehessen a minisztérium, ha szükség lenne rá. Ez a vezeték a Basra környéki kőolaj elszállításáért lenne felelős.

Az első szakasz

Az Irak és Jordánia közötti második szakasz egy úgynevezett "BOOT" (build, own, operate and transfer) konstrukcióban valósulna meg, ami azt jelenti, hogy 20 éves működtetési koncessziós jog társulna a műszaki kivitelezéshez. A 20 éves periódus lejárta után a tulajdonjog visszaszállna az iraki olaj minisztérium által tulajdonolt, speciálisan erre a célra létrehozott társaságra (SPV, special purpose vehicle). A BOOT projekt kapcsán kiépülő 1000 km hosszú vezeték napi 1 millió hordós kapacitást szállítana a tervek szerint a Vörös tenger jordániai kikötőjébe, Aqabába.

A második szakasz

Mi az az SPV (special purpose vehicle)?
Az SPV egy olyan önálló jogi személyiség, amelyet egy előre meghatározott speciális vagy ideiglenes cél érdekében hoznak létre. Tipikusan olyan esetben hoznak létre egy SPV-t a vállalatok, amikor az SPV-hez delegált funkciók pénzügyi kockázatát jól el akarják különíteni a vállalat pénzügyi kockázataitól. A vállalatok által a munkavállalóik számára létrehozott nyugdíjprogramokhoz kapcsolódó pénzügyi eszközöket a vállalatok ki szoktál telepíteni egy ilyen SPV-be, hogy a nyugdíjprogramhoz kapcsolódó kockázatokat jól elkülönítve tudják kezelni. Úgy kell elképzelni, mintha a vállalat befizetéseket eszközölne egy nyugdíjalapba, amelyik később felelős lesz a nyugdíjfizetésekért. Ebben az esetben a vállalat működéséhez szükséges eszközök megfelelően el vannak különítve a nyugdíjalap eszközeitől.

Irak szerepe a globális olaj bizniszben

Irak a legnagyobb kőolajtermelő országok közé tartozik a maga napi 2,6-3,0 millió hordós tavalyi kitermelésével. Januári adatok alapján ebből több mint napi 2,35 millió hordót exportálnak. Ennek a mennyiségnek majdnem 90 százaléka Basrából származik (napi több mint 2 millió hordó), és nagyrészt a tengeri útvonalakon keresztül jut el a célállomásaira. Emiatt a Hormuzi-szoros lezárása óriási érvágást jelentene az országnak.

Irak 2011 végi termelési adatok alapján a világ tizedik legnagyobb kitermelője volt, azonban dinamikus növekedése és ambiciózus tervei alapján hamarosan előrébb léphet a listán. A tervek szerint 2020-ra 8-9 millió hordót tud majd naponta kitermelni az ország. A tervek szerint 2017-re már elérheti a napi 6 millió hordót az ország olajexportja.

A nagyratörő tervek nem alaptalanok, ugyanis Irak jelenleg a világ ötödik legnagyobb bizonyított kőolajkészleteivel rendelkezik.

Érdekes kontextusba helyezi az iraki törekvéseket az Economist összehasonlítása, több forrásból összeállított ábra alapján Irak kitermelése az optimista forgatókönyv szerint olyan ütemben nőhet az előttünk álló években, ahogy Szaúd-Arábia termelése felfutott a hatvanas-hetvenes évek során, de még a mérsékeltebb, közepes forgatókönyv szerint is a palaolaj-forradalom miatt meglóduló amerikai kitermeléshez hasonló bővülést láhatunk Irakban 2020-ig.